Na, mi?
Már 6 napja nem írtam, mert nem igazán volt miről. Kis életem folyt a maga kis langyos vizében, Bonikám jól volt, szépen evett, a széklete rendben volt.
Egészen ma kora estig.
Reggel kakilt 1 jót és délután még nem volt semmi extra, bár kaki sem volt. Aztán elmentem jógázni, életemben először és ez konkrétan Etka jóga volt. Hát, mit mondjak? Érdekes volt. Biztos, hogy fogok még menni, de majd meglátom, mert annyira nem nyerte el a tetszésemet.
No, de nem is ez a lényeg, nem ezért ragadtam klaviatúrát.
Este fél 7 után, mire hazaértem, a nagyszobát telerakta Bonikám. Már, ahogy beléptem éreztem a bűzt, szétnéztem és borzasztóan elkeseredtem. Eddig minden rendben volt, épp délután kérdezte 1 ismerős néni, hogy hogy van Bonika, mire én mondtam, hogy jól. Meg az is elkeserít, hogy annyira próbálok vigyázni rá. Állandóan pórázon van, hogy elrángassam, ha valamit össze akar nyalogatni, merthogy tüzel a szomszéd lépcsőházban 1 kutya. Még korábban a doktornő mondta, hogy ilyentől is lehet beteg. Hát, nem értem.
Most kapott 1 egész szem Bolust, aztán kap még Normaflort és később lehet, hogy kap még 1 B6 vitamint is.
Enni nem kap semmit. Holnap délután főzök neki krumplit, esetleg kap
hozzá kekszet és csirkemellet, de előtte még a mellet meg kell vennem.
A kakit, fosit összetakarítottam, vizessel megtöröltem, szőnyegtisztítóval felkeféltem és beterítettem a szőnyeget újságpapírral.
Hát, itt tartunk most.
Meglehetősen elkeseredett és szomorú vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése