Kezdem Bonikával. Korai volt az örömöm hétfőn, mert kedden reggel újra befosott. Folytattam a gyógyszerezést, így ma (szerda) reggel és délután volt 1-1 normális széklete. Étvágya van, krumplit kap, kekszet és csirkemellet. A gyógyszert megpróbálom fokozatosan elhagyni, de izgatottan várom a holnap reggelt. Remélem, nem kell takarítással kezdenem a hajnalt.
Ma beszéltem Vivikével telefonon, kissé kókadt volt a hangja, de a kérdésemre, hogy mi baj van, azt mondta, csak pihen. Viszont meg sem kérdezte, hogy mi van Bonikával.
Emesével jól telnek a délutánjaink.
Katától kérdeztem, hogy van már az anyukája, el tud-e menni Mesiért az usziba. Azt mondta, hogy szerinte el.
Na, este felhívtam Kati nagyit, mondtam, hogy bevállalok még 1 napot, ha ő nincs jól. Hááát, jó lenne, mondta. Így én megyek holnap is Mesiért, viszont, mondtam neki, hogy a jövő héten csak szerdán és csütörtökön tudok menni. Rögtön elkezdte mondani, hogy neki mennyi dolga van, ilyen orvoshoz, meg olyan vizsgálatra kell mennie. Eszébe sem jut, hogy én meg dolgozom. Na, mindegy. Nagyon magával van elfoglalva. Gyógyuljon meg.
Más.
Jut eszembe a pókocskám olyan 2 napja elköltözött. Szerintem elmosta az eső a hálóját is és őt is. Remélem, talált 1 jobb helyet magának, mert bizony, elég ritkán láttam kosztolni:-)
Sokszor gyönyörködtem a hálójában. Hihetetlen, ahogy kifeszítik, felépítik azt a hálót.
Számomra lenyűgöző, egy csoda!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése