Elmeséltem Vivikének az álmomat. Szerintem ő mondta ki az igazat.
Bonika eljött elköszönni tőlem és igazából most ment el. A kis lelke elment oda, ahonnan nincs visszaút és ahonnan nem jött még vissza senki. Ez a hely megnevezhetetlen. Szeretjük mennyországnak hívni. Nem is tudom. Másvilág vagy csak egyszerűen odaát. Mint, ahogy szokták mondani, az igazság odaát van.
Nem mondhatom, hogy lassan minden visszaáll a régi kerékvágásba, hiszen éppen, hogy semmi nem lesz úgy. Mert, ha úgy lenne, ahogy volt, akkor reggel sétálni mennék Bonikával és délután is és este is. Etetném, gyógyszerezném. Meglenne a délutáni kis masszírozás és a sok simogatás, amit kapott tőlem. De már semmi nincs így.
Számomra most valamiféle új élet kezdődik, amit meg kell tanulnom használni. Élni a plusz időmmel, ami rendelkezésemre áll.
Szeretek itthon lenni, tv-t nézni, internetezni. De szeretnék olvasni, ami persze, csak rajtam múlik, tudom. Vannak terveim itthonra. Például átnézni a szekrényeket, amikben egyébként rend van, de kicsit selejteznék, levinnék a pincébe dolgokat és fel is hoznék onnan. Például a régi Burdáimat. Jó lenne varrni. Igen, varrni mindig is szerettem volna.
Most kicsit sajnálom, hogy egyedül vagyok. Se 1 korombeli barátnő, se 1 pasi nincs az életemben, akivel kicsit kimozdulhatnék itthonról, pedig most már megtehetném.
Felmegyek majd Pestre, nyaralok 1 hetet. Ezt már elterveztem.
Lackótól kérdeztem, hogy nem mennénk-e el holnap a gólyagyűrűzésre, de már más programjuk van. Kár, de ez van. Egyedül nem megyek, ahhoz nincs kedvem, meg különben is, nagyon messze van.
Emese holnap lesz 5 éves.
Fáradt vagyok, több pihenésre van szükségem, úgy látszik, kevés az a 6 óra, amit éjjelente ágyban töltök. Tegnap is és ma is ledőltem délután, miután hazajöttem melóból. Ma egész sokat feküdtem, majdnem 2 órát. Muszáj pihennem.
Bonikám így tudott feküdni:-) Hanyatt. Már régóta nem tudott hanyatt feküdni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése