Mai élményeim

Az én kis élményeim, talán semmit nem jelentenek másnak, de nekem érdekesek voltak.

A délutáni műszakváltáskor fotózásra készülődtünk, mert 2 idősebb kolléga elmegy. Azzal a végkielégítéssel mennek el, amit nekem is felajánlott a főnököm, korábban írtam róla.

Nos, ahogy kint álltunk az iroda előtt, az égen 2 hatalmas ragadozómadarat láttam, talán egerészölyvek lehettek. Látszott, hogy ők 1 pár, egymás közelében voltak mindig és élvezték a kialakult termiket.

Mikor mentem haza, majd odacövekeltem a járdára, illetve ez így is volt, mert megálltam és tátott szájjal bámultam az eget. Az egyik madár, mintha az égbolt 1 pontjára lett volna ragasztva, úgy "állt" egy helyben, kiterjesztett szárnyakkal "ült" 1 termik tetején. Hihetetlen látvány volt! Aztán nagyon hirtelen élesen jobbra fordult és elrepült oda, ahol távolabb a párja volt. Nagyon különleges volt, tényleg.

Biztos, hogy valami különlegesen jó termik lehetett ezen a helyen, mert 1 vitorlázógép is itt termikelt szépen, lassan. Egy darabig azt is néztem, de aztán jött a busz.

Betúráztam a városba, mert elemet akartam cseréltetni az órámban 1 bizonyos helyen, ragaszkodom ahhoz az óráshoz, de szabin van. Mikor a kis eladócsajszi meglátta az órámat, úgy nyomta vissza a markomba, mintha az ő kezét égetné és gyorsan hozzátette: Hétfőn lesz a mester.

Ez az óra egy 18 karátos arannyal futtatott egyedi számozású eredeti Raymond Weil karóra. Nem mert hozzányúlni:-) Örülök!

Aztán, ahogy sétáltam a főutcán, 1 barázdabillegető rohangált a díszburkolaton az emberek lába között. Csak néztem. Egy barázdabillegető a belvárosban a betonon! Egy darabig követtem a tekintetemmel, mert attól féltem, hogy valami baja van, nem tud repülni. De szerencsére ügyesen cikázott a földön az emberek között és végül tovaszállt.

Ez is nagyon érdekes volt, de szerintem nem normális.

Nem tartom normálisnak, mikor a természet beköltözik a városba. A természet maradjon ott, ahol van a lakóival együtt, mert a lakói 1 városi környezetben sokkal veszélyeztetettebbek.