A gyógyulás útjára lépett kis bogaram, Bonika. Szerda óta nem hányt, széklete sem volt, viszont nem is evett.
Az éjszakánk jól telt, ami - gondolom - a kapott fájdalomcsillapítónak köszönhető. Végre le tudott feküdni, aludni, pihenni. Borzasztó kimerült volt már a majdnem 24 órás álldogálástól.
Itthon maradtam vele ma is. Rám fért, mert nagyon fáradt voltam, de elsősorban azért, hogy szemmel követhessem, hogy mit csinál és főleg, hogy apránként etessem, hiszem tulajdonképpen hétfő óta nem evett. Szerencsére látszik rajta, hogy éhes, de csak nagyon óvatosan adok neki enni, alig terhelve a kis gyomrát.
Kapott kekszet és főtt krumplit. Összetörtem mindkettőt, nagyon ízlett neki. A krumplitól nem fog hízni, de a doktornő azt mondta, hogy diétázni jó. Én meg hozzáteszem, hogy szereti is Bonika. Aztán kapott még renal tápot, vagyis olyat, ami jó a veséjének. A ropit köszönte, nem kérte. Vicces volt, ahogy kiköpte. Igazából a kutya nem tud köpni, de addig forgatta a nyelvével a szájában, míg megszabadult a kis ropidaraboktól.
Tablettát már nem kapott, de adom neki a Normaflort és 1 pasztát, amit rettenetesen utál. Állagát tekintve olyan, mint 1 sűrű, folyékony csokoládé, de az íze nem. Egy fecskendőbe kaptunk 5 ml-t, azt adogatom neki már 2 napja és még holnapra is van. Este kapott még 1 fájdalomcsillapítót, ami finom, édes és szintén fecskendőben kaptuk meg.
Egy baj van, nem iszik. Ha ez holnap is így lesz, sokkal több folyadékot kell fecskendeznem a szájába, mert a vízre szüksége van. Nagyon igyekszem a legjobban tenni a dolgomat Bonikám gyógyulása érdekében.
Közben megérkeztek Vivikéék, jöttek beteglátogatóba, de nem sokáig lesznek itt, kb. holnap délig. Mindig csak így jönnek Megy holnap körmöshöz, aztán Lackóékhoz. Úgy érzem magam, mintha szálloda lennék. Csak 1 állomás vagyok Pest és a körmös között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése