Gárfild

A nevét direkt írtam így. Nekem úgy rémlik, hogy már írtam róla, de nem találom.

Röviden.

Tavaly nyár elején költözött ide 1 nő a lányával és a macskájukkal, Garfielddal. Talán valahol vidéken éltek, nem tudom, illetve nem vagyok biztos benne. Garfieldot arra szoktatták, hogy kijárjon a bérházi lakásból, ami azt jelentette konkrétan, hogy a macska éjjel és nappal kint volt. Hogy ez a macska döntése volt-e vagy a gazdié, sosem fogom megtudni.

Szóval, szegény Garfield olyan volt, mint 1 kóbor macs. A legborzasztóbb az volt, hogy az én általam hosszú évek óta etetett, itatott madárkákat levadászta, illetve elűzte. Miközben a lépcsőházunk üvegablakait madárbaráttá tettük felragasztott matricákkal, Garfield szájában naponta lógtak a halott kis madarak. Szép volt, aranyos és szelíd, a gyerekek szerették, mert hagyta magát megsimizni. És Boni is testközelbe került vele 2x is. Konkrétan megszimatolta a hátsóját, mármint Boni Garfieldét.

Nos, a vadászatát nehezen toleráltuk. Volt, aki azt mondta, hogy otthon enni sem kap, azért vadászik. Volt, aki hazafelé jövet üldözte a biciklijével és volt, aki gyalogosan. Volt, aki kutyát akart ráuszítani és volt, aki azt mondta, ezt a macskát meg kéne mérgezni.

Erre persze nem került sor. Sőt, olyan augusztus elejétől már ÉN etettem szegény macskát. Vettem neki macskakonzerveket és volt, hogy papíron levittem Bonika maradékát is. Imádta, falta be, szegény macska.

Viszont a vadászata miatt megkértük a közös képviselőt, hogy beszéljen a csajjal, csináljon valamit a macskájával, hogy ne mondjam a döggel. Szegény macska. Nos, a válasz az volt, hogy ne foglalkozzunk vele.

Garfieldot elütötte az autó. Nyugodjon békében.

Újra etetem, itatom a madárkákat. Örömmel láttam, hogy ma délután 1 rigó fürdőzött az itatóban:-)