Elmúlt karácsony...

... és nem adott semmi váratlant.

Reggel 8-ra terveztük az indulást Pestre, kb. 3/4 9-kor el is indultunk. Itthonról szar, ködös időből mentünk és napsütésbe értünk oda 11 után nem sokkal. Apuék már ott voltak. Laci ki sem jött a nappaliból, hogy köszönjön, a többiek kijöttek, ő megvárta, míg bemegyek. Kicsit furcsán jött ki, de mindegy.

Kölcsönös örömködés volt, odaadtam a töltött káposztát, amit főztem és az ajándékaimat. Az elmaradt névnapi-szülinapi ajándékokat és végül az én karácsonyi ajándékaimat játékos körítéssel. Viviéktől kaptam 1 doboz nagyon különleges Stühmer szaloncukrot. Ezen kívül senkitől nem kaptam semmit.

Vivi főzött 1 isteni csirkehúslevest és karajba töltött bacont, sajtot, meg spenótot. Nagyon látványos volt és finom is, de nekem kicsit száraz a karaj. Apa az én töltött káposztámat ette, azt mondta, hogy olyan, mint amit anyu főzött régen.

Aztán ott voltak a sütik. Apu bejglije nem lett olyan jó, mint máskor. Kata Fanta szeletet hozott kicsit csúszkálós krémmel és répatortát, amire ott készült a krém. Apránként megkóstolgattam mindent. Nem ettem sokat, de másnap itthon, hát... nem volt egészen rendben a belem. Magyarul fostam. Nem sokat, de vagy 3x voltam budin és szar volt a gyomrom. Nem is ettem csak akkor, mikor már qrva éhes voltam.

Na, visszatérve Pestre, délután Kata lakkozta a körmeinket, előbb az enyémet. Szotyi tollait tettük a körmömre.

Vivit is manikűrözte, persze őt gél lakkal, az enyém csak sima és már előre kilakkoztam, csak a tollat kellet rátenni. Karcsi és Győző körmeit is rendbe tette.

Aztán valahogy csak eljött az este, előbb elmentek apuék, utána mi. Elosztottuk, hogy ki mit kér a maradékból, bepakoltunk és indultunk este fél 9 előtt pár perccel. Kata vezetett, nem volt egyszerű az út hazafelé. Kata fáradt volt, meg is álltunk, hogy kicsit észhez térjen. Folyamatosan szóval tartottam, hogy el ne aludjon, de ami a legnagyobb probléma volt, hogy szinte az egész utat sűrű, vastag ködben kellett megtenni. Max. 80-nal lehetett haladni. Elmúlt éjfél, mire hazaértem. Baromi fárasztó nap volt.

Kedden mostam és lazítottam. Nem keltem korán, illetve a beleim felzavartak, de visszabújtam az ágyba. Emlékszem a Benjamin közlegény ment a tv-ben, arra pislogtam mélyeket. Kb. 11-kor másztam ki az ágyból.

Szerdán elmentem vásárolni, mert lejárt a bérletem, még tegnap volt, ma már nincs és egyelőre nem is akarok venni.

Ma Áginál voltam és a tegnap vásárolt húsokról fogok írni legközelebb...

Kis karácsony...

... nálam meg még annál is kisebb.

Azon gondolkodom, hogy történt-e valami említésre méltó az elmúlt héten...?

Hétfőn találkoztam Ágival bementünk a városba. Nagyon pici karácsonyi vásár van, de megnéztük, mert szőrmesapkát akart venni. Volt 1, ami tényleg nagyon jól állt neki, talán róka, de nem vette meg. Előre tudtam, hogy így lesz. Nem baj. Azért jól eltöltöttük a délutánt, mászkáltunk különféle boltokba. Kaptam tőle 2 doboz illatviaszt. Ez az az illatviasz, amit régebben mindig használtam, akkor 400.- Ft volt 1 doboz. Most 650-ért vette nekem Ági, de már 790-ért is láttam. Iszonyat drága, nem is fogom keresni, pedig nagyon szerettem, mert sokféle illatban kapható, de ez már megfizethetetlen. 8 kis kocka van benne, olyan, mint 1 kockacukor. 1 ilyen kis viasz 1x használható, aztán nincs több illata. Vagyis 8 napra elegendő. Ettől már olcsóbb az Airwick illatviasza, annál kell maradnom, de az csak - nem is tudom hirtelen - talán 4 féle illatban létezik. Én vettem Áginak 1 rúzst és meghívtam 1 sütire.

Kedden rakott krumplit főztem másfél kiló krumpliból 10 tojással és 3 pohár tejföllel. Hát, nem lett túl sok, viszont isteni volt, kevés maradt nekem belőle, lehet, hogy csinálok majd magamnak 1 külön adagot. De, mint tudjuk, már a tojást is aranyárban adják.

Aztán szépen beosztottam, hogy mikor mit csinálok még karácsony előtt.

Szerdán kimentem Diósgyőrbe az OTP-be befizetni a közös költséget, valamint vettem magot a madaraknak. Bementem a pékségbe is, ahol még 1 évvel ezelőtt, isteni pitéket kaptam. Na, ahhoz képest a mostaniak már annyira szarok, hogy borzasztó. Sok lett a tésztája, kevesebb a töltelék, mondjuk az ára sem változott. A túrós olyan volt, mintha nyers lett volna. Szar volt, magyarul megmondva. A meggyes aránylag ehető volt, bár mindkettőről "lefejtettem" a vastag tészta nagy részét, azt megkapták a madarak. Mákos van még, de az pihen a fagyasztóban. Ellenben a Pennyben kapható diós és mákos tekercs vagy mi, na az valami isteni. Vékony tészta, rendesen benne a töltelék, valódi dió és mák, finoman ízesítve. Gondolkodom rajta, hogy kéne venni néhányat és lefagyasztani, mert attól tartok, hogy ez csak szezonális termék lesz náluk.

Csütörtökön elmentem a Sparba, vásároltam magamnak kajaféléket. Itthonra a konyha takarítását ütemeztem be.

Pénteken a Pennyben vásároltam, már összegyűlt néhány dolog, amit onnan kellett beszereznem. Meleg diós és mákos tekercset vettem és a kedvenc magvas kenyeremet. Pénteken a fürdőszoba takarítása került sorra, ezzel a karácsonyi takarítást be is fejeztem.

Szombaton szintén a Pennyben voltam, megvettem azt a gyümölcsöt, amit a család pesti tagjainak szánok mikulás ajándékként. Megfőztem a sonkát, aminek a főzővizét a mai töltött káposztához használtam fel.

Nos, elérkezett karácsony. A héten már 1x kibőgtem magam, hogy mennyire egyedül leszek. Ez így is lett. Lackó hívott, hogy menjek át hozzájuk délután, de visszautasítottam, hogy sok a dolgom, ami valóban így is volt. Viszont fél 1-kor, miután odatettem a káposztát, felhívtam, hogy megmondjam neki, 3-4 óra körül el tudnék menni hozzájuk, de nem vette fel a telefont és vissza sem hívott csak 3-kor, akkor meg már késő volt. Nem baj, így szép kényelmesen elvégeztem mindazt, amit szerettem volna. Nekem ez a nap semmiben nem különbözött 1 bármilyen másik vasárnaptól. Nem vettem elő egyetlen fát sem.

Ami kib@szott rosszul esett, hogy se az öcsém, se az apám, se a lányom nem hívott fel, hogy boldog karácsonyt kívánjon. Qrvára nincs hangulatom holnap jópofizni a családdal. Mondhatnám, hogy ez a család már nem tartozik hozzám, illetve inkább megfordítanám, én nem tartozom hozzájuk. Nem is fogok erőltetni semmilyen kapcsolattartást. Minek? Szinte semmit nem tudunk egymásról, én se róluk és ők se rólam. Ami nekem fontos, az nekik nem és talán én is így vagyok velük.

Nyilván az elkeseredettség, a magány is szól belőlem, de szarni ebbe a családba.

Én viszek mindenkinek 1 apró ajándékot, de senkitől nem kapok semmit. Jó szar érzés. Ágitól kaptam azt a 2 kisdoboz illatviaszt és azzal be is van fejezve.

Nem zsörtölődöm tovább. Majd beszámolok a holnapi utunkról...

Mozgalmas napok...

... vannak mögöttem, ami egyértelműen a még 03-án lezárult licitnek köszönhető, illetve annak a közel 90 tárgynak, amit szét kellett osztanom. Mert, mint tudjuk, nagy dolgok nem történnek velem.

Az utolsó bejegyzésem utáni 2 napon nem történt lényeges dolog, legalábbis nem emlékszem. Vasárnap megint volt több talim és estefelé még feljött 1 pasi a lakásomra. Már volt itt 1x, de akkor a barátnőjével, aki licitált, most egyedül jött. Bevallom, icipicit aggódtam.

Lackó káposztát rendelt keddre, a székelykáposzta mellett döntöttem több okból. Egyrészt, mert egyszerűbb, mint a töltött káposzta , másrészt, mert nagyon finomat tudok készíteni, ahogy az sikerült is kedden.

Szerdán nagyon szarul ébredtem, rosszul aludtam egész éjjel, fel is kellett kelnem, ami ritkán fordul elő velem. Reggel rossz közérzettel, hányingerrel keltem. Sőt, még 1 kis fosimosi is volt. De délután volt 1 talim, vettem be gyógyszereket, összeszedtem magam és útnak indultam. És, ami a legfontosabb, elmentem és kifizettem az elektromos konvektoromat, hétfőn hozzuk el Lackóval.

Csütörtökön rengeteg levelet vittem a postára - már hétfőn is -, 35 percet foglalkozott a küldeményeimmel a postáskisasszony és majdnem 15 ezer forintot hagytam ott, de most már fellélegezhetek, max. 1-2 levél kerül postázásra. Heni azonban már bejelentette, hogy karácsony után indul az újabb licit...

Pénteken kimentem a Müllerbe. Vettem marha olcsón krémszappant, gránátalmást és az öcsémnek még a novemberi szülinapjára 1 kártyát 5 ezer forintért. Majd karácsonykor adom oda mindenkinek az elmaradt ajándékokat. Este 6 után volt még talim a Plázában, annyira nem voltam boldog tőle, de Mezőkövesdről jött a kiscsaj és már sok tárgya régóta itt volt nálam.

Még 1 korábbi "élményemet" gondoltam megosztani Veletek. Azt hiszem, illetve biztosan Mikulás előtt volt a Pennyben. Egy középkorú nő és és férfi, nem mondhatom, hogy rosszul öltözöttek vagy szegénynek látszottak volna, ott keringtek a boltban, láthatóan valami ajándékot szerettek volna venni, de mindent drága volt nekik. Nem is vettek semmit, megbeszélték, hogy elmennek 1 százas boltba vagy a Bükkbe a Familybe. Hát, ettől remélik a csodát. Pedig elmondhattam volna, hogy a Familyben már nagyon sok minden sokkal drágább, mint máshol. Elmesélem, hogy tavaly hogy jártam. Mikuláskor jó kis Kinder mikulásokat vettem a Familyben, 6 db-ot. Nos, ugyanaz a mikulás darabja 50.- Ft-tal volt olcsóbb lent a Sparban. Magyarul 300.- Ft-ot buktam.

Egyébként már csak márkás, minőségi csokikat veszek. Pár száz forintért kapható hatalmas mikulás, ami ún. tejbevonómasszából készült, nálam már szóba sem jöhet.

Az elmúlt hét

Múlt szerdán volt 1 cicás talim. Kicsit meglepődtem, mert a csaj puszival fogadott. Meglepő volt, de kedves. Már többször találkoztunk, szimpatikus, ha van idő, kicsit elbeszélgetünk egymással.

Utána elmentem 1 helyre, ahol végre igaziból láthattam elektromos radiátort és nemcsak, hogy láthattam, de még működött is. Innen fogom venni a gázkonvektor helyett az elektromosat, csak még elhatározásra kell jutnom. Azt hiszem az olcsóbbat fogom megvenni, mert úgysem használom azt a szobát, télen nem jön hozzám már senki hálóvendég. Nem is baj, mert az nekem sokba kerül.

Másnap volt 1 cicás talim. Ez a kiscsaj is már régi licitálónk, a hétvégén újabb találkozónk lesz, ismét elnyert valamit a legutóbbi liciten.

Pénteken feljött hozzám 1 licitáló, ő itt lakik valahol a környéken és mindig feljön hozzám. Ez nekem jó, mert ki sem kell mozdulnom itthonról. Most nem licites dolgok voltak, hanem 2018-as noteszokat adtam át.

Szombaton Vivinek volt névnapja. Írtam neki a facén, de nem hívtam fel. Nem bírom felhívni, hiszen már kb. 1 fél éve nem beszélünk egymással csak a facén. Illetve pontosan meg tudom mondani, hogy fél év alatt 2x beszéltünk. Nincs miről beszélni. Az én dolgaim nem érdeklik őt, még régebben sokszor éreztem, hogy egyszerűen unja, amit mondok.

Vasárnap véget ért a licit, közel 90 tárgy került árverésre. Jól sikerült, de tartottam is a vele járó munkától.

Hétfőn bevásárlókörúton voltam. 100-as bolt, DM, Family és a Spar. Ez mind egy rakáson van, nem gond körbejárni mindet.

Kedden 1 nagyon finom tarka rizsestálat főztem, ez 1 egytálétel finom, színes dolgokkal. Piros és sárga színű paprikát tettem bele, valamint lila hagymát is.A hús csirkecombfilé volt benne.

Szerdán befejeztem az összes licitáló részére a levélírást. Nem kis munka volt. Igyekszem, hogy karácsonyra mindenkihez odaérjen a cucc.

Ma volt már 2 talim és még lesz délután 1 és este 3. Hurrá.

Vendégem

Ahogy írtam az előző bejegyzés végén, itt volt Budapestről, pontosabban Buda mellől 1 kedves facés ismerősöm, 1 idős hölgy. Szépen készültem előtte, kitakarítottam, bár nálam általában rend van és tisztaság. Mivel egyedül vagyok, nagy koszt és rendetlenséget nem csinálok, ezért havonta szoktam takarítani. A porszívózás az jó is így, de port gyakrabban kéne törölgetni, ha őszinte akarok lenni. No, nemcsak takarítottam, de sütöttem is. Az egyik az 5 perces túrós volt, aminek azért ez a neve, mert 5 perc alatt összekeverem a hozzávalókat, aztán zutty, mehet a tepsibe. Sajnos, úgy veszem észre, hogy kicsit éget alulról ez az új sütő. Nyár óta még nem nagyon használtam, ódzkodom tőle, meg is van rá az alapom --- sajnos. Leveles tésztából sütöttem 3 féle sósat. Az egyik sima sajtos volt, tulajdonképpen sajt mindegyiken volt. A másik sajtos-szezámmagos, a 3. is sajtos, de előtte megszórtam kis pirospaprikával és köménnyel. Mindezt még megcsináltam csütörtökön.

Pénteken reggel 1/2 10-re mentem a Tiszai pályaudvarra, utána megnéztük a Pannon tenger kiállítást. Hát, nem nagy szám, Editke is megállapította, de előre nem akartam a kedvét elvenni. Utána kivillamosoztunk a Diósgyőrbe, így a villamosból a Diósgyőri várat is meg tudtam mutatni. A Pizzateraszon kajáltunk, meghívott Editke, pedig én akartam őt, de ezt előre tisztázta velem. Utána feljöttünk ide hozzám. Megkóstoltuk a sütiket, bár inkább csak én. Editke teázott, én kávéztam. Érdekes volt, hogy nyitott ajtónál pisilt, de engem engem zavart. Este kimentem vele a Tiszaira, fél 6-kor indult vissza, jó hosszú nap volt.

Következő héten kedden vagy szerdán Heni felhozta a licites tárgyakat. nagyon fontos volt, hogy időben itt legyenek nálam, mert majdnem 90 tárgyat tett fel licitre és ezeket még karácsony előtt szét kell osztanom Qrva nagy munka lesz.

Múlt csütörtökön lett volna 1 talim 1 pasival cicás ügyben, de elfelejtett eljönni. Kicsit bosszantott, de utána lementem a Sajó partra elektromos konvektort nézni, azonban tök fölösleges volt és teljesen elbizonytalanodtam, az ÉMÁSZ-hoz már nem is mentem be. Oda azért kéne bemennem, mert, ha elektromos konvektorom lesz a nagyszobában, akkor előtte a villanyóra automatáját nagyobbra kell cseréltetni.

Pénteken csak a Bulgárföldre sétáltam le, volt ott 1 talim és gondoltam, eszem 1 lángost, Vivinek 1 volt általános iskolai (fiú)osztálytársa árulja ott a lángost - vagy valaki alkalmazottja, nem tudom. Egyszer vettem és a fiú anyja sütögette akkor. Sok évvel ezelőtt, iszonyat gazdagok voltak, de úgy látom, kicsit lejjebb adták. Elváltak, ez lett. A fiú nagyon szép szőke fiúcska volt akkoriban, emlékszem. Elég jóban voltak Vivivel-) Nos, végül nem vettem lángost.

Szombaton szinte egész nap esett az eső. A menyem névnapja volt, rácsörögtem, de pont műkörmös tanfolyamon volt.

Vasárnap viszont meghívtak minket - a nászasszonyt és engem - 1 jó kis rántott husi vacsorára. Finom volt, jól belaktam, jó szarul aludtam...

Hétfőn még nem mentem sehova, mert spóroltam a bérlettel, nem volt bérletem. Mindig eltolom pár nappal a bérletvásárlást, így néhány hónap alatt megspórolok 1 havi bérletet.

Ma jó hidegben, de szikrázó napsütésben lesétáltam, 2,1 km, durván 30 perc. Nem volt annyi:-) Vettem bérletet, voltam gyógyszertárban és bevásároltam.

Jó kis csirkepörköltet főztem.

Doboz

Még a licites tárgyak postázása előtt kérdeztem bagós Erzsikét, hogy nincs-e valamilyen kis doboza, amiben 1 bögrét el tudnék küldeni törékeny csomagként. Mondta, hogy majd megnézi és szól. De nem szólt, ezért pénteken délelőtt, mielőtt elkezdtem a postázást, telefonáltam neki. Azt mondta, hogy nincs doboza. Oké, tudomásul vettem.

Délután csöngettek, Erzsike volt. Nyitottam az ajtót, nem kérdezte, hogy bejöhet-e csak nyomult a konyhába. hogy ő hozott nekem dobozt. Hát, köpni-nyelni nem tudtam, hozott vagy 3 gyógyszeres doboz, érted???, gyógyszeres dobozt, meg 1 vajas dobozt. Hogy valaki ennyire hülye legyen, már bocsánat, hogy így leírom, de mondtam neki, hogy bögréhez kellett volna egyrészt, másrészt, ami 1 qrva gyógyszeres dobozba belefér, az elfér 1 normális borítékban is, nem? Kissé felhúzott. Nem nagyon csípem Erzsikét, tanítónő volt, de kb. olyan szinten is maradt. Nem mondom, hogy buta, nem mondom, hogy primitív, de valami nem százas vele. Kétszer vártam, hogy lejön és megnézi Vivi esküvői képeit, de mindkétszer átvert. Aztán az volt neki a legfontosabb, hogy mennyi időbe telik, hogy megnézze. Mondtam, attól függ, hogy mennyit akar megnézni. Többet nem mondta, hogy megnézné, de már nem is mutatnám meg neki.

Szombaton el akartam menni a tematikus városnézésre, de persze nem lett belőle semmi. Nem bírom magam rábeszélni, hogy egyedül programot csináljak magamnak. Viszont főztem 1 baromi nagy adag csirkepörköltet, amit ettem szombaton, vasárnap, hétfőn és szerdán, vagyis ma és még lefagyasztottam 2 db-ot.

Vasárnap késő délelőttig ágyban voltam, de sokat dolgoztam is. A szokásos: törölköző, ágynemű, pizsama csere, takarítás, mosás, stb. Mondjuk törölközőt és pizsamát hét közben is cserélek.

Hétfőn voltam vásárolni, elköltöttem 1 rakás pénzt, de olyan dolgokra, amelyek szükségesek voltak. Vettem 3 db ledes izzót a nagyszobai csillárba, na, ez volt a legdrágább, de muszáj volt, mert 1 kiégett és azért 1 csillár hogy néz ki különféle izzókkal, nem?

Tegnap főztem különleges dolgot, bár fotó nincs róla, mert nem 1 színes kaja. Fokhagymás-bazsalikomos kefirben pácolt csirkecombfilé sütöttem. Sütés közben sóztam, borsoztam és a végén beleöltöttem 2 dl főzőtejszínt, valamint 1 kis ételsűrítőt. Körítésnek kevés olajon lepirítottam 2 karikára vágott cukkinit, simán megfőztem egészben a krumplit, felkockáztam és óvatosan hozzákevertem a cukkinihez, miközben azt is borsoztam és 1 picit sóztam is. A tányéron megszórtam apró kockára vágott friss paradicsommal.

Ma végignyaltam a lakást, a fürdőszoba maradt holnapra. Sütöttem 1 diós ciabattát, de nem ízlik:-(

Pénteken jön 1 nagyon kedves fészbukos ismerősöm, 1 idős hölgy, az ő látogatására készülök:-) Már Pesten találkoztunk egyébként és telefonálni is szoktunk :) Elmegyünk a Pannon tenger múzeumba, azt szeretné látni :)

Egy hete...

... könyvbemutatóra mentem a Helynekembe. Elég híres ez a hely itt nálunk, de mit mondjak...?, számomra minősíthetetlen, a fiatalok viszont szeretik. Ócska, nagyon ócska, kopott bútorokkal berendezve málladozó falak között. És elég hideg is volt.

Szóval, adott 1 "fiatalember", hát, már ő is olyan 50 körül van. Ja, nem. Most néztem meg a facén, '69-ben született. Ajtószomszédom volt, aztán elköltöztek, ő meg 18 éve Brüsszelbe él, dolgozik, de közben író is lett. Ez a 12. könyve, amit most kiadott. kettős könyvbemutató volt, a szomszédé és 1 ismerőséé.

Nem mondom, hogy baromi jól éreztem magam, kicsit uncsi volt, de jó volt 1 programnak. Együtt jöttünk haza 1 volt tanárnővel, aki gimiben az osztályunk egyik felét tanította, engem nem. Nem is nagyon csíptem, de már elmúlt 70 éves, tök jól néz ki és már másképp gondolkodik az ember, mint tizenéves korában.

A szomszédom könyvét is elkezdtem olvasni. Döbbenet. Majdnem sírva fakadtam, mert ez a könyv 75 %-ban önéletrajzi könyve a szomszédomnak. Egy fal választott el tőlük és fogalmam sem volt arról, hogy ők az anyjával ketten rettegésben élnek, mert az apja terrorban tartja a családot. Majd, ha elolvastam, írok még róla.

Szombaton itt voltak az unokák, sajtos-tejfölös spagettit kértek ebédre. Aztán délután nálam futott össze anyjuk-apjuk, együtt mentek haza tőlem.

Hétfőn volt 3 cicás talim. Az egyiktől megkérdeztem, hogy nem rokona-e 1 volt általános iskolai osztálytársnőmnek, mert olyan a vezetékneve, ami egyébként nem sűrű, de nem rokona. A másik csajnak a cicájáról érdeklődtem, mert elütötte az autó, 3 hétig kínlódtak vele, aztán elaltatták:-( A harmadik csaj 1 kis filigrán, 3 fiú gyermekkel. Aranyos volt.

Szerencsére hétfőn sikerült bevásárolnom, így kedden csak főznöm kellett. Vágytam már 1 kis sült oldalasra, de nem kaptam oldalast, így csirke lett, de nagyon jó lett. Délután feljött hozzám 1 licitáló.

Szerdán elmentem beváltani néhány Joy kupont. Dm-be és Rossmannba mentem és mondhatom, nagyon jól vásároltam, elégedett voltam magammal, szó szerint sok ezer forintot megspóroltam, persze náluk hagytam összesen olyan 11-12 forintot.

Csütörtökön megint olt 1 talim a városban és elmentem nyomtattani különféle lapokat. Van 2 pendrive-om, de az egyik jelszavas. Itthon működik, de máshol nem. Most 1 pasi megnézte ott, ahol van ez a nyomtatási lehetőség és kiderült, hogy valami 48 karakteres jelszó került rá. Na, ez 1 rejtély. Kidobhatom:-(

Ma postára mentem a cicás tárgyakkal. 2 órán keresztül írtam a borítékokat, csomagokat és az összesítőt. Nem volt kis munka. A postán 1 fiatalemberhez kerültem, kb. 30 percig csak velem foglalkozott. Holnap is kell mennem, mert késői utalás miatt 2 borítékot nem küldtem el. Csak akkor postázok, ha elutalták a licitált tárgy/tárgyak és a postaköltség összegét is. Ez nyilvánvaló, nem?

Tegnapig

A partim után semmi lényeges nem történt, nincs a naptáramba semmi feljegyezve. Biztosan lett volna miről írni, de így jártam.

A legközelebbi dátum, ami eszembe jut, talán október 25. Akkor hozta fel Heni a licites tárgyakat. Sikerült időben kisajtolnom belőle:-)

A licit vasárnap - 29-én - zárult. Edit, facebookos barátném kért, hogy segítsek neki licitálni, mert 3 tárgyat kinézett és nagyon el is akarja vinni. A legdrágábbat rábíztam, gondoltam, ha mégsem jön össze, nehogy én legyek a hibás. Magamra vállaltam 1 láncot és 1 fülit. A láncra nem kellett rátenni, mert eleve ő volt a nyerő, de a fülire rátettem még 200 forintot zárás előtt 1 perccel. Így mindent elvittünk, amit Edit akart. Tisztára izgultam:-)

Hétfőn el is kezdtem foglalkozni a tárgyak szétosztásával. Írtam az ismeretleneknek és azoknak, akiknek postáznom kell. A helyieknek még nem..., de velük majd úgyis találkozom, bár kettőt már így is letudtam.

Kedden voltam vásárolni és főzős napom volt. Egy szimpla tejfölös-tárkonyos sertéspörköt volt tésztával.

Sajnos, durva dolog történt a lakókörnyezetemben, valamilyen idegméreg következtében legalább 4-5 kutya meghalt, de egyesek szerint akár 8 is. November 01-jén az elhunyt kutyusok emlékére mécsest gyújtottunk az Otthon téren. Sokan voltunk, rengeteg mécses világított, égett, 110-ig számoltuk, de még utána is jöttek, hoztak mécseseket. Valaki nem nyugszik itt a környéken, azóta is olvasom, hogy többfelé patkánymérget szórt szét valaki. Beteg ember. Dühítő. Nem hiszem, hogy elkapják, de azért jó lenne.

Másnap itthon volta, csütörtökön, ez már most volt a héten.

Pénteken kimentem vásárolni a Tescoba. Találkoztam azzal a kis szimpatikus pénztáros csajjal, aki mögött álldogáltam 2 napig a pénztárban a munkám legelején. Mondtam neki, hogy már nem vagyok ott, mire megkérdezte, hogy miért. Mondtam, hogy a szemét kolléganők miatt. Na, jó, nem ezt a szót használtam, hanem valami finomabbat, de nem is ez a lényeg. Azt mondta, hogy hallott már erről a csoportról, hogy ilyenek - negatív értelemben - hogy nem magyarázzák el a dolgokat. Érted? Ezt ő mondta, hogy ilyen a hírük. Többször is megerősített abban, hogy nem én voltam a hibás.

Eset volt 1 jó kis programom, ezt majd legközelebb leírom.

A partim

Nem tudom, hogy valaha fogja-e olvasni a családom ezt a bejegyzést, ha igen, biztos nem fog nekik jól esni, haragudni fognak, de leírom. Igen.

Szóval, én nem ilyen szülinapi partira vágytam, mint amit kaptam. Január óta gyűjtögettem a kis pénzemet, hogy el tudjunk menni 1 étterembe, szépen felöltözve körülülni 1 asztalt, együtt kajálni. Volt 90 ezer forintom 7 felnőttre és 2 gyerekre. Anyagilag nem jártam rosszul a megvalósult partival, az tény és tudom, hogy Vivi sokat dolgozott, de nem voltam felhőtlenül boldog, amit persze nem éreztettem senkivel.

Lackóékkal mentem fel Pestre autóval és haza ugyanígy. Laci és Vivi már reggel óta főztek, mert Viviék albérletében volt a kaja és egyben megnéztük az új albérletüket. 80 négyzetméter, elfértünk bőven. Vittem fel magammal 1 elegáns ruhát, mert szerettem volna, ha nem 1 farmerban meg pulóverben készülnek rólam képek a 60. szülinapom alkalmából. Elég jól néztem ki, vittem körömcipőt és alkalmi kistáskát is.

A menü húsleves volt, ámbár nem volt túl sok hús. Apa egész nap úgy üldögélt, mint Savanyú Jóska és már a levesnél megjegyzést tett, a későbbiekben is teljesen befelhőzte a napomat. A második grill csirke volt, ami nekem nem volt elég puha. Kétféle saláta volt hozzá. Ennyi. Ja, és csak 2 turnusban tudtunk enni.

Azt csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a kedves vejem az erkélyajtókat, -ablakokat szigetelte, miközben az egész család ott volt vendégségben náluk. Hát, ezt a magasról való leszarásomnak tekintettem, nem tudom, hogy ennyire utál-e, de ez bunkó viselkedés volt. Szerintem. Eddig nem vettem észre, hogy ennyire utálna. Mikor megkérdeztem, hogy miért most csinálja, (mert azért csendesen megkérdeztem,) azt felelte, hogy most van jó idő. Hát, a jó nevelésem visszatartott, hogy ne bökjem az orra alá, b@szd meg, jó idő volt tegnap is és holnap is az lesz. Szóval, ez volt a fogadtatás, ahogy megérkeztünk. Nagyon rosszul esett.

Ebéd után kértünk kávét. Hú, olyan erős kávét kaptam, hogy nem bírtam meginni. Viszont Savanyú Jóska édesapám nem is ivott kávét, pedig szeretett volna. A történet a következő. Tudni kell, hogy Vivi nem kávézik, Gy. meg tejeskávészerű hosszú kávét iszik, így nincs csészéjük, csak bögréjük és az édesapukám nem tudta meginni a kávét bögréből, ezért inkább sértődötten nem kért.

Na, kaja után jött a 10 ezer forintos tortám, ami az öcsémnek nem ízlett, apa pedig meg sem kóstolta.

Ajándékba pénzt kaptam a gyerekeimtől, aputól, Lacitól és Karcsitól pedig 1 fasza fényképezőgépet. Ezeknek nagyon örültem.

Hát, nagyjából, nagy vonalakban így telt a szülinapom.

Tortám. Cukor- és gluténmentes barackos túrós torta. Nekem ízlett.

Gyújtják a lányok a 60 gyertyát, amelyekről csak ezután derült ki, hogy elfújhatatlan. Hát, nem mondom, hogy nagyon vicces volt. Megpróbáltuk elfújni, aminek következtében tiszta füst lett az egész lakás és apró pernyével lett tele a torta.

Utolsó napom a multinál

Az utolsó műszakra szerdán mentem be, éjszakára. Persze, akkor még nem tudtam, hogy többet nem megyek.

Nagy vonalakban leírva, így zajlott: 1/2 10-re mentem, a kolléganők később kezdenek, ezért folytattam a kedden elkezdett  chipsek árellenőrzését, hogy addig is csináljak valamit. Mikor megérkeztek, megkaptam a feladatomat. Az áruház összes sorát keresztben és hosszában be kellett járnom, minden sort 2x, mert ugyebár egyszerre csak 1 oldalt tud nézni az ember és leszedni a lejárt marketingeket. Közben volt valami próbariadó is, ki kellett menni az áruházból éjjel a hidegbe, qrva szar volt, ott álltunk vagy 20 percet. Éjféltől más munkát kaptam. A fősoron kellett a termékekről levennem a vonalkódot és új címkéket nyomtatni. Nagyon igyekeztem, de minden terméket le kellett vennem a polcról, megkeresni a vonalkódot, rálőné is aztán a terméket visszatenni. Így mutatta Zs. a Milka csokiknál, aztán letagadta, de ne szaladjunk előre. Tényleg nagyon igyekeztem, a kilométer rendesen benne volt a lábamban. Először végigjártam az egész kicseszett áruházat, aztán az áruház 2 legtávolabbi pontja között ingáztam, mert a főbejáratnál dolgoztam, nyomtatni viszont az áruház túlsó végében lévő raktárban lehet csak és 2 polcmodulonként mentem nyomtatni a címkéket. nem volt egyszerű. Zs. szóvá tette, hogy nem haladok elég gyorsan. Hozzáteszem, ez volt az 5. napom, mint árellenőr és nem az 5. évem! Lőjem a címkékről a kódokat, mondta. Na, itt mondtam neki, hogy az elején nem ezt mondtad, hanem, hogy a termékről. Mire ő: - Ő nem mondta, hogy a termékről. Mire én: - Hát, ne mondd már, mert ott mondtad az elején a Milka csokiknál. Erre már nem tudott mit mondani. Pedig több polcot is rendbe tettem, mert volt fölösleges címke és volt termék, amihez meg nem volt címke. Gondoltam, akkor szarok rá, lesz, ahogy lesz, lőttem a címkéket, így sokkal gyorsabban ment, az tény. Volt olyan, ahol a címkéknek nem volt helye, rátettem a termékre. Ezt is kifogásolta Zs., hogy akkor nekünk kell kitenni tartót a címkének. Igen? És ezt mondta nekem valaki? Senki. Akkor honnan kéne tudnom?

A pontot az i-re M. tette fel. Borzasztó tahó, primitív nő, mélyen az én színvonalam alatt. 2 esetem volt vele ezen az éjszakán. Az elsőnél valami párbeszédnél ezt találta mondani, már nem tudom mire: - Mert, ha megkérdezted volna? Mire én: - Honnan tudjam, hogy mit kell kérdezni, ha nem mondotok semmit?

Sokszor az volt az érzésem, mintha 1 önképzőkörben lennék.

M-mel a 2. esetem: reggel 6-ig tartott a műszakom. Addigra befejeztem a rám bízott munkát és még segítettem is szegény A-nak. Ő aranyos, mindent elvisel a másik 2 hülyétől. Biztos muszáj neki. 6 előtt 10 perccel, hogy csináljak még valamit, újra visszamentem a chipsekhez. Mikor M. észrevette, leüvöltött, hogy mit csinálok én? Mondtam, hogy gondoltam, befejezem még ezt a 2 modult. Hát, én ne gondoljak semmit, menjek kozmetikai címkéket nyomtatni. Nem szóltam semmit, felálltam, bementem a nyomtatóhoz, már nem tudom, miért. Ott volt Zs. mondtam neki, hogy van még 5 percem és megkérdeztem, hogy menjek-e kozmetikai címkéket nyomtatni. Rendes volt, mondta, hogy nem.

Na, ezután eldöntöttem, hogy eddig és ne tovább. Csütörtökön reggel hazajöttem, 8-kor betelefonáltam, hogy le akarok számolni. Jó, mondta D., menjek intézzük el. Mondtam, hogy most jöttem haza éjszakai műszakból, én most nem tudok bemenni. Akkor igazolatlan lesz a napom. Igazolatlan?- kérdeztem vissza. Most nyomtam le 8 óra éjszaki műszakot, ahhoz képest, hogy 4 órás nappaliba vagyok felvéve. De tudod mit - mondtam - marhára nem érdekel.

Valami mennyi boldogságot éreztem. Nem is feküdtem el aludni, inkább csak pihentem kicsit.

Másnap, pénteken, kinyaltam magam, mint szaros Pista Jézus neve napján. Szoknya, blézer, körömcipő, ékszerek:-) Elintéztem a leszámolást. Kifelé jövet az irodából, éreztem, hogy olyan furcsa a cipő, ami a lábamon van. Tűsarkú, bokapántos körömcipő, nagyon csinos --- volt. Mert, hogy leszakadt a talpa, taxival kellett hazajönnöm. 3 ezer forint borravalóval együtt.

Szombaton  elmentünk Katával a tortámért, amit másnap vittünk Pestre a szülinapi partimra, de délelőtt volt még 1 cicás találkozóm is.

A szülinapomról majd írok kicsit részletesebben...

60

Folytatom ott, ahol abbahagytam, de már ez is oly rég volt, hogy erősen gondolkodnom kell. Tudom, hogy akkor szombaton - még 10. 07-én - kezdtem el foglalkozni a licites dolgokkal. Nagyon elmaradtam vele, mert Heni borzasztó későn hozta a tárgyakat, meg a munka, az éjszakai műszak miatt nem jutottam hozzá, fáradt voltam. 

Már másnap, vasárnap 6 találkozóm volt. 3 bent a belvárosban, 1 a Főtéren, de az a kiscsaj nem jött el, pipa voltam rá. Ott álltam a szitáló esőben, a kellemetlen időben, vártam, de nem jött, nem hívott. Én sem, mert tovább kellett mennem Diósgyőrbe., az volt az 5. tali, a 6. már itthon volt, feljött hozzám az egyik licitáló.

Hétfőn mentem dolgozni. Hurrá:-( Amit pénteken mondott Zsuzsi, hogy mit csináljak hétfőn, az már a hétfői főnöknek, Tibinek nem volt jó. Amit Tibi mondott hétfőn, hogy mit csináljak kedden, az már a keddi főnöknek, Katinak vagy hogy hívják, nem volt jó. A borok polccímkéit cseréltem. Az alsó polc majdnem talajszinten van és a fölötte lévő sem sokkal magasabban. Mivel nehéz volt oda legörnyedni, ezért felfordítottam 1 boros-ládát, leültem arra és úgy végeztem a vonalkódok leolvasását. Rám szólt ez a Kati vagy hogy hívják, hogy nem szabad. Én meg visszaválaszoltam, hogy nem tudok oda legörnyedni. Azt felelte: - Hát jó... Aztán a chipseket kellett ellenőriznem és Kati vagy hogy hívják elmondta, hogy hogyan kell a kütyüt használni. Érted? Elmondta! És ott hagyott. Aztán, mikor elkezdtem volna, persze nem sikerült. Megkértem valakit, hogy hívja fel telefonon, hogy jöjjön oda. Mondtam neki, hogy nem akarja a kütyü az igazságot. Mire ő: - Hát, elmondtam. Mire én: - De más az, ha elmondod és más, ha megmutatod. Na, megmutatta. Letelt a 4 órám, szépen hazajöttem.

El is felejtettem, még hétfőn volt 2 cicás talim és megrendeltem a szülinapi tortámat.

Kedden voltam 60 éves. Meló után még vásároltam és főztem Lackónak.

Szerdán kis gyomorgörccsel mentem éjszakára dolgozni, na az volt az utolsó!

Ezt majd leírom részletesen.
Még a szülinapomról annyit, hogy 101 ember köszöntött a facén, ami nem rossz ahhoz képest, hogy csak 200 ismerősöm van. Vivi felhívott telefonon, de mivel már 3 hónapja nem beszélünk telefonon, csak a facén, ezért nem voltam képes beszélni vele. Már nem járnak haza sem. Tavasszal voltak utoljára. Még sírtam is emiatt, de ... na jó, nem tudom azt mondani, hogy nem érdekel. De gyakorlatilag semmit nem tudunk egymásról. Ők se rólam, én se róluk. Sajnálom. Senki nem törődik velem. Más gyerekek naponta beszélnek a szülőjükkel, az én gyerekeim sosem beszélnek velem. Lackó is csak akkor hív, ha szükség van rám és sosem kérdezik meg, hogy hogy vagyok. Nem is fogok mondani nekik semmit ezután sem. Vivin kifejezetten éreztem még régebben, mikor telefonáltunk, hogy marhára unja, amit mondok. És volt, hogy Lackó is lecseszett, mert valamit kérdezni mertem azért, hogy megértsek 1 dolgot.

Dolgoztam - leszámoltam

Az elmúlt 3 hétben bőven lett volna miről írnom, de trehány voltam. A lényeges dolgok talán még eszembe jutnak, illetve azokra fog korlátozódni a mai bejegyzés. Biztos nem érek el időben a jelenig.

Ott hagytam abba, hogy Irént majd 2 nap múlva temetik. Nos, kicsit másképp történt. Pap búcsúztatta a hamvakat, aztán mikor befejezte, el is ment. Mindenki állt és várt, hogy mi következik és meglepő módon, Gyula, a volt férj, kiállt a plénum elé, megköszönte mindenkinek, hogy részt vett a búcsúztatón, valamint közölte, hogy a hamvak Budapestre kerülnek elszállításra. Mikor részvétet nyilvánítottunk a családtagoknak, én megkérdeztem, hogy hol lesznek a hamvak és Gyula azt válaszolta, hogy nála, a lakásán.

A temetés után 4 öreglánnyal bementem a Gyertyánosba, én mondtam nekik, hogy menjünk be. Ketten nem ittak semmit, a 2 Erzsébet, Ica néni ivott 1 egész deci bort, ketten Marikával 1 meggyes pikolót ittunk, utána mentünk haza.

Aztán sok minden kiesett, nem tudom, mi történt, de az tény, hogy október 02-án mentem dolgozni. Az első nap le lettem cseszve, hogy jó későn értem oda, de mondtam, hogy vagy 10 percet ott szerencsétlenkedett velem a biztonsági őr. Huú, szegény annyirra sötét, hogy világít a szájában a  negro, később beszélgettem vele, illetve ő szólítgatott meg engem éjszakai műszak alatt.

Kaptam pólókat, átöltöztem és kimentem a pénztárba, ott töltöttem 4 órát. Először 1 fiatal srác mellett voltam, nagyon üti-vágja a pénztárat, aztán szerencsére elment kajálni és átkerültem 1 kis fiatal csajhoz, az nagyon aranyos volt és magyarázott is.

Másnap ugyanez volt. Mondtam is a pasinak, aki felvett, hogy szívesen lennék pénztáros, de azt mondta, hogy arról már lemaradtam.

Szerdán délelőtt végre elhozta Heni a licites tárgyakat, pedig könyörögtem neki még október előtt, hogy hozza el, mert munka mellett nehezebben tudok vele foglalkozni és ez így is volt.

Aztán jött az első éjszakai műszak. Féltem tőle, mint a tűztől, de meglepő volt. Egyáltalán nem voltam álmos, talán kettőt-hármat ásítottam egész éjszaka. Nem is ezzel volt a baj, hanem a lábammal, meg a derekammal. Majdnem egész éjjel egy helyben toporogtam, mert a ruházaton kellett árat ellenőriznem. Ha eltérést találtam, akkor azt ki kellett törölnöm, vagis mintha nem is ellenőriztem volna, magyarul értelmetlen munkát végeztem, mert a hibásak mind úgy is maradtak --- hibásan.

Természetesen megismerkedtem a "kedves" kolléganőkkel, de jobb lett volna, ha kimaradnak az életemből, végül azért jöttem el, mert 2 kolléganő nagyon tahó volt. Mondatnám, az egyik tahóbb, mint a másik.

Másnap - csütörtökön - szintén éjszakára mentem. Az éjszakát kibírtam, már nem emlékszem konkrétan, hogy mit csináltam, de tudom, hogy azon az éjszakán épp fordítva volt, sokat kellett gyalogolnom. Pénteken, mikor hazavánszorogtam reggel és lefeküdtem, azt mondtam magamban, hogy nem tudom képes leszek-e lábra állni. Iszonyú fájdalmam volt. Minden nap más-más cipőben mentem, próbálkoztam, hogy melyik a legkényelmesebb, de valahogy egyik sem.

Délután magamhoz tértem és végre leülhettem szafarizni. Már nagyon hiányzott.

Majd innen folytatom, remélem nem 3 hét múlva.

Beköszöntött...

... hozzám az ősz. Sajnos. Nem szeretem a telet, a hideget. Megint ide leszek szögezve a kisszobába, beöltözve, mint 1 hajléktalan, 20 fokra felfűtve a kisszoba, de a lábamnál 15-nél nem lesz több. A fürdőbe 14 fok lesz reggelente, odafagyok a budira. A nagyszobában továbbfagynak a még meglévő virágaim. A krotonom nem élte túl az elmúlt telet, meghalt, ki kellett dobnom.

A lakásban a következő dolgokkal kezdődik az ősz:

- a rövidnadrágos pizsamát lecseréltem halásznadrágosra,

- a plédet kicseréltem 1 mikroszálas paplanra,

- elővettem az ágymelegítőt, bár még csak kipróbáltam, hogy működik-e, egyelőre nem használom,

- az itthoni nadrágom alá felveszek már harisnyanadrágot is,

- a pólómra hosszú ujjú köpenyt veszek itthon,

- behúztam az előszobaajtónál lévő függönyt, ami kicsit leszigeteli azt a hideg levegőt, amit a fém ajtóm sugároz,

- a sötétítőfüggönyt bedugom a kifeszített gumi mögé, hogy az ablaktól érkező hideget kicsit visszatartsa,

- csukott ajtónál zuhanyoztam.

Hirtelen ennyi jutott eszembe. Ezeket vasárnap követtem el.

Ma telefonáltak a Tescoból, hogy hiányzik még 1 papírom, így bevittem, lefénymásolták. Mellesleg legutóbb is ott volt nálam, de nem kérte a kiscsaj. Mához 1 hétre már túl leszek az első munkanapomon...:-(

Délután még vásároltam, több mindent elintéztem a Főtéren, illetve környékén. Például nem működött az itthoni wifim. Már mindent kipróbáltam, kihúztam, visszadugtam, megfordítottam a kábelt, reseteltem. Nos, a wifit és minden csatolmányát összeszedtem és levittem 1 szerelőhöz, aki itt a Főtérhez közel van. Megnézte és azt mondta, hogy működik, szerinte jó. Bár nem nagyon hittem neki, mert úgy nézett rám, mintha nem értené, hogy én mit beszélek. Na, hazajöttem, gondoltam, még 1x összerakom a cuccot és akkor villant be, hogy megnézzem a telefont, be van-e kapcsolva rajta a wifi. Hát, emberek, nem volt bekapcsolva:-)))))))) Megoldottam a problémát. Basszus, ilyen lökött voltam, azt hittem a wifi rossz, közben csak 1 gomb kapcsolódott ki kb. 1 hete. Így holnap reggel már megnézhetem az üzeneteimet és a szafarit is anélkül, hogy bekapcsolnám a nagy gépet.

Holnap főzős napom lesz.

Szerdán temetik Irént...

Az elmúlt hét

Lelkileg kissé megviselt Irén halála. Sokat gondolok rá. Még nem tudunk semmit a halála okáról, törvényszéki boncolást rendeltek el, mert úgy találták meg az utcán. Az is lehet, hogy akkor még élt, de semmit nem tudok pontosan, csak a testvérével beszéltem, de igazából még a család sem tud semmi biztosat.

Érdekes dolog, hogy mikor a szomszéd néni, Ida néni halt meg, sokszor éreztem a jelenlétét a lépcsőházban, nehezen ment el. Még üzent is a lányának, hogy ne sírjon, amit persze nem mondtam el neki, mert azt hinné, hülye vagyok.

Irént is érzékeltem a lépcsőházban, de csak egyszer. Ment fel a lépcsőn, én az ajtómban álltam, ő kicsit hátrafordult, kicsit széttárta a kezeit és annyit mondott: - Hát, ez van...

Jól érzi magát, nem bánkódik, hogy itt hagyta a földi világot.

Múlt vasárnap igazán sokat dolgoztam itthon, általában - nem tudom, miért - jellemző rám, hogy vasárnaponként kidolgozom magam. Ez így volt akkor is, amikor még dolgozni jártam.

Hétfőn legyalogoltam 4 villamosmegállót, mert nem volt bérletem, de vettem persze:-) Aztán vásároltam a másnapi főzéshez szükséges dolgokat.

Kedden be kellett mennem a Tescoba, a munkavállalásommal kapcsolatos dolgokat intéztem. Megkaptam az üzemorvosi papírt is.

Kedden délután még főztem, fűszeres csirkemellet fokhagymás krumplipürével. Annyira nem voltam elragadtatva tőle, de egynek nem volt rossz.

Szerdán elmentem Ágival a biztosítójába. Egyem a szívét, nagyon örült neki, hogy elmentem vele. El is döntöttem, hogy sokkal türelmesebb leszek hozzá, mint korábban. 80. évében van. Cipőt is vettünk neki, aztán ő felszállt a hazafelé villamosra, én meg elmentem a tüdőszűrő papíromért a kórházba. Utána elmentem az üzemorvoshoz oda, ahova korábban is jártam melóból, jó kapcsolatom volt az asszisztens csajokkal és most is nagyon örültek nekem, helyesek voltak.

Ezt követően még vásároltam, mert másnap Gábor nálam volt, sajnos megint beteg ez a gyerek, általában sokat beteg. Sajnos:-( Szóval vettem neki sonkát, zöldpaprikát meg almt, mert ezt mind nagyon szereti.

Csütörtökön - ahogy az előbb mondtam - Gábor egész nap nálam volt. Tojásos nokedli volt az ebéd, de Gábor szinte egész nap eszegetett. Kekszet, sonkás kenyeret, almát, ropit, tojásos nokedlit, kis édességet és megint sonkás kenyeret. A maradék nokedlit bevágta Emese délután, mikor az anyjával megérkeztek Gáborért.

Pénteken ismét visszamentem a Tescoba az orvosi papírjaimmal. Szóval, október 02-án kezdek dolgozni. Nem vagyok boldog. Megízleltem a nyugdíjas élet adta szabadságot és most megint más osztja be az időmet. De, valamit valamiért. Ha picit szeretnék jobban élni, akkor ezt kell vállalnom.

Ma körömpörköltet főztem, igazán nagyon finom lett, de olyan szélgörcsöm van tőle...:-)))

Egyébként sok minden csináltam ma. Tornáztam, rendet raktam, mosogattam, Szotyival foglalkoztam, most is itt ül a kezemen a disznófülű:-), írtam 1 üzenetet 1 ismerősnek, akinek már régebben akartam, de valami mindig visszatartott, most rászántam magam. Vasaltam, megcsináltam a költségvetésem, Heninek is írtam cicás ügyben, Margó nénit felhívtam és Valikát is, mostam, leszedtem a fregoliról a ruhákat, elpakoltam és kiteregettem az újabb adagot, megfejtettem 1 Pennys rejtvényt és beis küldtem, könyvet is olvastam. Befejeztem a Gésák gésáját, most valami kis könnyű könyv került a kezembe, elég gyerekes.

Még szafaris képeket fogok felpakolni a csoportba és lehet, hogy az én oldalamra is.

Elővettem 1 melegebb pizsamát, mert már nincs túl meleg éjszaka.

Pá:-)

Irén

Irén meghalt:-((( Itt lakott a házban, 1 emelettel feljebb tőlem. Kb. 1985-86-ban költözhettek ide, még egészen kicsik voltak a gyerekek.

Irénnel 1 időben szinte barátnői kapcsolatban voltunk. Én ugyan nem nagyon jártam fel hozzá, de ő gyakran lejött, emlékszem. Beszélgettünk.

Sokszor kért tőlem kölcsön apróságokat, vöröshagymát, ecetet, sót, mákdarálót, meg ki tudja még mi mindent. Nem is tudom, hogy visszakaptam-e ezeket az apróságokat. Már mindegy. Azt tudom, hogy a mákdarálóm után mennem kellett, mert szükségem volt rá és már igen régóta nála volt. Nagy nehezen visszakaptam, de tiszta penész volt. Nem mosta el és belepenészedett a mák. Pipa voltam, meg is mondtam neki.

Aztán a meglévő nagyobbacska 2 gyerek mellé - 1 lány, 1 fiú - szült még 1 lányt. Lehet, hogy akkor már elvált volt, nem is emlékszem, de a volt férjétől lett a gyerek, azt tudom. Közben a volt férj el is költözött Pestre, viszont járt haza a családhoz látogatni.

Volt 1 idő, amikor nem beszéltünk Irénnel, valamin összevesztünk vagy megharagudtunk egymásra, de később - mikor már újra beszéltünk - egyikünk sem emlékezett arra, hogy miért is volt így. Annyiban hagytuk, nem számított.

Irén nem volt makulátlan, de ki az? Szerette az italt. Volt, hogy kissé dülöngélve jött haza, volt, hogy elhagyta a táskáját itt a lépcsőházban, szerencsére én találtam meg. Volt, hogy a mellettem lévő lakásba akart bemenni, holott 1 emelettel feljebb  lakott. De engem nem érdekeltek ezek a dolgok. Nem is vetettem meg érte, bár biztos jobb lett volna az élete, ha "normális" életet él.

Az utóbbi időben olyan helyen dolgozott, hogy mindig kaptam tőle 1 rakás szemeteszsákot, most is azt használom és még 1 darabig kitart. Alapvetően hozzám nem volt rossz, bár tudom, vannak a házban, akik sosem szerették.

Tegnap délután a közös képviselőnk telefonált rám, hogy hallottam-e, állítólag meghalt Irén. Nem hittem el. Megnéztem a face oldalát, ugyan volt ott 1 gyászjelentés, de azt 1 vadidegen tette oda, nem gondoltam, hogy Irénről van szó. Azt tudom, hogy Irén nem tudott netezni, mert nem volt neki itthon, nem volt rá pénze. Na, aztán megnéztem a gyerekei facebook oldalát is, de ott sem láttam semmit. Aztán este Vivi írt nekem és kérdezte, hogy meghalt Irén? Na, akkor már ki volt írva a legkisebb lánya fb oldalán, de mára levették. És ismételten hívott a közös képviselőnk is. Ő annyit tudott meg, hogy állítólag jött haza Irén, összeesett és meghalt. Ennyi. Ennyi 1 élet. Egyebet nem tudok.

Irén nyáron töltötte be az 58. életévét. Élhetett volna még.

Nyugodj békében Irén, legyen Neked könnyű föld:-(

Piknik és egyebek

Múlt héten keddre behívtak a Tescoba. Megyek dolgozni. Elbeszélgettem 1 pasival, aki vélhetően a főnököm lesz. Egy dolog ellen tiltakozom, nem akarok 6-ra járni, mert akkor kb. hajnali 1/2 4 - 3/4 4 között kelnem kellene. Ezt nagyon nem szeretném, mert ahhoz, hogy kb. 6-7 órát ágyban töltsek, le kellene feküdnöm - vicces - este 1/2 9 - 9 tájékán, mint a babáknak.

Szerdán elmentem fagyizni a fölöttem lakó - szintén nyugdíjas - szomszédasszonnyal. Elvittem a Yummiba, még sosem járt ott és nagyon tetszett neki.

Csütörtökön elmentem a klubnapra. Kérdezték, hogy nem megyek-e a buszos kirándulásra, de most nem. Kettőn voltam, azok tetszettek. Egy lesz még az idén, de arra sem megyek. Arról nem beszélve, hogy a nászasszony is ott volt és a következőn is ott lesz.

Pénteken készültem a hétvégére, mert szombaton jöttek apuék Pestről. Apu Lackóéknál aludt, Laci és Karcsi nálam.

Szombaton, miután megérkeztek Laciék, még elmentünk vásárolni az Auchanba, mert Lackóék arra kértek, hogy vásároljunk be. Kata műkörmös tanfolyamra ment szombaton (de minek...?), így számukra ez volt a segítség, hogy az időigényes bevásárlást elintéztük.. Én fizettem és a k költségeket szétosztottuk, ámbár Lackóék még nem fizettek.

Vasárnap volt a családi piknik Lackóéknál, én jól éreztem magam, szerintem a többiek is. Nászasszonyt nem hívták, csak az én családom volt. Egy dolog bosszantott, a kaját csak 12 után kezdtük készíteni. Mindenki foglalkozott mindennel, csak a kajával nem. Fürdőszoba szekrényt szereltek, kertet takarítottak, a mosogatóból majd kifordult a szennyes...

Hétfőn elmentem Gáborért az oviba. Minden cuccát hazaadták, mert bepisilt alváskor. Szerintem beteg ez a gyerek, de nem az én dolgom, hogy orvoshoz vigyem.

Itthon átöltöztettem Gábort és kivasaltam a kis gyűrött cuccait, így már egészen jól nézett ki a gyerek. Ja, a cipőjét is megtörölgettem, mert a kosztól sárga volt a fehér cipő. Aztán Gáborkámmal levillamosoztunk a Centrumhoz, volt ott 1 cicás talim, aztán vásároltunk, itthon még bementünk a postára, szépen megvacsorázott és elmúlt este 8, mire jött érte Kata. Már majdnem aludt a gyerek, gondolom a fürdés elmaradt otthon.

Kedden főzős napom volt. 2 kiló krumpliból készítettem paprikás krumplit és beletettem 70 dkg virslit. Jó kis mennyiség lett.

Szerdán elmentem volna kirándulni Valikával, ez lett volna az idén az utolsó túrám, de Valika nem tudott jönni, így nem mentem én se. Viszont Ágit felhívtam és kimentünk Diósgyőrbe, szerintem nagyon örült, hogy szóltam neki, kellemes délelőttöt töltöttünk együtt.

Csütörtökön - tegnap - elmentem tüdőszűrőre, mert kell a tescos munkához és feladtam a nyomtatványt az erkölcsi bizonyítvány kikéréséhez, mert ez is kell.

Ma csak postára megyek, van még cicás boríték, amit fel kell adni, később küldték az utalást, így nem tudtam a többivel postázni.

Hétvégén nem készülök sehova, még bérletem sincs.

Csak nagy vonalakban...

... tudok írni az elmúlt időszakról, hiszen 2 és fél hete nem írtam, jegyzetem kevés van és nem emlékszem sok mindenre. De, mint tudjuk, nagy dolgok velem ritkán történnek.

Még augusztus 24-nél járok, hát, megpróbálom megerőltetni az agyamat:-))) Szóval, 24-én a számítógépemen kellett valami programot megújítani, de azt én nem tudtam magam megoldani, szerelőt kellett hívni hozzá, ami 4 ezer forintomba került borravalóval együtt.

Másnap, pénteken elmentem és leadtam a Tescoban az önéletrajzomat, mert valószínűleg elmegyek dolgozni. Vivi intézte, ámbár még azt sem árulta el, hogy az anyja vagyok, csak annyit, hogy mondott, hogy 1 ismerőse... Nem esett jól.

Hogy utána mi volt szombaton meg vasárnap, őszintén szólva lövésem sincs.

Hétfőn viszont vásárolni voltam, az biztos. És még volt 1 apróság hétfőn. Becsöngetett hozzám 1 pasi, hogy írjam alá az Ifjúsági ház bezárása elleni lapot. Mondtam, hogy már megtettem. De elkezdett beszélgetni, kiderült, hogy ő ismer engem még kutyás koromból, tetszettem neki. Na, ő nekem nem. Elköszöntünk.

Másnap, kedden, itt voltak a gyerekek, mert Lackónak értekezlet volt már az iskolában, Gábor még nem járt oviba, Emesének viszont eleve ugye, még nem kezdődött meg a tanítás. Csirkepörkölt volt ebédre és akkorra Lackó is megérkezett. A tegnapi pasi felcsöngetett a kaputelefonon, hogy ő szeretné elkérni az én e-mail címemet. Hát..., jó - mondtam - írja. Igen, de nincs nála semmi, hogy felírhassa - mondta. Jó - mondtam - jöjjön fel. Felírtam neki, de nem engedtem be, viszont azt láthatta, ahogy Lackó ott ült a konyhában. Aztán írt is a pasi, Gábornak hívják, fiatalabb, mint én, de olyan 70-nek látszik. Nem az én esetem. Ő tüntetni jár, én szafarit nézek. Saját bevallása szerint nagy rendetlenség van nála, 3 évébe telt, míg a szülei halála után bement a városba. Ja, és bottal jár. Egy fokossal.

Szerda kiesett........:-)

Csütörtökön volt 1 cicás talim. Alkalmanként érdekes életképek bontakoznak ki előttem. Ennek a csajnak 3 gyereke van, azonban egyedül él. A legkisebb még bölcsis, de a gyerek apja elhagyta... Egyébként 1 csinos, magas, vékony csajszi. Biztos talál még pasit magának, hiszen még nem öreg. Mennyi lehet? 40 körüli, inkább előtte, mint utána, de közel nem látszik annyinak.

Pénteken is volt 1 másik talim, ahova vittem magammal Valikát. Na, az is érdekes tali volt, mert a csaj 100, azaz egyszáz forintot visszakért, holott ez a licitálás nem arról szól, hogy a licitáló qrva jól járjon, hanem, hogy adakozzon a cicák javára. A licit összege 1.100.- Ft volt, tehát nem 1 őrült nagy összeg és mindig jó dolgok kerülnek kalapács alá. Szóval, ilyen még nem volt a praxisomban, hogy 1 db 100-ast visszakért volna valaki. Leadtam még 1 borítékot a Batóházban és után elmentünk Valikával fagyizni egyet a Yummiba. Meghívtam:-) Jól érezte magát.

Szombaton szerintem nem voltam sehol, de vasárnap volt 3 cicás talim. Egy a Főtéren, 2 meg itt a szökőkútnál. A Főtéren majdnem elkerültük egymást a csajjal, mert más irányból jött, mint ahonnan vártam, de azért csak összejött a dolog. Ez a csaj mindig csak apróságokra licitál, de már vagy 3x találkoztam vele. Itt a szökőkútnál lévő talikat sikerült rögtön egymás után összehoznom. Az egyik csajnak titkolóznia kell a pasija előtt, hogy licitál. A másik 1 helyes fiatal pár, aranyosak, kedvelem őket.

Folyt. köv.:-)))

Elhanyagolom...

... az írást, pedig még aranytartalékaim is vannak/lennének arra az esetre, ha épp nincs miről írni. Őrzök itt az asztalomon pár dolgot, egyszer talán sor kerül rájuk:-)

Megpróbálok visszaemlékezni, hogy volt-e valami lényeges, mióta nem írtam. Miért is nem írok naponta 1 keveset...?

Vasárnap - 13-án - még mindig volt cicás találkozóm, itt postánál, tőlem nem messze. A kiscsaj a Bulgárföldön akik, ez neki is jó volt. Hosszasan elbeszélgettünk.

Na, hétfőn volt 1 olyan talim, amire még nem volt példa, qrvára felhúzott a liba. Volt 1 lánc, amiből kettő volt, ilyenkor fel szoktam ajánlani a 2. helyezett licitálónak is a tárgyat, jelen esetben a láncot. Írtam üzenetet, mire visszaírta a liba, hogy ő szeretné látni. Hát, még ilyen nem volt, hogy valaki látni akarja a licitált tárgyat (hiszen képről láthatja, arra licitál), de gondoltam, nem ő volt az első helyezett, ám legyen. Szintén üzenetben megadtam a telefonszámomat és kértem tőle is, mert mindenkitől kérek, akivel személyesen találkozom, hiszen bármi közbejöhet akármelyikünknek. Erre a hülyéje azt válaszolta vissza, hogy majd személyesen. Mire én azt írtam, hogy akkor már remélem nem lesz rá szükségem és odatettem 1 mosolygó, meg 1 kacsintó fejet --- kínomban. Hogy lehet valaki ennyire ostoba. Így indultam a találkozónak. Emlékszem, kánikula volt. Találkoztunk a megbeszélt helyen és mondja, hogy itt?, mert én behúzódtam az árnyékba. Mondtam, igen,  de visszakérdeztem, hogy miért, hol kéne? Mire ő, hát az autójánál. Mire én: másokkal is itt szoktam találkozni, jó itt. Elővettem az originált zacsiban lévő láncot. Forgatta elölről, hátulról, 1 kis résen kihúzta a láncot, nézegette és mondta, hogy ne haragudjak, de nem kell. Mondtam, hogy lett volna jobb dolgom is, minthogy bebumlizzak a város túlsó feléből. Nagyon gyorsan elköszöntem, vissza se néztem és berohantam a Centrumba. Remélem, többet nem fog licitálni. Az idiótája. Nagyon felb@szott.

Másnap, kedden nagyon sűrű napom volt. 10-kor 1 tali a Centrum egyik oldalán. Utána a Bató házban leadtam 1 tárgyat, ami onnan ment Pestre. 1/2 11-kor tali a Centrum másik oldalán, 3/4 11-kor 2 villamosmegállóval fentebb. Hazafelé Heninek visszavittem 1 habfürdőt, amit ő adott oda a nyertesnek. Itthon aztán elkezdtem főzni, mert 2-kor megint lett volna 1 talim a benzinkútnál, de telefonált a csaj, hogy hamarabb végzett, így szerencsére feljött hozzám. Hát, ilyen volt az a kedd.

Szerdán nagyszülő-unoka kirándulásra mentünk a gyerekekkel és Kati nagyival. Kati nagyi 1 kalap szamócát nem ért, annyira le volt maradva, állandóan 10-15 perccel mögöttünk volt. Gyakorlatilag én voltam a 2 gyerekkel, ezt mondták ott a többiek is. Írhatnék regényt a kirándulásról, de ez volt a lényeg. Meg az, hogy a gyerekek marha jól érezték magukat. Különben én is. Legközelebb Kati nagyi ne jöjjön.

Csütörtökön vásároltam, másra nem emlékszem.

Másnap pénteken jött apa Pestről és a gyerekek is nálam voltak egész nap. Reggel már 8 előtt itt voltak és este olyan 1/4 8-kor vitte el őket Lackó. Kisebb gondoktól eltekintve, egész jól telt a nap. Apunak hiába mondtam, hogy aludjon itt, töltsön nálam pár napot, mát nagyon nem akart. Ki tudja, hányszor fog még eljönni hozzám...

Szombaton Valikával kimentünk a várba, a Lovagi tornák terére. Ingyen lehetett nézni a díjugratást, ami nem volt nagyon magas színvonalú, mert csak gyerekek voltak. Rengeteg ló volt mobil sátrakban kiképzett boxokban elszállásolva. Nagyon érdekes volt. Szerintem több, mint 100 ló volt ezekben a sátrakban.

Ez a Lovagi tornák tere

Fürdetik a lovat

Szerintem ez volt a legszebb ló. Fekete. Mindig Winnetou jut eszembe, ha fekete lovat látok. Neki is az volt:-)

Vasárnap nem voltam sehol.

Hétfőn megint vásárlás volt a keddi főzésre, kicsit túlköltekeztem magam, nehéz fenntartani a korábban megszokott életszínvonalamat.

Kedden kolbászos-hagymás rakott csirkemellet sütöttem.

Így nézett k sütés után a jénai tálban...

... és így a tányéron

Ma csak a postára szaladtam át. Ja, és takarítottam.

Holnap viszont jönnek a számítógépemhez. Azt írja állandóan, hogy lejár a Windows licence. Ezért is kemény ezreket kell fizetnem. Basszus:-(((

Amikor...

... az előző bejegyzésem véget ért, még tombolt a hőség, borzasztó kánikula volt.

Szerdán muszáj volt elmennem itthonról, mert volt 1 cicás talim, ami azért is érdekes volt, mert említette a csaj, hogy felvesznek nyugdíjasokat hétvégi munkára az egyik nagy áruházlánchoz. És bizony erősen elgondolkodtam rajta. De mielőtt határozott lépésre szánnám el magam, előtte megkértem Vivit is, hogy érdeklődjön az ő munkahelyén is. Erre csak a jövő héten fog válasz érkezni, így várakozó állásponton vagyok:-)

Csütörtökön és pénteken csak a szemetet vittem le, emlékszem. Próbálok/próbáltam védekezni a hőség ellen a déli fekvésű lakásomban, de igen nehéz.

Szombaton viszont tettem 1 bevásárlási körutat. Voltam piacon, Goods marketben, DM-ben, Family diszkontban, valamint a Sparban. Kicsit túlköltekeztem magam, sok minden kellett. Na, ezért kéne elmennem dolgozni.

Vasárnap megint csak itthon voltam, kedvem sem volt kimozdulni. Lackóék Pesten voltak a gyerekekkel, ott is aludtak szombatról vasárnapra. A felnőttek apuéknál, a gyerekek Vivéknél.

Hétfőn vásárolnom kellett. Nem mentem csak a Sparig. Szeretem ezt a Spart, mert bár kicsi, de általában megkapom, amire szükségem van. És eddig nem csalódtam a húsokban sem, mindig friss volt. Most is:-)

Kedden főztem 1 kondér isteni húslevest. Elmondanám, hogy szerintem minimum 1 éve nem főztem húslevest, de lehet, hogy több is. Egyszerűen az idejére sem emlékszem. Nem vagyok leveses, de ha mégis főztem a családnak valami összejövetel miatt, általában erdélyi ragut kértek.

Szerdán jött Heni, elhozta az újabb licites cuccokat és elvitte mindazt, amit kiselejteztem a spájzból.  Nem gondoltam, hogy fog kelleni neki, de mindent elvitt. Hurrá. Ennyivel kevesebb dolgom volt vele. Egyébként, igen, a spájzomat szépen rendbe tettem, a legfelső polc majdnem üres. Tudatosan lejjebb pakoltam mindent, bár így is létra kell, hogy elérjem a fenti dolgokat. Egy kivételével, minden polcon maradt 1 kis üres hely, elégedett vagyok vele.

Szerdán estétől pénteken estig itt volt nálam 1 kutyus, Fifi, én vigyáztam rá. Naponta csak 2x kellett sétálni vele, ami szerintem nem helyes, de a gazdája így szoktatta. Fifike rendkívül makacs, mert a gazdája megenged neki olyan dolgokat, amiket esetleg nem kéne. Alig evett és ivott, míg nálam volt, aggódtam is érte. Na, mindegy, túléltük, de megállapítottam, hogy én már nagyon nem akarok kutyát sétáltatgatni. Nem. Pedig valószínűleg Fifikére még kell majd vigyáznom.

Csütörtökön el akartam menni a klubba, de egyrészt meleg volt, másrészt itt volt a kutya, így maradtam.

És ez pénteken is így volt. Terveztem, hogy postára megyek, mert jött az alapítványnak postán maradó levele, de végül csak szombaton mentem érte. Meg a lottómat is fel kellett adnom.

Szombaton búcsújárás volt nálam, 3 licitáló jött, az elnyert tárgyaikért. Az első 1 bájos kis csaj Szerencsről, adományt is kaptunk tőle és kicsit itt maradt beszélgetni:-) A 2. egy pár volt, de csak a csaj licitált 1 samponra. A 3. azt a faragott fa Buddha szobrot vitte el, amit én találtam valamikor régen - még élt Bonikám, 1 sétánk alkalmával találtam - és felajánlottam licitre. 2 ezer forintért vitte el a csaj :)

Hát, ez volt tegnap:-)

A lelkem...

... kicsit megsérült múlt kedden. Már most tudom, hogy a leírásomból nem fog kijönni az a lelki fájdalom, amit akkor éreztem.

Szóval, telefonáltam Lackónak, hogy mikor jön a kajáért. Jajj, b@sszus, mondta, tényleg, a kaja, majd este valamikor jön érte. Ez már nem az első alkalom, hogy eszébe sem jut, hogy főzök neki. Ezt sem nagyon értem... Aztán este, órákkal később újra felhívtam, hogy akkor jön-e még aznap. Mert borzasztó hőség volt és nem szerettem volna, hogy megromoljon a finom étel a meleg konyhában.

Na, nagy nehezen feljött olyan este 9 körül. Hátizsák volt rajta, ez lényeges.

- Épp ezért kérdeztem, hogy egyedül van?

- Persze, mondta, a gyerekek már alszanak.

- Mivel rajta volt a hátizsák, ezért megkérdeztem, hogy hol? Csak lent vannak az autóban?

- Nem, már hazavitte őket - mondta.

- Mire én bátorkodtam megkérdezni, hogy akkor miért van raja hátizsák? Mert nem úgy nézett ki, mint, aki otthonról jön. Mert, ha otthonról jön, nem így szokott jönni, kivéve, ha innen még meg tovább valahova, de valószínűleg éjjel már nem megy tőlem sehova.

- Na, erre berágott, hogy jajj, nem mindegy? Meg, hogy annyit tudok kérdezni és, hogy Vivi sem szereti.

- Mondom, csak egyszerűen meg akartam érteni, hogy ha otthonról jön, akkor miért van rajta hátizsák. Ennyi.

- Egyébként meg az autóban volt és nem akarta benne hagyni - mondta.

Ezzel lezárult a hátizsákos beszélgetés.

De nagyon rosszul esett, hogy nem kérdezhetek semmit. Tőle sem és ezek szerint Vivitől sem. Segíteni jó vagyok, ha szükség van rám jó vagyok. De sosem hívnak fel telefonon. Lackó csak akkor, ha szükség van rám, Vivi soha. Ő inkább írogat a fészbukon. Vivivel július 22-én beszéltem utoljára, mikor Székesfehérváron találkoztunk, a augusztus 07-e van. Azóta csak néhány mondatot váltottuk a facén. De van, hogy napokig ott sem. És, ahogy mondtam, Lackó sem keres sosem. Sem a fészbukon, sem máshol.

Hát, ilyenek a gyerekeim. Valamit biztos elrontottam.

Az idejére nem emlékszem, hogy mikor kérdezték meg utoljára, hogy hogy vagyok. Ha itt patkolnék el a lakásban, napokig fel sem tűnne nekik. Nem keresne senki.

Kicsit félek a jövőmtől. Hol és hogyan fogom végezni...? Biztos nem szerető családban.

A romtemplom...

... megtekintése következett a Tatai Vár után. Lenyűgöző, hogy ezen a helyen már közel ezer évvel ezelőtt is épület állt. Templom volt és kolostor. Nem valószínű, hogy így nézett ki, mint ahogy most látjuk a maradványait, hiszen a történelem folyamán bővítették, aztán leégett, majd átépítették és így tovább. A Zsámbéki Romtemplom története a Wikipédiában elolvasható.

Rengeteg képet pakolhatnék fel, nehéz volt válogatnom. 51 kép készült, annak szedtem ki tized részét.

Másnap, hétfőn még apunál ebédelten fincsi-fincsi rántott csirkét és délután hazautaztam. A vonat tele volt, 2 másodosztályú és 1 elsőosztályú vagon volt, a miénk a középső és nem nem működött a klíma. Eléggé szenvedtem, de valami hetedik érzékem azt súgta, hogy a magammal vitt legyezőt ne a bőröndbe tegyem, hanem a ridikülömbe. És milyen jó volt a megérzésem, szinte egész idő alatt legyezgettem magam.

Másnap, kedden vásároltam és már előre megbeszéltem Lackóval, hogy a keddi főzést tegyük át szerdára. Így is lett. Isteni csirkepörköltet költöttem. Gyakrabban kéne csirkepörköltet főznöm, mondjuk úgy havonta. Így lesz. Remélem. Ő szereti, nekem meg nem kell agyalnom annyit, hogy mi is legyen a kaja.

Csütörtökön itt voltak a gyerekek. Lementünk villamossal a Bulgárföldre Szotyinak kaját venni, aztán fagyiztunk is ott egyet, gyalog jöttünk haza és még a postán feladtam 2 csekket. Elég jól elvoltunk. Tojásos nokedlit szaggattam nekik. Egyik csemegeuborkát kért, a másik uborkasalátát:-), de jól telt a nap, még játszótéren is voltunk délután.

Már nem emlékszem, hogy az ezt követő 3 napban - péntek, szombat, vasárnap - volt-e valami lényeges, de biztos nem. A hőség is megérkezett.

Ennek ellenére hétfőn kibuszoztam a Tescoba, igazán élveztem a bevásárlást és én szkenneltem magamnak a vásárolt dolgokat. Ezután csak így fogok vásárolni. Nagyon tetszik, hogy mutatja a szkenner a fizetendő összeget. Folyamatosan göngyöli, így tudom, hogy épp hogy állok a költekezésben

Na, ekkor volt az, amit korábban említettem, vagyis 1 régi kedves ismerőssel utaztam haza a buszon. Itt lakik ezen a részen ő is, ahol én. Nos, majdnem fél órát jön hazafelé a busz, ezen idő alatt végig panaszkodott. Én csak hümmögtem, helyeseltem, volt talán 2-3 apró kérdésem, de egyébként megszólalni nem tudtam. Mikor felálltam jelezni, mert a következő megállóban le kellett szállnunk mindkettőnknek, akkor megkérdezte, hogy egyébként nálatok, vagyis nálunk mi újság. Már nem volt kedvem belemenni hosszú beszélgetésbe. Neki jobbra kellett volna mennie, de hosszan jött még velem és nyomta a sódert. Nem azt mondom, lehet, hogy igaza volt sok mindenben, de az ő családi problémája nem rám tartozik. Kérdezte néhányszor, hogy igaza van-e, de mondtam neki hogy én megtanultam lepergetni magamról az olyan dolgokat, amin úgysem tudok változtatni.

Na, erről ennyit. Elég volt belőle néhány évre. Szerencsére ritkán találkozunk.

Kedden főztem 1 fincsi zöldséges rizses húst. És majd legközelebb elmondom, hogy mivel bántott meg Lackó.

Megyek szafarizni:-)

Mivel is...

... kezdjem? Folytassam-e a napok történéseit vagy írjam le, hogy hogyan bántott meg Lackó, meg 1 ismerősöm beszédét a buszon?

Nos, folytatom a történéseket, aztán majd szépen utolérem magam. Addigra talán meg is nyugszom kicsit.

Szóval, szombattal fejeztem be, amikor Lakónk tandemugrása volt.

Másnap, vasárnap Lacival elmentünk Tatára, a várba és annak környékére, valamint Zsámbékra a romtemplomba.

A Tatai Vár nagyon szép kívül és belül, nagyon sok különleges, eredeti régi tárgy van benne szépen feliratozva, amit én szeretek, de!..., bár a belépő baráti, 800.- Ft, de a fényképjegy 1.500.- Ft, vagyis majdnem duplája a belépőnek. Amíg ott voltunk, mindössze 1 külföldi család fényképezett. És még 1, nincs nyugdíjas jegy. Hiába vagyok nyugdíjas, csak 65 éves kortól adnak kedvezményes jegyet. Ez is taplóság --- szerintem.

Így néz ki kívülről a Tatai Vár. Szerintem szép:-)

Szép ez a kiugró rész az ívelt ablakokkal

Ezt az ablakot a váron belül csak azért tudtam lefényképezni, mert a budiban van és ott nincs kamera --- remélhetőleg

A vár környéke is szép, hiszen egészen bent van a városban.

Az Öreg-tó lefolyását a lakóházak közé vezetik, ami szép látvány, de a víz kissé büdös volt. Ez lehet, hogy a nagy hőségnek tudható, hiszen nagyon alacsony volt a víz.

Ez 1 régi malom maradványa, amit szintén az Öreg-tó lefolyása üzemeltetett valaha

A várat várárok vetet körül, amelyen kedves hattyúcsaláddal találkoztunk

Az Öreg-tó mellett fillérekből megebédeltünk és komolyan mondom, még finom is volt, bár egyszerű kaját ettem, de elégedett voltam. Nem emlékszem a kajálda nevére (Talán Albatrosz...?), de rögtön az első, ahogy a vár mögött sétáltunk a tóparton bal-felé. Túrós tésztát ettem tepertővel megszórva, ami nagyon finom volt, elegendő volt rajta a túró és a tejföl is, házi káposztasalátát kértem hozzá és 2 dl szódavizet. Ez 690.- Ft volt!!!

Tovább autóztunk Zsámbékra a romtemplomhoz.

Hát, sokat nem írtam, de innen folyt. köv. Vár a szafari és a teregetés is:-)

Vacakul...

... voltam az éjjel. De olyannyira, hogy azt vártam, mikor halok meg. Ez már nem az első eset. Annyira felpörög a szívem, hogy azt várom, egyszer belehalok. Nappal már ritkán van ilyen gondom, mióta gyógyszert szedek. De, hogy éjjel, amikor nyugalmi állapotban lennék, vízszintesen, mitől van, nem tudom. És nem tudok segíteni magamon. Mindegy, hogy milyen pozitúrában fekszem, hogy mélyeket lélegzem, nem segít semmi. És sokáig tart, sokáig. Szóval, ettől most eléggé lehangolt, letört vagyok és kicsit félek a következő éjszakától, basszus.

Mi is történt ahhoz képest, mikor utoljára írtam? Kedden főzős napom volt, ismét 1 finomat alkottam. A neve egyszerűen vörös káposztás csirkeragu.

A maradék vörös káposztából éppen ma készítettem salátát. Úgy érzem elég jó lett. Mellesleg a csirkéhez kellett 30 dkg káposzta és a legkisebb, amit meg tudtam venni, közel 2 kiló volt. Kidobni nyilván nem akartam, ezért lett belőle saláta. Ehetem 1 darabig:-)

Szerdán bementem a bankba a hétfőn kapott levél miatt, miszerint ismételten meg akarták csapolni a bankszámlámat. Előtte azért beszéltem telefonon is az ügyfélszolgálatukkal és a számítógép szerelő céggel is, bár nem az én szerelőmmel. A telefonos kiscsaj is mondott néhány jó dolgot és a szerelő is azt mondta, hogy a gépem megfelelően védve van. Szerintem a bankban a srác mondta ki az igazságot, vagyis  az az oldal nincs eléggé védve, ahonnan régebben rendeltem pár dolgot. Februárban rendeltem utoljára, azóta semmire nincs pénzem. Borzasztó ez a pénztelenség. Semmit nem tudok megtakarítani, pedig nagyon beosztóan élek. Visszatérve a bankra, a számlámat meg kell tartani, míg a hitelem fennáll.

Csütörtökön már nem tudom mi volt. Talán a gyerekek voltak itt délelőttől kora délutánig. Igen, így volt.

Pénteken felutaztam Vivivel Pestre, mert másnap szombaton volt Lackónak az ejtőernyős tandemugrása Székesfehérváron, amit a májusi szülinapjára kapott a családtól. Szerencsére, Laci is úgy döntött, hogy lejön, Karcsinak is volt kedve, így hárman lementünk jó szakadó esőben. Épp ezért az ugrásra dél helyett délután 3 óra volt beütemezve, végül 15:40-kor szállt fel a gép, még 30 percig csak körözött, emelkedett felfelé 4 ezer méter magasra! Nagy élmény volt neki és nekem is nagy élmény volt látni, nagyon jól éreztem magam. Gáborkám pont ezen  napon volt 5 éves.

Képek az ugrásról:

Készülődés a felszállásra

Spiráloznak

Mosolyog

Időben még kicsit visszamegyek. Délben találkoztunk Lackóékkal az Alba Plázában, elütöttük ott az időt. Kajáltunk, vásároltunk a Takkoban, nagy leárazás volt. Lacitól kaptam 1 pólót, nem került még 700 forintba sem! Én meg vettem magamnak 1 rosegold színű karkötőt, már régen szerettem volna, mert van ilyen nyaklánc-füli szettem, de karkötőm nem volt hozzá --- eddig.

Viviék is lejöttek délután 3-ra, addigra már baromi meleg volt hét ágra sütött a nap, amint a képeken is látható.

Szóval, jól éreztük magunkat, csak apu nem volt ott. Fáj a csípője:-(

Folyt. köv.:-)))