Ez az első hétvége, amit Bonikám nélkül töltök. Gondoltam, sokáig fogok dögleni, nézem a szafarit a neten, aztán elmegyek boltba.
Nem keltem későn, de a szafariba belenéztem, bár semmi érdekes nem volt, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy már nem köt le annyira. Boltba nem mentem. Úgy láttam a listámat tanulmányozva, hogy semmi lényeges nem kell, semmi olyan, ami nélkül ne lennék meg.
Még sok az előtörő emlék.
Mosogatok a konyhában és a szemem sarkából látom, ahogy ül a spájzajtó előtt és néz. Ül a szobában a tükrösszekrény előtt és mélázik. Ezek olyan helyek, ahol szeretett üldögélni. Ha valamit be kellett tennem a spájzba, a szekrénybe, sosem zavartam őt, megvártam, míg elmegy onnan.
Reggel vettem észre, hogy Gábor tegnapi fagyijából 1 darab csokibevonat a konyhaasztal alatt landolt. Ha Bonikám itt lett volna, valószínűleg "feltakarítja" és lehet, hogy észre sem veszem.
Reggel köszöntem neki és megsimogattam. Délután, mikor mentem Margó nénihez, akkor is odamentem a kis urnájához, megsimogattam és elmondtam neki, hogy most elmegyek, de nemsokára hazajövök és, amikor hazajöttem, akkor is az első utam hozzávezetett, köszöntem és simogattam.
Nem mondom, hogy ez mindig így lesz, de egyelőre a lelkem megkívánja ezeket a rituálékat.
Drága kis Bonikám ♥
2003-as kép, Bátival. Bonikám olyan szép volt a maga fajtájában, hogy többen megállítottak azzal, hogy szeretnének vele fedeztetni. Sajnos, ez nem jöhetett létre, mert Bonikámnak csak 1 heréje volt és ez tenyésztésből kizáró ok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése