Ma 9. napja, hogy Bonikám elment. Azóta csak ma találkoztam szomszéddal a lépcsőházban. 9 nap alatt egyetlenegy emberrel nem futottam össze sem munkába menet, sem jövet.
A 4. emeleti szomszéddal találkoztam a földszinten, de Bonikával kapcsolatban nem mondott, nem kérdezett semmit. Viszont Irénnel is találkoztam. Megölelt, nem szólt semmit és úgy sírt, mintha magamat láttam volna. Utána sokáig beszélgettünk.
A reggeleim valahogy nem túl jók, úgy vettem észre. Aztán később és nap közben jobban vagyok. Mikor elmegyek köszönök neki és biztosítom arról, hogy igyekszem haza.
Mikor hazajövök, kinyitom az ajtót, látom a kis fejecskéjét, ahogy bizonytalanul néz, hogy én vagyok-e. Aztán meggyőződik arról, hogy valóban én vagyok és a maga kis öreges módján örül. Már csak diszkréten, de örül.
Hát, így van ő itt velem, holott tudom, hogy most már nincs itt.
Emese ma 5 éves. Adok pénzt Lackóéknak, ők már megvették az ajándékot. Görkorit kapott és tőlem a hozzávaló biztonsági felszerelést, de azért ma - mivel találkoztunk - vettem neki 1 törpös kifestőt, hozzá zsírkrétát. A kifestőhöz matrica is tartozik. Aztán kapott még 1 csomag habcukrot, amit Gábornak is vettem.
Vasárnap viszek még Emesének 1 szép mesekönyvet, Gábornak pedig 1 kis játékot.
Gólyagyűrűzésen voltunk ma, elvittek Lackóék, 3 fészeknél jártunk Hálás vagyok érte, nekem ez nagy élmény. Kata láthatóan unta, az utolsónál már ki sem szállt a kocsiból. Egyébként az idő is nagyon vacak volt.
Kisfaludy utca:
Velence utca - Bornemissza utca kereszteződése:
Óvoda utca:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése