Kicsit csalódtam

Ma átmentem Ágihoz, hogy megajándékozzuk egymást karácsonyra. Már nem csinálunk egymásnak meglepetést, hiszen hülyeségekre nem akarunk költeni és semmi szükségünk buta dolgokra, mondjuk egy 25. műanyag tálra vagy egy ikszedik porfogóra a polcra. Nos, éppen ezért megbeszéljük, hogy mit szeretnénk. Én vágytam 1 krémre, amit 50 %-os áron meg tudtam venni a DM-ben, mert volt rá kuponom. Ezt mondtam is Áginak és azt is, hogy így 2 ezer forint, majd vesz nekem 1 DM kártyát vagy ideadja az árát.. Hát, a DM kártya hallatán teljesen felháborodott, hogy ahhoz el kéne mennie, hogy megvegye. Jó, mondtam neki, de korábban meg azt mondtad, hogy nem szeretsz pénzt adni.

Na, mindegy...

Szóval, ma felmentem hozzá, vittem azt, amit ő kért, szintén arckrémet, de neki nem kell drága - mondta korábban. Vettem neki 2 doboz, több ezer forintos Nivea arckrémet. 2 jó krémet. Igaz, hogy arra is kaptam némi kedvezményt a DM-től, de így is kb. a duplája volt az ára, mint az én krémemnek, ha meg eredeti áron veszem, akkor még több.

Én kaptam egy pici doboz illatos mécsest, 200.- Ft volt, rajta van az ára és beletett Ági 2 ezer forintot:-( Hát, igen, ez azért csalódás volt. Egyre kevesebbet költ rám, pedig nem lenne neki gond egyrészt, másrészt meg régebben azért 3-4 ezer forint körüli összeget rám költött. Azért nagyon rosszul esett. Legutóbb is én hívtam meg kajálni étterembe...

Talán meg kéne beszélnünk, hogy jövő évtől nem veszünk egymásnak semmit. Csak, ha együtt elmegyünk kajálni, akkor ki fizeti? Mindig én? Ő nem jön át hozzám, hogy vendégül láthassam. Nem tudom, hogy lesz. Tudom, ez apróság másnak, de én úgy érzem, hogy nehéz helyzetbe kerültem ezzel az ajándékozási dologgal kapcsolatban. Talán, mert a lelkembe beletojt.

Nem is értem, hogy miért fáj ennyire, de fáj.

Még mindig Pest

Szóval, az esti sétánkat követő napon volt karácsony, akkor nem mentünk sehova, de másnap, vagyis karácsony első napján estefelé átmentünk Viviékhez Budára, fel a hegytetőre. Olyan hihetetlen kanyargós, szűk utakon vitt a GPS tök sötétben - délután 5-kor -, hogy majd frászt kaptam.

Ez az új albérletük, ahol most laknak, még nem egészen 3 hónapja. Vivi nagyon utálja, pedig annyira nem rossz így első ránézésre, bár tagadhatatlan, hogy 1 mércével közel sem mérhető a másik albihoz képest. Remélem, hogy jövő őszre a sajtjukba költöznek.

Egyébként autót kapott a lányom karácsonyra a férjétől. Egy szép piros Hondát. Remélem, ügyesen megtanulja a pesti vezetést és azzal jár munkába, mert valami 200 lépcsőt kell naponta megmásznia. Ez az autó szinte szükségszerű volt, mondhatom.

Laci 1 olyan régi fényképalbumot adott Vivinek, amit otthon talált és feltételezzük, hogy talán még anyu rakta bele a képeket. Vivi pici babakorából vannak benne képek és Lackóról is néhány. Vivi majdnem sírva fakadt, mikor elmondtuk, hogy talán még a nagymamája pakolta ezeket a fotókat.

Kaptunk sütikét, amit Vivi sütött. Mézes puszit és bársony sütit. Finom volt mindkettő. Én 1 DM kártyát kaptam tőlük, amelynek nagy részét már levásároltam. Tőlem Vivi H&M kártyát kapott, mert azt kért, Gy. pedig 1 Star Wars pólót és 1 Baba tusfürdőt.

Oyan fél 8 körül indultunk haza. Erről a napról nem tudok többet írni.

Ma csak a szemetet vittem le. Persze, a madarakat is megetettem, megitattam. Este sötétben lementem még 1x, levittem 1 csomó apróra vágott csirkebőrt (tegnapról maradt), beszórtam a suli udvarára, remélem megtalálják majd holnap a varjak. Nekik szánom. Világosban nem merem levinni, nem akarom, hogy valaki rám szóljon, mert lehet, hogy igaza lenne. Azért szórom a suli udvarába, mert oda nem mennek be a kutyák és most tanítási szünet is van, tehát gyerekek sem.

A tegnapi karácsonyozásnak sajnos nyoma maradt, mert a színes gyurmát belekenték a szőnyegembe és egyelőre még a legdurvább kefémmel sem tudtam kiszedni a szálak közül.

Pipa vagyok:-(

Folytatás:-)

Tegnap tettem fel pár képet az esti sétánkról. Ezt szeretném most folytatni. A következő néhány kép a Bazilika ünnepi hangulatát ecseteli. Tényleg "ecseteli", mert fényfestést is láthattunk, melyet a Bazilika épületére vetítettek. Íme:

A Bazilikától visszafelé is meg kellett tenni az utat, mert az autó bizony még az Országháztól is távolabb parkolt. Tegnap is említettem, jó kis túra volt.

Kicsit rosszul esett, hogy visszafelé menet Laci úgy ott hagyott, mint Szent Pál az oláhokat. Mert, hogy én lassan megyek, ő meg fázik. Nagyon messziről figyeltem őt, hogy legalább tudjam, merre kell menni. Karcsi meg kettőnk között ballagott, ő néha hátra nézett, figyelt rám. Laci nem. Egyetlen egyszer sem fordult meg, hogy ez a 2 hülye ugyan megy-e utána. De tudom, hogy direkt csinálta. Nem esett jól. Lai nagyon makacs és önfejű bizonyos dolgokban, bármilyen más színben is próbálja feltüntetni magát:-(

Más.

Ma itt voltak a gyerekek, nálunk most jött a télapó. A kicsiknek adott ajándék nagyon bejött nekik, jó választás volt. Az egyik 1 elefánt, amely kis pillangókat fúj ki az ormányából, amelyeket apró lepkehálóval el kell kapni. Nagyon jó játék:-) Ez lett Gáboré.

Mesi 1 playdoh fodrász szalon gyurmakészletet kapott, szerintem az is nagyon tetszett nekik, Kata is jól eljátszott vele.

A felnőttek pénzt kaptak, én 1 DM kártyát, ami nekem nagyon hasznos, szeretek a DM-ben vásárolni.

Vacsorára hívtam őket, narancs-krémlevest főztem most először. Nagyon finom lett, várakozáson felül finom, máskor is fogok ilyet főzni. Pörkölt volt még és hozzá rizs. Rizs, mert azt mindannyian ehetjük, nem gluténes. Süteménynek az 5 perces túróst sütöttem. Hogy ez is mennyire jó süti! Már harmadszor sütöttem. A maival volt 1 apró gond. Szórtam a felére mazsolát, qra drága mazsolát és azért csak a felére, mert Mesi nem szereti. Ez a nyamvadt mazsola nem süppedt bele a masszába, hanem ott maradt a tetején és, ami kilógott, az szépen meg is égett. Kissé szomorú voltam. Szeretnék már egy olyat sütni, amibe teljes egészében belekeverhetem a mazsolát, de mindig van valaki, aki nem szereti.

Holnap folytatom... :-) Viviéknél is jártunk.

Hazajöttem:-)

Mennyire közhely és mennyire igaz: mindenhol jó, de legjobb otthon. Regényt tudnék írni a rövidke pesti utamról. Most nem írok sokat, mert ma jöttem haza, sok dolgom is volt, kicsit fáradt vagyok és holnap jönnek a gyerekek kajálni.

Na, hogy kezdjem az elején. Még itthon voltunk, a cipőmet húztam éppen, mikor Karcsi megint kezdte a cirkuszt. Elegem lett belőle, mondtam, hogy nem megyek sehova, inkább maradok itthon, ha nem fejezi be, mert nem akarok cirkuszos karácsonyt. Megígérte, hogy nem cirkuszol. Nem is nagyon tapasztaltam, míg Pesten voltam, de ezt igazából Laci tudná megmondani.

2. nap kimentünk anyuhoz, vittünk virágot - rózsaszín rózsát - és mécsest. Este tettünk 1 nagy sétát. Megnéztük kivilágított Országházat, onnan "átsétáltunk" a Bazilikához, néztünk fényfestést és utána visszatúráztunk az autóhoz. Hulla fáradt lettem a végére, Laci jól ott is hagyott, ami kicsit szarul esett, de azért sietett, mert ő fázott. Én nem fáztam, csak fáradt voltam. Kívülről megnéztünk Timike fánkozóját, hát 1 lélek nem volt benne az eladókon kívül.

Mára ennyi, még teszek fel néhány képet.

Az Országház és környéke karácsonyi díszkivilágításban:

A karácsonyfa körül szánkókból rakták ki a kordont. Ötletes:-)

Lilla

Délelőtt kimentünk Lillafüredre sétálni. Csend volt, nyugalom és békesség. Ember alig, az idő nem volt túlzottan barátságos, de ki lehetett bírni. Körbejártuk Lillát, némi túlzással. A parkolóból le a Palotaszállóhoz és a függőkertbe, aztán onnan vissza. Még soha nem tettem fel magamról képet ide, most fogok, de felismerni nem lehet:-)

Mivel nem jár a kisvasút, ezért bemerészkedtem az alagútba

Ott állok az út végén...

Ez lesz a labirintus. Innen van nyári képem is.

És végül a megfagyott vízesés. Gyönyörű.

Délután elmentünk Lackóékhoz. Kaptunk 1 kis ropit, meg nápolyit. Nem is számítottunk másra, hiszen délután 3-ra hívtak vagyis gondoltuk, hogy vacsorára már haza kell jönnünk.

Karcsi ma 1 fokkal normálisabb volt, de én különösebben nem tárgyalok vele. Nem érdekel, szarok rá. Nem hagyom, hogy tönkre tegye az ünnepemet. Nem! Előttem eljátszotta tisztességét. Nem ez a megfelelő szó, de hogy is írjam...? A normálisságát. Nem komplett. Istenem, menne el Isten hírével. Könnyebb lenne nekik Pesten. Rosszabb, mint 1 hisztis qrva pi-csa. Komolyan.

Holnap felmegyek Pestre és majd 27-én hazajövök. Alig várom, hogy újra itthon legyek. Addig nem fogok írni.

Boldog karácsonyt, Mindenkinek♥ (Ez a kép már annyira csillivilli, hogy szinte giccses. Nem baj, nekem tetszik:-) )

Menjek Pestre?

Ma olyan dolog történt, ami megkérdőjelezte bennem, hogy elmenjek-e karácsonyra Pestre? De erről majd pár mondattal később.

Délelőtt apa is megérkezett Pestről, mert ma volt Sanyi bácsi temetése, aki itt lakott a mi lépcsőházunkban. 40 éve ismertem a kis öreget, igazán kedveltem őt. Pozitív, tisztelettudó volt, pedáns. Nem tudok rá rosszat mondani. Apunak beosztottja volt.

Mielőtt apa megjött, már elmentem virágot venni. Nagyon szép csokrot köttettem, tényleg. És nem is volt drága. 5 szál zöldes-fehér rózsa sok zölddel, fekete-fehér papírba csomagolva, fekete szalaggal megkötve. Tényleg szép volt, ízléses és 3 ezer forint volt az összes.

Laci meg Karcsi mentek a Barlangfürdőbe, de kiraktak minket a temetőnél, pont útba esett. A szertartás katonai tiszteletadással történt, annyira nem hatott meg, de még sosem láttam ilyet.

Miután búcsút vettünk Sanyi bácsitól, lebuszoztunk a főtérre, ott aput feltettem a villamosra, nem akart már hozzám visszajönni és mákja volt, mert elérte a fél 1-es vonatot.

Én még gyógyszertárba mentem, utána haza és vártam a megrendelt ebédet. Az ebédet a kiváló Főzelékházból rendeltem és az a bácsi hozta ki, aki még melóba is hordta nekünk, anno...

Laciék is visszajöttek a fürdőből, megkajáltunk és megbeszéltük, hogy elmegyünk a Müllerbe meg Tescoba. Laci meg Karcsi már lent volt az autónál, én érkeztem utoljára, mert még zártam az ajtót. Laci kiszállt az autóból, mondja nekem, hogy Karcsi hülye. Beszélgettünk az autó mellett, 1x csak Karcsi kipattant az autóból és elkezdett üvöltözni, káromkodni nem normális módjára. Mondtam, hogy ne beszéljen így, de nem érdekelte. Mondtam, hogy engem meg érdekel, mert én itt lakom 40 éve, engem itt ismernek. Erzsike is pont lent volt... hallott, látott mindent.

Karcsi tényleg olyan volt, mint 1 nem normális. Nem is mentünk sehova, hanem vissza ide a lakásba. Engem qrváar felb@szott, tiszta gyomorideget kaptam ettől a hülyétől. Laci tévézett a konyhában, én telefonáltam a kisszobában, Karcsi duzzogott a nagyban. Később összeszedtük magunkat és Lacival ketten elmentünk a Müllerbe és a Tescoba.

Hát, ez a Müller 1 fasza bolt. Talán 1x-2x voltam eddig benne, de nagyon tetszett. Kár, hogy olyan messze van.

Tescoban is letudtuk a vsáárlást, a lényeg, hogy már senkinek nem veszek semmilyen ajándékot, emrt megvan minden. Apróságok megvannak mindenkinek. Egyébként is, számora a karácsony nagyon kezdi a korábbi jelentőségét elveszíteni.

Mikor hazajöttünk, Kacsi ott feküdt a nagyszobában sötétben és hidegben. Azért volt hideg, mert a konvektort letekertük. Egyébként azóta is duzzog, még csak nem is vacsorázott.

Hát, nem tudom, hogy ilyen hangulatban elmenjek-e Pestre. Én nem akarom ennek az idiótának a nem normális megnyilvánulásait látni és hallani karácsonykor. Akkor inkább jobb itthon egyedül.

Laci már sokszor mondta neki, hogy menjen el a pi-csába, de nem megy.

Nagyon sajnálom Lacit. Csoda, hogy ép ésszel kibírja Karcsi és apu mellett, mert, mint tudjuk, apunak is igen nehéz természete van és még finoman fejeztem ki magam.

Megérkeztek a vendégeim:-)

Nem keltem túl korán, de minden jól alakult. Átgondoltam, hogy 9-ig rendbe teszem magam és a lakást, 10-ig kitakarítom a fürdőszobát és utána főzök. És pontosan így is lett:-)) Hepi voltam. Mire Laciék megérkeztek, kész volt a kaja.

Ebéd után elmentünk vásárolni kajafélét. Utána bevillamosoztunk a városba és túráztunk 1 hatalmasat. Mire a végére értünk, fájt a lábam és a gerincem.

De kezdjük az elején. A Városház téren szétnéztünk, vettem néhány kézműves szappant Karcsinak, ez még a névnapi ajándéka. A szappanok egyébként hihetetlenül lenyűgözőek voltak. Ilyenkor kicsit sajnálom, hogy nem használok szappant, illetve csak alig, alig. Elég szép a Városház tér, de rohadt hideg volt. talán inkább huzatos, kicsit fáztam.

Utána irány lefelé. Következő állomás a DM volt. Ott megvettem a krémet, amit majd Ági kifizet nekem, mint karácsonyi ajándékot, kapok érte 2 ezer forintot tőle... Én is vettem neki több, mint 3 ezerért 2 db Nivea krémet, de kértem rá kedvezményt a pontjaimért, így az összes cucc valami 4.600.- Ft körüli összegbe került. És ugye, ebből még visszakapok legalább 2 ezret. Ez jó üzlet volt.

Ezután a svájci számozott, arannyal futtatott órámban cseréltettem elemet, csakis 1 óráshoz járok ezzel az órával, már emlékezett rám vagy inkább az órámra. Szeretem ezt az órát. Szép és értékes. Laciék találták valahol és, mivel női óra, ezért nekem adták, én meg jól jártam vele. Az eredeti ára 6 számjegynél kezdődik. Raymond Weil.

Na, eztán a Centrumba mentünk, ruhát vettünk a 2 kicsinek. Illetve nem vettünk, hanem Laciék vették. Nem nagy cucc, 2 kis pamut felső szép mintával az elején. Nem volt drága.

Miután itt végeztünk, elmentünk a Plazaba és kicseréltettük a szar klaviatúrát. Lacit kértem még itthon, hogy írjon vele keveset, de nem mondtam semmit. Nos, ő magától ugyanazt mondta, amit én, hogy nem jó a space billentyű. Ennek most jó.

A Plazaból a Hősök tere felé a Déryné utcán mentünk vissza a főutcára. Irány a Spar, vettünk felvágottakat. Az eladó valami undormány kelletlen pasi volt. Kértem 10 deka aszpikos nyelvet, de azt sem tudta mi az. Mást akart adni. Kétszer is. Nagy nehezen megértette harmadszorra, hogy mit akarok. 20 deka lett, amit a mérlegre tett. Kérdezte, hogy maradhat-e, hát mondtam, hogy nem. Nem mindegy, hogy 10 deka vagy 20. Mert, ha 1-2 dekával több, abból nem csinálok gondot, de ne a dupláját adja. Egyébként is hármunk közül csak én eszem.

Na, ezután végre hazajöttünk. Hulla voltam. Kajáltunk, beszélgettünk Lacival. Legnagyobb örömömre érdeklődéssel hallgatta a szafaris beszámolóimat. Tényleg érdekelte. Többször is mondtam, hogy szóljon, ha unja, de biztosított róla, hogy nem unja és nyugodjak meg, fog szólni.

Így telt a nap.

Holnap megyek Sanyi bácsi temetésére.

Gyorsan, gyorsan

Gyorsan írok 1 pár mondatot, hiszen ma nem történt semmi, csak itthon tevékenykedtem, illetve pihentem,ki sem tettem a lábam a lakásból. Délelőtt ágyban voltam. Ha-ha:-) Olvastam könyvet, újságot, tv-t néztem, játszottam a telómon, átnéztem a mai műsort. Bizony, fél 1 körül öltöztem fel:-))) Kit zavar?

Délután mostam, takarítottam, rendezgettem dolgokat, mert holnap jönnek Laciék. Ebédre itt lesznek és 4 nap múlva együtt megyünk vissza Pestre. Holnap délutánra adventi villamosozást terveztem.

Most nem is írok többet, mert kivételesen tényleg "időben" le akarok feküdni. Még holnap a fürdőszobát kicsit ki akarom takarítani, mielőtt megjönnek és ebédet is prezentálnom kell.

Ja, ma hajnali 2-kor kapcsoltam ki a tv-t. Most éjfél körül szeretném...

Megpróbálok majd írni, ha lesz valami jó kis programunk. Addig is pá:-)

Jó nap volt:-)

Éjjel fél 2-kor kapcsoltam ki a tv-t, jó szokásomhoz híven. Ebből kifolyólag fél 9 volt, hogy felébredtem. A tervezett konyhai takarításból már nem lett semmi, mert főznöm kellett. Sült csirkét készítettem kukoricás rizzsel és megsütöttem az 5 perces túróst. Minden fini lett.

Mikor megérkeztek a gyerekek, kölcsönösen ajándékokat cseréltünk. Én mikulás ajándékot adtam és névnapit, ők mikulás ajándékot adtak nekem. Csoki, nyaklánc és szájfények:-)

Ebéd után jót beszélgettünk, aztán együtt bementünk a Plázába. Megvettem a vejemnek a kariajit, 1 pólót, bár én kicsit kicsinek találom, de 30 nap cserelehetőség van, abba belefér karácsony. Vivike vett nekem 1 új klaviatúrát,ami nemis lenne rossz,de space-ket nem veszi be. Most direkt úgy hagytam javítás nélkül. Marha idegesítő, így nem lehet írni. Mi a f@szt csináljak? Cseréljem be? De hol a blokk? Talán nincs is meg. Az a baj, hogy csak középen érzékeli a hosszú gomb a lenyomást, a széleken nem. Pedig sokszor a szélein nyomom, mert épp az esik közelebb. Lehet, hogy visszateszem a régit, mert ez így nem lesz jó. Hülyét fogok kapni.

Este még Ágival is telefonáltam több, mint 1 órát. Arról volt szó, hogy holnap bemegyünk a városba, de nem akar, mer hideg van. Ez igaz. Megbeszéltük, hogy én veszek magamnak 1 krémet, ő meg kifizeti nekem és én is krémet veszek neki.

Még Áginak, Apunak, Lacinak és Karcsinak kell ajándékot vennem a többi megvan. Áginál nincs is gond, de, hogy a többieknek mit veszek...?

Ma már a tegnap holnapja van b@sszus, ez még a 17-i bejegyzés, de már most bőven 18-a van. Holnap, jaj dehogy, ma sem fogok korán kelni, pláne hogy nem megyek sehova.

Még mennem kell zuhanyozni. Mennyire időt rabló dolog, de muszáj.

Ja, még az jutott eszembe, hogy Vivi bejelölte az ajtófélfán, hogy meddig érek, holnap lecentizem, szerintem, jó, ha vagyok 155 centi. Majd holnap megmérem, de kicsit félek tőle:-(

Kicsit elfáradtam

Próbáltam a mai napomat hasznosabban tölteni. Valamennyire össze is jött. Délelőtt port töröltem, pókhálóztam és rendet raktam, ruhákat is pakoltam el. Kora délután elmentem a Pennybe. Rengeteg cuccot vásároltam. Annyit, hogy nem fért a banyatankomba. Ahhoz képest viszont nem fizettem még 6 ezer forintot sem. Meg is lepődtem. Átnéztem itthon a blokkot, lehet, hogy 1 gránátalmát nem blokkolt le a csaj, 2x is megnéztem, nem láttam sehol.

Mikor hazajöttem, még porszívóztam, felmostam és mostam is. A szőnyegeket is átcsapkodtam nedves ruhával. Elmostam a sült-húsos tepsit. Utálom ezt a tepsit. Sütéskor elferdül a sütőben, hallottál már ilyet? És az egyik sarka szinte éget. Vágyom nagyon 1 jó tűzhelyre, de... majd... egyszer.

Holnap jönnek Viviék, reggel időben kéne kelnem. Még a konyhában takarítanék kicsit, meg ebédet kell készítenem. Sült csirke lesz kukoricás rizzsel és megsütöm a túróst, amit már 1x megsütöttem és valami isteni finom lett, arról nem beszélve, hogy baromi egyszerű. Korábban már írtam róla.

Fáj a hátam. A jobb lapockámnál, ott ahol a szakadás lehet. Kicsit nehezen kapok levegőt. Egy bizonyos testhelyzetet kell felvenni, hogy tudjak venni 1 tisztességes, mély lélegzetet. Nem szoktam panaszkodni, de most elmondom, mindenem fáj. A derekam is, a hüvelykujjam is, a vállam, a lábaim. Nehéz a lépcsőn lemenni. És erősen megyek össze. Nem is merem megmérni magam. Valaha 157 centi voltam...

"Ajándék"

Nyugdíjasként számlacsomagot kellett váltanom a bankomnál, amivel marha rosszul jártam. A dolgozói csomagom ingyenes volt, most fizetnem kell. Nem sokat, de fizetnem kell. Mindenféle csoportos díjbeszedés és állandó megbízás korábban ingyenes volt. Most mindenért fizetni kell, de ezt úgy értsd, hogy még amit a saját bankjukon belül utalnak, azért is. Na, ezt nevezem már rablásnak. Szépen bementem a bankba és mindent leállíttattam. A 2 db állandó megbízásomat át tudom adni kézből annak, akit megillet. Az egyik csoportos megbízást meg tudom oldani úgy, hogy havonta bemegyek a bankba és befizetem kp. A másik csoportos megbízásom a lakásbiztosítás, de az valószínűleg úgy marad, ahogy van. Egyébként is, annyira nehézkesek az Allianznál és ezt már nem először tapasztalom. Szerintem nem is értenek hozzá úgy, ahogy kéne. Talán még kicsit majd utánajárok.

Aztán voltam a postán, befizettem 1 rakás pénzt a saját önkéntes nyugdíjpénztári számlámra, mert adóbevalláskor visszakapom ennek a befizetett összegnek a 20 %-át. Arról nem beszélve, hogy ez lesz az utolsó adóbevallásom.

Holnap vásárlás vár rám és takarítás, szombaton jönnek Vivikéék, vasárnap lehet, hogy Ágival bemegyünk a városba, hétfőn jönnek Laciék, aztán és is megyek Pestre. Akkor nem fogok írni, az biztos.

Apróságok

Elég szarul voltam éjjel, az utóbbi időben többször tapasztaltam, hogy éjjel hányingerem van. Talán későn eszem, ami nálam egyébként nem megszokott. Nem is keltem fel reggel, mikor ébresztett a telefon, de később csak felkeltem és elmentem tornázni.

Sajnos, úgy érzem, hogy a kiugrott vagy nem tudom milyen lapockámnak nem tesz jót ez a torna. Bár, azt sem tudom elképzelni, hogy mit lehetne tenni, ha orvoshoz mennék vele. Talán műteni. Nem tudom.

Torna után pékségbe mentem az ilyenkor szokásos pitéimért, aztán OTP-be, befizettem a közös költséget, 1 zacskó aprót adtam a kiscsajnak. És még boltba mentem sonkáért, meg szalámiért, hiszen délután én mentem a gyerekekért az oviba, gondoltam nálam vacsiznak.

Így is lett volna, ha Gábort nem úgy hozom el, hogy épp hányt. Sápadt volt szegénykém és fájlalta a hasát. Nem mertem nekik semmi kaját adni, szegény Mesi sem kapott semmit, pedig neki adhattam volna, de Gábor még kicsi, nem értette volna meg. Szépen tv-t néztek, aztán mikor Kata megjött értük, Gábor hányt itthon is egyet. Szerencsére a nagy része lavórba ment, amit odakészítettem neki már akkor, amikor hazaértünk.

Este készítettem 1 jó kis adatbázist a cicásoknak, ahova segítek. Akikkel kapcsolatba kerültem most a licites tárgyak szétosztása révén, felvittem őket 1 Excel táblázatba és beírtam a címüket, telefonszámukat.

Laciék jönnek jövő hétfőn, itt lesznek olyan szerda-csütörtökig, utána együtt megyünk Pestre. Amíg Pesten leszek, nem fogok írni. Kb. 1 hetet szándékozom ott tölteni.

Sajnos, azt veszem észre magamon, hogy épülök lefelé, de ezt majd máskor fejtegetem ki. Egyelőre elég rossz érzés...

Elnavigálta...

... a lányom 1 kicsit a karácsonyi ajándékot. Valahonnan tudtak jó minőségű játékokat szerezni a gyerekeknek. Én azt hittem, hogy erről csak mi tudunk, a lányomék és én. De nem! Tudnak róla a fiamék is, így a játék mellé még a rájuk szánt pénzt is odaadhatom. Mert, ha nem akkor azt gondolhatják, hogy a nagymama még arra sem volt képes, hogy pár forintot az unokáira költsön. Vagyis, én nem spórolok vele semmit. Hát, ezt jól elb@sztad, gyermekem. Pipa vagyok, igen. Számítottam arra, hogy megmarad pár ezer forintom, de sajna nem:-( Nem is tudom, hogy gondolta a lányom, hogy mindannyian tudjuk, hogy a játék ingyen van és azt adjuk a gyerekeknek és semmi mást. Ez csak úgy lett volna kivitelezhető, ha a fiamék nem tudnak róla. Mert a lányom azt mondja, higgyem el, hogy ez nem a pénzről szól. Dehogynem! Mondtam, hogy nekem is rosszul esne, ha tudnám, hogy csak az ingyen beszerzett ajándékot kapnám tőle és annyit nem érnék neki, hogy 1 kis aprót rám költsön. Nekem rosszul esne, ha letudna potya ajándékkal. Kicsit felhúztam őt, azt hiszem, de ő is engem. Mondtam, hogy nem gondolkodunk egyformán. Áh, szar. Legszívesebben azt mondtam volna, hogy nem is kell az ingyen szerzett játék.

Más.

Ma letudtam 2 találkozást a cicásokkal, így már csak egyetlen boríték maradt nálam, ami majd később feladásra vár vagy nem tudom mi lesz vele, kicsit nehéz eset ez az utolsó csaj. De, ügyes vagyok.

A földszinti szomszéd nénivel beszéltük, hogy kimegyünk este Lillára megnézni a kivilágított parkot, de ma lemondta. Vagy nem akar velem jönni vagy tényleg nincs kedve. Nekem nincs nagy kedvem este sötétben, hidegben kimenni, de együtt az más lett volna.

Még most jön Lackó a mai kajáért. Semmi extrát nem főztem, sült csirke van rizzsel. Finom lett. Tettem közé és köré pár alma gerezdet. Szoktam:-)

Holnap megyek tornázni.

Mi is legyen a cím?

Ma dolgoztam a cicamentő alapítvány ügyében. Postázásra előkészítettem a licites tárgyakat, borítékoltam, csomagoltam, felvezettem postai összesítőre és az elkelt tárgyak képeit kivettem a listából.

Közben az egyik manusz hívott Egerből, hogy a kollégája ma bejönne a tálkáért, amit ő nyert el. Kicsit nehezen találtak ide, de ezt is letudtam.

Utána mentem a postára, valamint a közeli Coop boltba a 20 %-os kedvezményeket levásárolni. Persze, nagy dolgot nem lehet ilyenkor venni, mert az eleve akciós dolgokra nem vonatkozik és majdnem minden akciós. Szalvétát vettem? Tejfölt? Hát, ilyen vacakságokra használtam. 2 db picit drágább dolog volt benne, 1 öntet és 1 marha drága margarin. Ja, és 1 fogkrém is volt. Talán nyertem pár forintot.

Aztán átmentem a szomszédos papírboltba megvenni a jövő évi naptáraimat. Speditőrt, asztalit, határidőnaplót és zsebnaptárt. 2.300.- Ft-ot hagytam ott. Bizony, bizony, eddig ez ingyen volt. Hoztam bentről.

Mikor hazajöttem, már üzenet várt, hogy az egyik licitáló lemondta a délutáni talit. Talán majd holnap. De volt 1 másik is mára, azzal találkoztam, lerendeztük a lerendezni valót.

Holnapra is van valaki, hátha eljön az is, aki mára lett volna.

Ezeken kívül már csak 1 boríték lesz, amit fel kell majd adnom, de az a csaj még nem utalt és címet sem adott.

Tegnap és ma volt a tv-ben a Hair. Szinte sírva néztem a filmet tegnap. Ha ki kellene választanom, hogy melyik a legkedvencebb filmem a sok kedvenc közül, azt hiszem ezt választanám. Mindig nagyon szerettem, de most, hogy már elmúlt a fiatalságom, nagyon is elmúlt, talán még inkább a szívemhez, sőt a lelkemhez szól. Mennyire szerettem volna 1 kicsit lázadó lenni, hippi lenni, de sosem mertem. Hiszen még discoba is alig jártam. Szégyenlős voltam, talán frusztrált is kicsit, pedig nem voltam csúnya lány. Keserédes fájdalommal gondolok vissza arra az időre. A kihagyott dolgokra, amit nem lehet visszahozni, hogy megélhessem azt, amit nem tettem meg. A mai eszemmel 100 %-ig biztos vagyok benne, hogy nem úgy élném az életem, ahogy éltem. A lányomnak si mindig - mindig - azt mondtam, hogy ne úgy éljen, ahogy én éltem. Ő sokkal okosabb nálam. Tudatosan cselekszik, talált 1 jó párt magának - remélem örökre szól - és közösen vezetgetik az életüket. Én még nem voltam 20 éves, már anya voltam. Na, ez sem kellett volna. Ezzel nem azt mondom, hogy a gyerekem nem kellett volna, hanem nem AKKOR kellett volna, hanem jó pár évvel később.

Na, még kicsit visszatérve magamra. Mindig szerettem volna extravagáns lenni, valamivel kitűnni a többiek közül, ha már a 157 cm-mel nem magasodhattam ki a sokaság közül. Az extravaganciám abban merült ki, hogy nem a bal csuklómra tettem a karórámat, hanem a jobbra. Ez gimnazista koromból ered és azóta is így van. Na, ugye milyen extravagáns vagyok?:-)))

Ha még 1x 16 éves lehetnék... Ha azok közül kéne pasit választanom,a kiket akkor ismertem, akkor Kriszt választanám. De helyes srác volt, de jóval fiatalabb tőlem. Vele feküdtem le először. Lengyelországban voltunk ketten. Nagyon szerettem. Itt lakik légvonalban nem túl messze tőlem és 3 gyereket neveltek fel a feleségével. Van 1 vállalkozása, valami vízszereléshez szükséges anyagokkal foglalkoznak. Szerintem a felesége van a boltban - 1x felhívtam valamilyen apropóból -, ő meg talán beszerzi a dolgokat. Hangsúlyozom, nem tudom, csak így gondolom. Nagyon régóta megvan neki ez a vállalkozása.

Mikor még tartottuk a kapcsolatot a lányom keresztanyjával és mentünk hozzájuk, akkor ahogy leszálltunk a buszról, Kriszék háza előtt kellett elmennünk, de sosem láttam őt.

Utoljára akkor találkoztam vele, mikor eltört a kezem, neki meg talán a lába és összefutottunk a sürgősségin. Éreztem, ahogy végignézett rajtam, talán tetszettem neki. A felesége sosem volt 1 szépségkirálylány. Slampos volt, kövér. Régebben itt laktak ezen a lakótelepen, sőt 1 oviba jártak a gyerekeink, akkor előfordult, hogy láttam a csajt. Mosolytalan volt, nem szimpi.

Hát, Drágám, ennyi jutott eszembe a Hair-ről.

Hair forever♥

Erre olvadozom, óh, meg ah, meg satöbbi:-)

Szomorú nap volt:-(

Hajnalban felébredtem 5-kor. Nem szoktam megnézni, hogy mennyi az idő, de most vettem a kis zseblámpámat és rávilágítottam az órára. 5 volt. Persze, visszaaludtam és csak 8 után keltem fel. Elmentem a fürdőbe, elintéztem, amit kellett, aztán ittam 1 kv-t és eldöntöttem, hogy visszabújok az ágyba, mert így akartam és így is lett. Olvastam újságokat és könyvet, játszottam a telómmal, rejtvényt fejtettem és átnéztem a műsorújságot.

Mikor felkeltem végre, felöltöztem, pakolásztam, ágyat húztam és nézegettem ki az ablakon, szokásom szerint. Láttam, hogy 1 szokatlan zöld autó áll a túloldalon, olyan villogója van, mint a rendőrautóknak. Néztem többször is, de nem láttam semmi érdekeset. A sofőr kiszállt, cigizett. Ha esetleg volt valami felirat az autón, azt pont nem láthattam, mert a kukatároló eltakarta. Később ez az autó már nem volt ott.

Aztán láttam, hogy 1 szürke autó itt áll a füvön, 2 pasi jön, kezükben 1 hordággyal. Na, rögtön tudtam, hogy Sanyi bácsival van baj, mert a héten már kedden bevitték a kórházba, de szerdán vissza is hozták. A kis öreg már vagy 1 féléve csak feküdt, pedig még 1 évvel ezelőtt nagyon energikus volt. Minden áldott nap, de komolyan, minden nap bevillamosozott a városba és ott vásárolt a maga 89 évével. Aztán nagyon hirtelen lerobbant.

Hát, ahogy térültem-fordultam a lakásban, kinéztem másik ablakon és láttam a szürke zárt autó hátulján a feliratot. Temetkezési cégtől jött.

Valamikor hajnalban meghalt a kis öreg. Biztosan tudom, hogy kedvelt engem. Kedves volt velem, midig vidám, jóindulatú. De szerintem mással is ilyen volt. Tisztelettudó, pedig 30 évvel volt idősebb nálam. A zsebéből mindig kaptam pocket kávét. Mosolyogva elővette és a kezembe nyomta. Tiszta volt, ápolt, mondhatnám nett. A lépcsőházban tudtuk, ha ő jött le, mert illatfelhőt hagyott maga után. A cipőjén hasra esett a napsugár.

Gyerekük nem volt, de szép életet éltek. Fiatalabb korukban jártak kirándulni, aztán nyugdíjas klubba táncolni. Sanyi bácsi nagyon szeretett táncolni. Ica néni, a felesége nem táncolt, de ő megtáncoltatott más nőket:-) A tv-ben mindig megnézte a táncversenyeket. Ő mondta nekem.

Olyan kiábrándító volt, mikor a halottszállítók lehozták a hordágyon 1 fekete zsákban. Legalább betették volna 1 lezárható dobozba. Rossz volt látni.

Lehallatszott a 4. emeletről Ica néni sírása. Szegénykém. Vele tegeződöm. Velem mindig kedves, de tudom, hogy volt, akivel összeveszett itt a házban. Nagyon keveset lehet őt látni, már az újságot is más viszi fel nekik/neki. Van 1 keresztlányuk és annak 1 férje. Bár, inkább csak a pasit láttam itt. Az utóbbi időben már ők vásároltak nekik, sőt, még a szemetet is ők vitték le. Nem lesz most egyszerű Ica néninek.

Szeretettel fogok emlékezni Sanyi bácsira! +Nyugodjon békében+

Hát, ma...

... tényleg nem történt semmi.

Lackó reggel hozta a gyerekeket, velem voltak kora délutánig, olyan 2-ig.

Emese egész komoly tud lenni, szépen meg lehet vele beszélni, amit szükséges. Sokszor okos nagylány módjára (a maga 6 évével) enged a kis hisztis öccsének. Például a konyhában kajánál már fel sem merül benne, hogy ő üljön a legjobb helyre, ahonnan a tv-t lehet nézni. Egy másik helyre ül, ami nem annyira kényelmes és csak oldalról lehet nézni a tv-t és mindezt magától teszi.

Gábor még olyan, mint 1 baba. Nagyon oda kell rá figyelni. Például a bepisilés. Szerencsére most nem volt baleset, mert gyakran mentünk pisilni. De 1x csak azt vettem észre, hogy mezítláb van! Levette a zokniját, mert viszketett a lába és, ha leveszi, akkor elmúlik. De nem is fürödtek tegnap, ezt Mesi mondta. Nem tudom hány naponta fürdenek.

Délelőtt megettek 1 csomó almát, aztán főztem kis pörköltet, hozzá nokedlit 1 bögre lisztből. Mesi 2x kért, Gábor meg csak tejfölös nokedlit evett. Múltkor sem evett csak csupasz tésztát tejföllel. Nem küzdök vele. Legalább azt megette, amennyit kért. Utána még volt kakaós tekercs.

Játszottak, tv-t néztek, Gábor ügyesen játszik a számítógépen különbségkeresőt.

Nagyjából ennyi történt ma.

Délután még mostam.

Fáradtnak...

... érzem magam. Lassan le kéne feküdnöm, mert reggel a gyerekek is jönnek, vigyáznom kell rájuk. Voltak itt nálam most este, az egész család, mert most jutottunk ahhoz, hogy jöjjön a Mikulás. Mindenki megkapta a maga ajándékát és én is kaptam finom édességeket. Jól be is faltam belőlük, basszus.

Gábor sajnos elég taknyos és nem szeretem, hogy állandóan ki van a derekuk a nadrágból, Mindkettőnek. Miért nekem kell észrevenni? Miért nem látja ezt az anyja meg apja?

A napom jól telt. Elvittem délelőtt a postára 1 nagy szatyor levelet, közel 8 ezer forint volt a feladás díja. Ezek a liciten elnyert tárgyak a cicás alapítványtól.

Hazafelé sokat beszélgettem Marikával, legalább 3/4 órát. Közben jött a pasi is, aki jár Sanyi bácsihoz a 4-re. A kis öreg 89 éves, már csak fekszik. Érdeklődtünk az állapotáról, mert kórházban si volt a héten. Egyik nap bevitték, másnap hazahozták. Szerencsére már van segítségük is, hiszen nem tudják ellátni magukat. Ica néni az újságért sem jár le, Erzsike viszi fel neki.

Aztán Mártival is beszélgettem valamennyit.

Földszinti Erzsikével is megbeszéltük, hogy egyik este megnézzük a Mikulás vonatot Lillafüreden

Délután jött 1 kis hölgy az elnyert licites cuccáért.

Este meg a gyerekek.

Hát, így telt a nap.

Holnap is jönnek a gyerekek, de csak a kicsik. Kis pörköltet főzök majd nekik:-)

Végreee!!!:-)))

Nagy öröm ért ma és egyben megtiszteltetés is! Végre elmondhatom, hogy önkéntes állatvédő vagyok. Teljesen feldobódtam tőle.

Annyi diszkrét rábeszélés után ma eljött 1 kis hölgy, ő viszi szinte teljesen egyedül az egyik cicamentő alapítvány minden ügyét. Mellette még dolgozik is, sőt, talán tanul is. 

Már régóta írogattam neki, hogy segítek a licitre bocsátott tárgyak nyertesekhez való eljuttatásában. A legutóbbi licitből azért sok mindent elintézett, de még így is van maradék, aminek 1 részét el kell postáznom. Egy másik részének még kell boríték, azokat megírom, aztán azok is mennek a postára. És van néhány emberke, akikkel személyesen fogok találkozni, mert itt laknak és így nekünk nem kell postázni, nekik meg postaköltséget fizetni. Egy csaj holnap eljön hozzám, amitől annyira nem vagyok boldog, de így alakult. Hétfőn találkozom 2 csajjal és kedden még eggyel. Azzal majdnem minden rendezve is lesz, mert addigra a postai cuccokat is fel akarom adni.

2 cuccal lesz gondom, az egyik Egerbe kéne, hogy menjen, de törékeny, így csak csomagként adható fel, nem levélként, annak meg pár forint híján 2 ezer forint a postaköltsége. A pasi azt mondta, hogy ne postázzam. Meg tudom érteni, hiszen, amit licitált, az 3 ezer forint, na, add hozzá a 2 ezer postaköltséget, így már 5 ezerbe lenne 1 kis cicatányér.

A másik cucc, amivel gondom van, az meg nem fér bele a legnagyobb puhiborítékba. Azzal még nem tudom, mit csinálok.

Hát, ez van most.

Már megírtam pár borítékot és a feladó összesítőt, holnap 14 pufiborítékot viszek a postára. Közben persze leveleztem azokkal, akikkel személyesen fogok talizni. Időpontot, helyet egyeztettünk és telszámot cseréltünk. Lelkes vagyok, hasznosnak érzem magam. Sosem gondoltam, hogy "macskás" leszek. Persze, nem hiszem, hogy valaha macskám lesz, sőt találkozni sem nagyon akarok velük, de jól érzem magam, hogy segítek, mert segítek:-).

Reggel, mikor feljött a kis hölgy, mondta, hogy nagyon siet, mert nyitva hagyta az autót, mivel 2 kiskutya benne van. Ha lezárja az autót, akkor a kiskutyák beriasztanak. Mondtam, hogy hozza fel őket. Először nem akarta, de aztán csak felhozta a 2 pici yorkit. Az egyik ölbe kéredzkedett hozzám, kicsit kutyázhattam, jó érzés volt. Az egyik kisebb, mint a másik. Állítom a kisebb, talán 1 kiló, ha lehet és kilóg a pici nyelve. Kidobott kutyus. Mennyire szomorú, hogy 1 ilyen icipici jószágot kidobnak, nem? Na, ő nem barátkozott velem. Nem is félt, de nem barátkozott. Körbenéztek, szimatoltak, mint a kutyusok.

Ja, és valamelyikük megtisztelte a nagyszobában az asztalsarkát. Istenem, mint Bonikám...♥

Tornáztam:-)

Múlt héten nem tudtam tornázni menni, mert épp itt voltak a beteg unokák. Szeretek erre a tornára járni, bár a kiugrott lapockámnak úgy érzem nem tesz jót.

Ili néni is ott volt, akinek 40.- Ft-ot adtam 2 hete, hogy tudjon venni 1 szelet túrós pitét. A 40.- Ft-omat nem hozta és közölte, hogy neki nem ízlett a pite, amit egyébként én sejtettem, mert ő valahogy nem teljesen pozitív ember. Kicsit olyan belekötekedős fajta, úgy érzem. Na, mindegy. Ilyenekből igyekszem mindig tanulni, hogy ezek után milyen beszélgetést lehet vele folytatni. Ili néni már elég idős, mondhatnám  igen öreg és szerintem nem teljesen 100-as.

Aztán ott volt a szomszéd házból 1 nagyon beteg csaj. Fiatalabb, mint én, de hordozható oxigénpalackkal kell járnia, mert olyan beteg a tüdeje. A gyakorlatokat is azzal végezte.

A lánya a lányomnak nagyon jó barátnője volt még általános iskolás korukban, de aztán ez a barátság megszakadt. Az ő lánya válik. Nem akart róla beszélni, láttam rajta és én vagyok annyira intelligens, hogy nem is kérdeztem többet.

Viszont jól jártam, mert hazahozott kocsival.

Úgy volt, hogy ma feljön hozzám a cicamenhelyes ismerősöm, akinek felajánlottam a segítségemet már majdnem 1 éve, de sosincs rám ideje. Most is állandóan csak mondja, hogy majd jön megbeszélni a szükséges dolgokat, de ikszedszer halasztotta el a ami találkozót is.

A legújabb ígérvénye, holnap reggel 9. Így fel kell kelnem olyan 7-kor, hogy 9-re felöltözzek, rendbe tegyem magam és befűtsek 1 kicsit a nagyszobába. Remélem eljön. Én fogom elpostázni a licites tárgyakat, amelyeket elnyertek a kedves licitálók. Persze, ő már 1 csomó mindent elintézett, holott én egy az egyben átvettem volna az egész licites dolgot tőle, de nem hagyta. Közben meg belefullad a munkába. Nehéz neki segíteni. Na, meglátom holnap, hogy jön-e........ vagy........

Elfelejtettem a mai határidős csekkemet befizetni. Kicsit mérges vagyok magamra, mer nem szokott ilyen előfordulni velem. Holnap befizetem a csekket és elmegyek Szotyinak is veszek magot.

Sokat gondolkodom rajta, hogy miket írtam, mikor elkezdtem ezt az egészet. A lányommal teljesen más volt a kapcsolatom, mint most és inkább negatív irányba. Arra szoktam gondolni, hogy ha valaha elolvassa ezt, akkor remélem nem fog haragudni rám.

Magot vettem...

... a madárkáimnak. Évek óta etetem őket, télen-nyáron. Jó, tudom, tudom, nyáron nem kéne, de mikor kiteszem a lábam a lépcsőházból, már jönnek a galambok. Nem hasznosak, de szeretem őket is és egyik-másik nagyon szép. Volt olyan nyár, amikor a kezemből is ettek. Hát lehet őket nem szeretni? Azt szoktam mondani, hogy csak emlékeztetőül adok nekik 1 marék magot és nyaranta ez tényleg csak ennyi.

Itt pont eszik a kezemből a galamb

Volt 1 kedvenc kis galambom. Az egyik lábára még tavaly zsineg tekeredett. Próbáltam elkapni, hogy segítsek rajta, de nem sikerült. Élve maradt, de a lába teljesen elüszkösödött, elhalt. Mégis átvészelte a telet és az idei nyarat is. Sajnos, most olyan 1, másfél hónapja nem látom. Már biztos nem él:-((( Lány galamb volt és talán utódot is nevelt, mert van 1 fiatal, most tűnt fel csak ezen a nyáron, amelyik nagyon hasonlít rá.

Tavalyi kép a kis elhalt lábúról:

Szép volt, fehér tollakkal tarkítva

Persze, nemcsak galambok járnak enni, hanem hasznos kismadarak is. Mindenféle.

Magvásárlás után voltam a pékségben, vettem a kedvenc pitéimből, pedig már rohadt dagadt vagyok. Basszus, ennyi örömöm van az életben, hogy alkalmanként jókat eszem. (Se kutyám, se macskám, se barátom, se barátnőm:-))) ) Ha este későn megiszom 1 pohár vizet, még az is meglátszik a reggeli súlyomon. Sosem fogok már lefogyni. Attól tartok, hogy elfolyok, mint Ági barátnőm. Nem is sokat teszek azért, hogy vékonyabb legyek. Vannak kísérleteim, de rendre kudarcba fulladnak.

Miután hazajöttem a vásárlásból, mostam és főztem is. Lackónak megfőztem a kukoricás-uborkás-tejszínes ragut. Isteni ez a leves.

Sütöttem 1 túrós sütit, azt hiszem, ezt fogom szeretni. Egyszerűen csak mindent össze kell kutyulni és megsütni. A hozzávalók, ha jól emlékszem: 0,5 kg túró, 6 egész tojás, 1 vanília (elhagyható), 10 dkg puha vaj, 1 sütőpor, 3/4 bögre liszt, fél bögre cukor, 330 gramm tejföl. Azt hiszem ennyi. Összekuty, tepsibe beönt, süt. Még forrón megszórtam porcukorral, kell is rá, mert az a fél bögre cukor nem túl sok. Legközelebb fogok beletenni mazsolát, jó sokat és citromhéjat. Egyszerű és nagyszerű. Nem azt mondom, hogy olcsó, de mi olcsó ma már, meg egyébként is, mihez képest?:-)))

Vártam ma a gyerekeket mikulás alkalmából, de nem jöttek. Majd pénteken...

Könyvet vettem

Ma elmentem megvenni azt a könyvet, amit Vivike kért a névnapjára. Demény, a kötsög könyve. Demény 1 magyar vizsla, oldala van a facén is és így írja, hogy kötsög TS-sel:-)

Aztán bementem a Centrumba, jó kis üzlet ott az a Spar-Kaisers. Jóval nagyobb a választék, mint a mi kis Sparunkban, a Bükkben. Volt pár dolog, amit bevásároltam a holnapi főzéshez, így holnap nem kell boltba mennem.

Éppen ezért az esedékes bérletet csak szerdától akartam megvásárolni, de a csaj biztos nem értette, mikor mondtam neki, mert rendes, havi bérletet adott.

Áginál is voltam a párnahuzatokért, amit varrattam vele. 2 db-ot szerettem volna, de ő 4-et varrt a vitt nagypárnahuzatokból. Elég lett volna 2, mert a meglévő garnitúrához varrattam. Így mrá van elegendő cserém.

Más.

Találtam a szombati újságban 1 érdekes cikket, amely arról szól, hogy gyermekotthonban élő gyerekek mit kérnének/kérnek karácsonyra

16 gyermeket kérdeztek meg, a következők szerint alakultak a kérések, a szerényekkel kezdem.

1 lány kért színes ceruzákat, rajzlapot, kirakós játékot. 1 lány kért könyveket és 1 plüssmacit. 1 másik lány bizsut kért. A következő lány fodrász kellékeket, hajkefét, hajvasalót, hajsütővasat. Másik lány kért játékbabát, síróst, ruhával, paplannal, kisággyal. Aztán volt, aki Barbie babát kért ruhákkal, cipőkkel, babaházzal. A lányok közül 1 volt, aki Samsung márkájú okostelefont kért.

Ezek voltak a lányok.

A fiúk között is volt, aki mert nagyot álmodni. Nézzük, sorban, előbb a szerényekkel.

2 fiú nem magának, hanem az otthonnak kért különféle sportokhoz sportszereket. Egy másik fiú szintén az otthonnak kért botmixert, mert szeretnek a konyhában tevékenykedni. Volt, aki focit kért és kottát. Aztán 1 valaki bokszoláshoz kért dolgokat. Egy kisfiú távirányítós autót kért. Egy másik érintőképernyős mobiltelefont. Szerethetik a Nike cuccokat, mert az egyikük kifejezetten Nike kabátot kért, míg 1 másik magas szárú Nike cipőt.

Bevallom, nagyon meglepődtem, mikor olvastam ezeket a kívánságokat. Gondoljon mindenki, amit akar...

Apa ma...

... hazautazott. Tulajdonképpen 1 rövid látogatást tett itt nálam, tegnap délelőttől ma délelőttig. Még Lackó kivitte magukhoz, onnan ment, illetve vitte Lackó a vonathoz.

Végül is ez a rövid idő normálisan eltelt, kibírtuk egymást, bár nem könnyű vele. Ő például nem szereti a tököt, de azt nem érti meg, hogy más miért nem szereti mondjuk a gombát. Hogy micsoda dolog az, hogy valaki nem szereti a gombát. Megkérdeztem tőle, hogy Apa, te miért nem szereted a tököt? Na, azért nem szereti más a gombát. De elvoltunk.

Kérdezte, hogy megyek-e karácsonykor Pestre. Nem tudom, őszintén, nem tudom. A lelkem menne, de a testem nem vágyik. Több oka is van. Először is jó itthon. Lusta vagyok felutazni. Aztán itt van Szotyi, neki úgyis fűtenem kell, ha egyedül van itthon, akkor is.

Apuéknál 25-28 fok van a lakásban. Úgy érzem, hogy nem bírnám elviselni. Sokkal jobb ebben a 20 fokban, mint 25-ben. Tudom, mert azért voltam ott 1x-2x télen. Az orrom bedugult, alig kaptam levegőt. Rossz volt. Legfőképp ez az, ami visszatart.

Kaptam aputól 10 ezer forintot karácsonyi ajándékba. Jó lesz, majd szépen beosztom, hozzáteszem a dec. 12-től jan. 11-ig esedékes nyugdíjamhoz.

Összedobtam ma 1 kis maradékokból álló kaját. No, nem valami nagy kaja, de benéztem a hűtőbe, volt 1 fél lila hagyma, aztán 1 fél csípős paprika és 1 kevés parizer. Mindent összevágtam, megpirítottam és ütöttem rá 2 tojást. Ez lett:

Jól néz ki, nem? És finom is volt. Több tojást kéne ennem. Szeretem. De a koleszterinem meg magas, arra talán nem jó.

Igazából 1 hétig nem kéne ennem semmit...

Semmi extra

Tényleg nincs semmi. Apa megérkezett délelőtt, reggelizett keveset, de már 11-kor azt kérdezte, hogy főztem-e valamit.

Persze, készültem ebéddel, de mivel együtt ettünk pár falatot apuval, ezért nem igyekeztem. Hozott nekem finom főtt paprikás fület. Nyam-nyam, de fini volt. Egy darab maradt holnapra is.

Az ebéd 1 kis maradék grízgombóc leves volt, aztán sütöttem hurkát, főztem hozzá krumplit és savanyúság is kellett hozzá. Megittunk1 doboz sört és ettünk 1 Túró Rudit. Ez volt az ebéd.

Vacsorára készítettem kis meglepetés kaját a szokásos kenyér-felvágott helyett. Természetesen ez utóbbi variációhoz is van itthon minden.

A meglepi kaja alapja 1 kis fagyasztott főtt penne tészta volt. Elég sok maradt még korábbról, én meg nem dobok ki semmit.

Pirítottam pár szelet apróra vágott sonkát, tettem hozzá gombát, paradicsomot felkockázva, sóztam, borsoztam és bazsalikommal fűszereztem. Kevés citromlevet tettem hozzá és zsírjára sütöttem az egészet. Összekevertem a tésztával és megszórtam friss salátával. gy hidegen tálaltam. Saláta nélkül lehet melegen is tálalni, akár főételként is.

Apa még nem tudja, hogy a csillár felszerelése holnap nem rá vár. Ne ő álldogáljon a 84. évével 1 létra tetején. Csillár - konyhába. Nem nálam. Ja, és felfelé világít. Huh.

Ma megint...

... én voltam a soros a beteg gyerekek felügyeletében. Hát, sajnos, Gábor még mindig elég beteg. Köhög is, taknyos is. Valami nincs rendben ezzel a gyerekkel. Lassan 4 és fél éves és állandóan bepisil. Ma is megérkeztek reggel 8-kor és 1/4 9-kor már össze-vissza pisilte magát. Ruhacsere, ami kell, öblítés, takarítás. Ezután olyan bő óránként elmentünk pisilni. Egyem a szívét, nem tiltakozott. És most meg állítólag asztmagyanús:-( Szomorú vagyok. Gyenge immunrendszere van ennek a gyereknek és nem tartják megfelelő melegben. Általában nincsenek rendesen felöltöztetve. Télen bokazokni van rajtuk, milyen már az? Normális? Nem. És van, hogy hozzá bokalengős nadrág... (Dühös szmájli.) De én nem mondhatok (és már nem is mondok) semmit, mert úgyis megcáfolják, hogy az nem jó, amit én mondok.

Emesén legalább 3 napja ugyanaz a pulóver van. Szerdán is ez volt rajta, tegnap is, mikor én voltam náluk és ma is abban jött. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem vesznek tiszta pulóvert gyakrabban, azt válaszolta a gyerek, hogy nem szoktunk. Mint, ahogy fürdeni is csak ritkán szoktak. Áh, hagyjuk, szégyenlem, hogy koszosak, trehányak és rendetlenek és a gyerekek ebben nőnek fel, ők is ilyenek lesznek.

Na, beszéljünk másról.

Emese porlasztójához otthon maradt a víz, de mondta a fiam, hogy a nászasszonynak biztos van, kérjek tőle. Így is volt, hiszen itt lakik a szomszéd lépcsőházban, szintén az első emeleten, mint és, már talán említettem, hogy mindössze egyetlen lakás van közöttünk. Felhívtam, mondta, hogy van, menjek érte, majd leengedi madzagon az erkélyről. Érted? Nem azt mondta, hogy szaladjak fel hozzá az első emeletre - nem a harmadikra vagy negyediker kellett volna felmennem, hanem csak az elsőre -, hanem leengedi madzagon........

A hiba biztos bennem van. Nem tudom. Remélem, nem.

A kicsik egyébként szépen ettek, Emese 2 x kért rizses húst, Gábor pedig a szerdai tésztát kérte inkább tejfölösen. Almát is evett Gábor, majdnem kettőt. Meg persze az elmaradhatatlan édesség.

Rettenetesen fájt ma a hüvelykujjam. Már majdnem sírtam fájdalmamban. Alig tudok vele bármit is megfogni. Gábornak orrot fújni 1 kínszenvedés volt részemről. Mert hoztak ugyan orrporszívót, de megmondom őszintén, semmi kedvem nem volt taknyot mosogatni, inkább gyakran orrot fújtunk, puha Zewa papírzsepibe. Elég a pisis dolgokat, kakis popsit, meg néha a kakival összekent ülőkét takarítgatni.

Vivikémnek névnapja van. Veszek neki egy Deményista könyvet:-)

Holnap jön apa. Az az érzésem, hogy elkezdett hanyatlani az öreg. 84. évében van.

Katalin napot...

... tartottunk ma. Meghívott a menyem vacsira. Az anyját és engem. Az anyja is Katalin, én próbáltam kicsit barátkozni vele, de ő nem nagyon akarta, így aztán felhagytam vele. Köszöntöttem őt szülinapján, névnapján és vettem ajándékot karácsonykor is. Ő mindig olyan 10 nappal, 2 héttel a szülinapom vagy névnapom után köszöntött. Sose jutott eszébe időben. Volt, hogy karácsony előtt 2 nappal felmentem hozzá, hogy vigyek kis ajándékot, mert akkor értem rá, mikor is azzal fogadott, hogy hát ő még nem készült. Nos, aki karácsony előtt még nem vesz ajándékot valakinek, az már nem is akar. Ez volt az utolsó. Ő sem hívott soha többet, de én sem. Most sem mondtam neki még annyit sem, hogy fogd meg a kilincset. Annak az okoskodó fajtájának.

Volt, hogy karácsonykor nálam volt az egész család és mondta a menyem, hogy délután átjönne az anyukája is, ő is szereti a társaságot vágyik a családra. (Egyébként mindössze egyetlen lakás van közöttünk olyan közel lakunk egymáshoz.) Na, erre rögtön mondtam a menyemnek, hogy szóljon az anyjának, jöjjön ebédre, ahol ennyi embernek jut kaja, ott jut még 1 tál étel az anyjának is. Soha nem hívott vissza, pedig nekem úgy rémlik, hogy ő 2x is evett nálam. Áh, mindegy.

Szóval kaptunk ma finom vacsorát, sült csirkecombot vele sült zöldségekkel, krumplipürével, savanyúval és volt sütemény is. Csak nagyon  későn mentünk, olyan este 6 körül. Egy jó óránál többet nem is töltöttünk ott. Szerencsére Lackó fuvarozott minket, így nem kellett este sötétben és hidegben botorkálni, meg buszocskázni.

Délelőtt szerencsésen elintéztem a vásárlást egész hétvégére.. Ja, igazából nem is délelőtt volt. Nem keltem korán, olyan 1/4 9 volt. Kimentem a fürdőbe, aztán készítettem 1 kávét és visszabújtam az ágyba. Olvastam, tv-t néztem és játszottam kicsit a telómon. Ilyen kedvem volt:-) Tehetem:-) Ritkán csinálok ilyet, de ma megtettem.

Holnap ismét jönnek a gyerekek, rizses húst fogok nekik főzni. Egyébként szomorúan tapasztaltam, hogy totál ugyanaz a ruha volt a gyerekeken ma, mint tegnap, Gáboron még a zokni is:-(

Kemény napom volt

2 beteg kisgyerekkel itthon lenni, bizony nem egyszerű. Ma ez volt a sorsom. Emesével már meg lehet beszélni dolgokat, aranyos, szót fogad, de Gábor, nos, ő nehéz eset.

Állandóan figyelmeztetni kell őket, hogy papucsban legyenek, mert nálam nagyon hideg a padló, akkor is, ha rendesen fűtök. Ők, ugyebár, meg pont betegek, így nem célszerű lábbeli nélkül lenni.

Gábor bepisil, de letagadja. A nadrágja sötét-nedvesen virított, de letagadta, hogy bepisilt. A szemembe nézett és tagadta. Erre azért eléggé felhúztam magam. A fürdőszobában tiszta pisi volt minden, amit ő maga igyekezett eltüntetni, vagyis feltörölni. Nem győztem takarítani utána, mert hol az ülőke lett pisis, hol a WC csésze, hol a járólap.

Gábor még kicsi. Korban is, meg növésre is. A WC-ről nem ér le a lába, így volt, hogy a kakis fenekét végighúzta az ülőkén, mikor leszállt, aztán  takaríthattam onnan a szart. Ezért ügyelek rá, hogy inkább én emeljem le a WC-ről, de ennek ellenére ma is előfordult 1 kis kaki matyi az ülőkén.
Alkalmanként hiszti is van. A konyhaasztalnál az egyik székből lehet látni a tv-t, a másikból nem. Na, ezen is majdnem volt összeveszés ebédkor, hogy ki hova ül. Megbeszéltük, hogy Gábor üljön a tv-vel szembe, majd uzsonnakor fordítva ülnek. Így is lett volna, de persze behisztizett. Emese okosan megoldotta, ő magától átült a hokedlira, mert onnan is lehet látni, de Gábornak az sem volt megfelelő.

Délelőtt almát pucoltam Gábornak, Emesének kompótot főztem. Ebédre csak 1 zacskós leves volt és túrós tészta, de Gábor csak tejfölösen ette a tésztát. Utána főzött csokipuding volt a desszert.

Uzsonnára Emese szalámit szeret sajttal, Gábor sonkát paprikával. Hihetetlen hogy tömi magába a paprikát. Majszolja, a leve már csurog az állán, de a kenyér még ott van egyben a tányéron. Így szokta. Később azért szépen megeszik mindent. Ma is így volt. A déli maradék túróból kikavartam 1 kis túrókrémet, de csak ketten ettünk Mesivel.

Kata nagyon  későn jött a gyerekekért.

Majdnem befejeztem...

... a Mikulás édességek megvásárlását. Pontosabban, az édességeket megvettem, még friss gyümölcsöt fogok venni 1 keveset.

Elmondom hogy jártam ma a qrva mikulásokkal.

Bementem a Bükkbe, Editkéhez mindig odamegyek pár mondatot váltani, most is így volt. Nagyon aranyos, kedves. Ha nagy ritkán vásárolok tőle, sosem fogad el annyi pénzt, mint amennyi az árura van írva. Szóba került a Mikulás és ő javasolta, hogy nézzek fel a Familybe, ott biztos olcsóbban kapok csokit. Őszintén szólva, nekem eszembe sem jutott, hogy bemenjek a Familybe, de nem tartottam rossz ötletnek, így először oda felballagtam. Hát, én már gagyi csokit nem veszek, így most sem. Nagyon jó Kinder mikulást találtam, azt Lackó is eheti, örömmel vettem belőle 6 db-ot.

Ezt követően mentem a Sparba, ahol a guta ütögetett. Ugyanaz a csoki 50.- Ft-tal olcsóbb a Sparban, mint a Familyben. És ráadásul 6-ot vettem drágábban. Buktam 300.- Ft-ot. Bosszantott.

Már máskor is megállapítottam, hogy a Family egyre drágább. Már csak azért szabad odamenni, ami a környéken máshol nem kapható.

Hát, basszus így jártam.

Délután főztem 1 nagyon különleges ízkombinációjú csirkeételt. Az eredeti recept sertésből írja, olcsóbban megúsztam volna sertésből, de én már annyira nem rajongok a sertésért vagy legalábbis nem minden ételhez. Legtöbbször csirkemell filét  veszek, ami persze a drága kategóriás húsok közé tartozik. Szerintem.

Szóval rozmaringos, fokhagymás olajban elő kellett sütni a húst, amit sóztam, borsoztam és lisztbe forgattam. Az így elkészült húsdarabokat beletettem 1 tepsibe szépen, egymás mellé. Utána a megmaradt szaftban almát kellett pirítani.Mikor az is kész lett, rátettem a hússzeletekre. A maradék szaftot ráöntöttem 1 kevés víz kíséretében, lefedtem alufóliával és 30 percig sütöttem. Utána levettem a fóliát, durvára reszelt sajttal megszórtam és visszatettem a tepsit, míg a sajt 1 kicsit a húsra pirult.

Petrezselymes rizst főztem hozzá.

Így nézett ki a tepsiben a hús:

Tetszik?:-)

Állatvédő leszek

Legalábbis remélem, hogy az leszek. Már 1 idő óta tudom, érzem, hogy ez az utam, ez kell, hogy legyen a további karmám.

A rövid történet a következő. Mint tudjuk a facebook nagy úr, azt szoktam mondani, hogy, aki nincs a fb-on, az nem is létezik. Pedig régen én eléggé face ellenes voltam. Mára ez alaposan megváltozott.

Szóval, valahogy kapcsolatba kerültem 1 helyi cicamentő alapítvánnyal, többször licitáltam is náluk, alkalmanként leveleztünk a vezetőjével, 1 kedves, törékeny fiatal hölggyel. Aztán 1x csak felajánlottam neki, hogy segítek neki elpostázni a licites cuccokat, mert mindig el van vele maradva. Ezt már vagy 1 fél évvel ezelőtt írtam neki és türelmesen vártam. Néha váltottunk pár levelet, írta is, hogy egyszer szavamon fog, de aztán annyiban maradt a dolog.

Na, mostanra eljutottunk odáig, hogy a legutóbbi licites dolgokat már én fogom intézni, megtett szerkesztőnek a fb-os oldalukon és úgy néz ki, hogy szerdán feljön hozzám, megbeszéljük, amit kell és elhozza a licites tárgyakat. Én meg majd felveszem a kapcsolatot az érintettekkel, aztán uccu neki.

Biztos, hogy odafigyelést igényel majd a dolog, valamilyen szinten időigényes is lesz, de nagyon örülök neki. Bekerülök az állatvédelembe úgy, hogy közben távol tudom tartani magam az állatoktól. Hú, ez most nagyon ellentmondásos, ugye? Nos, nem, semmiképp nem akarok találkozni beteg, elhagyott, szerencsétlen állatokkal, mert úgy érzem, hogy az lelkileg nagyon megviselne, de így, ezen a módon mégis tehetek értük.

Aztán meg találkozhatok emberekkel is, ha személyesen adom át a tárgyakat:-) Külön öröm ebben a kis zárt világomban, amiben élek.

Hát, ez vár rám, ez előtt állok. Ha lesz valami érdekes, úgyis elmondom majd.

Ma elmentem csokikat venni Mikulásra, de nem sikerült mindent megvenni. Holnap megyek másik boltba, majd ott is alaposan szétnézek Mikulásügyileg.

Délután mentem a gyerkőcökért az oviba, sajnos, eléggé köhögnek. Hazafelé jövet kicsit vártunk a villamosmegállóban, hátha jön az adventi villamos, de nem volt szerencsénk.

Erzsike, aki esküvői képeket akart nézni nálam korábban 2x is, de 1x sem jött, most hozott nekem naspolya lekvárt. Istenem, ha tudná, hogy vagy 2 évre visszamenőleg még itt állnak a lekvárjai, biztos nem hozott volna. Nagyon finom, amit készít, de én meg nagyon nem eszem lekvárt. Csak igen-igen keveset.

Nagyon fáj a jobb hüvelykujjam. Már elkeserítő. Tudom mi lenne a megoldás, tudom. Vagy 2 hétig (minimum) nem lenne szabad ideülnöm a géphez, mert az egér tette így tönkre a kezem:-(

A tegnapi bejegyzést...

... nem tettem közzé. Már 1x jártam így, de akkor még az időpontok is teljesen összekeveredtek.

Szóval, ma megjártam Debrecent.

A vonaton Tokajig 1 péceli parasztemberrel utaztam együtt. Kicsit ugyan büdös volt a fülkében a levegő, mikor beléptem, de elviseltem. Valahogy elkezdtünk beszélgetni és végigbeszéltük az utat, illetve, amíg ő le nem szállt. Egyszerű parasztember. A kora meghatározhatatlan, mert az ilyen emberek általában sokkal idősebbnek néznek ki, mint amennyiek valójában. A testvéréhez ment 3 napra, hogy segítsen neki a kukoricatörésben.

Ahogy ő leszállt, 2 nő jött a helyére, anya és lánya. Az anya szerintem kicsit süket volt, mert a lánya elég hangosan beszélt, ennek ellenére az anya mindig visszakérdezett, mint, aki nem érti. Az idősebbik nő olyan én korosztályom lehet, talán nyugdíjas, elég ráncos. A fiatalabb úgy tűnt, mint aki nem teljesen százas. 3 gyereke van, a legkisebb 4,5 hónapos, de nem szoptat. Nem tud. Persze, van ilyen, én is csak nagyon rövid ideig tudtam szoptatni.

Debrecenben már vártak Balázsék. Sajnos, esett az eső. Első utunk a temetőbe vezetett, letettem a kis koszorúmat a sírra, váltottunk pár mondatot Balázzsal, megsimogattam a fejtáblájukat, aztán visszamentünk a kocsiba. A gyerekek ki sem szálltak, fölösleges lett volna ázniuk abban az iszonyatosan szar időben.

A sírnál elmeséltem Balázsnak, hogy már mi is tudtuk, hogy Jolánka beteg - agydaganatban halt meg -, de szerettem volna beszélni vele --- még 1x, ezért felhívtam őket. Vagy ő - Balázs -, vagy az apja vette fel a telefont és mondtam, hogy Jolánkával szeretnék beszélni, de Jolánka nem akart beszélni velem. Azt mondta, majd máskor. Többé sosem beszéltünk.

Aztán felmentünk Balázs lakásába, oda, ahol a család lakott régen, ahol élt Jolánka is. A lakás nem sokat változott, rengeteget kéne rákölteni, de szép rend volt és tisztaság.

A gyerekek nagyon szófogadóak, Balázs pedig végtelen türelemmel van irántuk.

Édes a 2 kölyök, Bogi 1 bájos kiscsaj, Balu pedig 1 zseni. Szerintem.

Jó volt kicsit jobban megismerni őket, mert a gyerekekről eddig más volt a véleményem.

Jó napom volt:-)

Óh, igen. Reggel időben felkeltem, elkészítettem az ebédet. Egy nagyon különleges, pikáns ízű levest főztem, tejszínes, tárkonyos, csemegekukoricás, csemegeuborkás, igen jól olvasod uborka is kell bele. Kicsit elkúrtam azzal, hogy beleöntöttem 1 evőkanálnyi tökmagolajat, amitől sötétzöld színe lett. Az ízét igazából nem befolyásolta, de a színe nekem annyira nem tetszett.

A második karbonara volt, na abba is tettem kevés tökmagolajat, természetesen az is bezöldült, de az kevésbé, mint a leves. Spagetti híján penne tésztával tálaltam. Finom volt.

És végül ott volt Mrs. Lipton kiváló meggyes pitéje. Nem lepény, hanem pite. Mert ez pite, amit sütöttem, de olyan jól hangzik, hogy Mrs. Lipton kiváló... stb., stb.

Még délelőtt takarítottam is, igen. Nagyon ügyi voltam, jól osztottam be az időmet.

Délután sokat beszélgettünk Vivivel, míg Gy. aludt a másik szobában.

Holnap megyek Debrecenbe, de nem készítettem elő semmit, úgyhogy most el is köszönök. Reggel korán kelek, hogy mindent elvégezhessek.

A délelőttömet...

... teljesen elbazseváltam, de meg tudom magyarázni. Annyira szar, bánatos időre ébredtem, hogy nem volt kedvem semmihez.

Dél körül elmentem vásárolni, bementem a DM-be, ahol tök véletlenül összefutottam a menyemmel és az unokáimmal. A menyemnek névnapja van, felajánlottam neki, hogy válasszon magának valamit, ha szeretne, de nem tudott. Ott hagytam őket, mert nekem még dolgom volt, mondtam, hogy kifizetem, ha vesz valamit.

Délután még bevillamosoztam a városba is, megvettem vasárnapra a vonatjegyemet, mivel megyek Debrecenbe. 

Attila itt volt, kitöltöttük a joghurtos kérdőív további részét és amíg ez volt, közben odadobtam 1 meggyes pitét. Mrs. Lipton kiváló meggyes pitéje, bár az talán lepény, de mindegy.

Holnap korábban akarok kelni, mert főzőcskéznem kell, jönnek Viviék. (Talán takarítani is fogok mielőtt megérkeznek, bár rend van és tisztaság, de a kádat, mosdót kicsit ki lehetne súrolni. Na, majd meglátom.)

Most megyek a fürdőbe, jó lenne még ma lefeküdni........

Ugye, megmondtam?

De mit is?:-))) Nos, azt, hogy ma szorgalmasabb leszek. Így is volt.

Hajnali fél 2 körül kapcsoltam ki a tv-t és ügyelek arra, hogy 7 órát ágyban töltsek. Ellennék kevesebbel is, lehet, hogy többel is, de ezt találom optimálisnak. Na, ennek csak azért van jelentősége, mert ezért - vagyis, mivel nagyon későn feküdtem le - későn, illetve később keltem. De takarítottam délelőtt. Felporszívóztam, felmostam, kicsit áttöröltem a szőnyegeket és a küszöböket is. Szép fényes küszöbjeim vannak.

Délután elmentem a DM-be Gy-nek vettem névnapi ajándékot, aztán a postán befizettem 1 rakás csekket, de még ezután fog jönni a gázszámla.

A DM-be menet összefutottam 1 idősebb hölggyel, egy darabig együtt mentünk a villamoson és beszélgettünk. Ő is azok közé tartozik, akiknek olyan protézise van, hogy nem tud vele rendesen beszélni. Annyit dumált, hogy lelőni nem lehetett, nem jutottam szóhoz mellette. Valószínűleg, hasonlóan van, mint én, vagyis örülök, ha valaki szóba áll velem és tudok néhány emberi szót váltani. De emellett a hölgy mellett nem tudtam kibontakozni. Mondott 1 receptet, de én nem hiszem az jó úgy, ahogy ő elmondta. Darált kekszet összedolgozik vajjal, belenyomkodja 1 tortaforma aljába. Arra rátesz 1 Aranka krémpudingot és 1 tejszínhabot. Tetejére csokireszelék.  Kérdeztem, hogy ez így marad-e, mikor leveszi a tortaforma karimáját, mire azt mondta, hogy igen és nem tesz bele semmi zselatint vagy habfixálót. Nem hiszem. Szerintem az Aranka nem marad meg. A porból készített tejszínhab talán igen, sőt, de az Aranka szerintem nem...

Délután hívott Ági, holnapra ajánlott 1 kis közös programot, de nekem nem jó, mert szombaton jönnek a gyerekek Pestről, arra azért készülnöm kell. Egyrészt még mindig lenne kis takarítani való, másrészt vásárolnom kell, hiszen szombaton főzök is magunknak. Valószínűleg hétfőre tesszük a közös programot.

A parkban helyes kis mókusok szaladgáltak múltkor, a varjakkal együtt gyűjtötték a mogyorót.

És annyira nem helyes patkányok is szaladgálnak rendszeresen egyik bokorból a másikba fényes nappal.

Tornáztam ma

Igen, voltam tornán. Tulajdonképpen, örömmel állapíthatom meg magamról, hogy már járok tornázni. Ez a 4. alkalom volt. Előtte is voltam 1x, de az 1 másfajta volt és nem tetszett a néni, aki katonás fegyelemmel tartotta az órát, ami kb. 40 perc volt. Ez a mostani - meridián torna - kitart 60 percig és bizony megérzem utána, hogy mozogtam. De ez így van rendjén.

Elnézem a tornán a néniket, egyik-másik olyan hihetetlenül esetlen, olyan ügyetlenül csinálja, de csinálja. Van, aki viszont túl lelkes. Olyan rogyasztásokat csinál, hogy vicces ránézésre és olyan karnyújtásokat, amiket pont nem úgy kéne. Ha én lennék az oktató, azért szólnék, ha valaki nagyon nem jól csinálja, de eddig csak 1x szólt, hogy a karokat nem kell a mennyekbe emelni, hanem csak mellmagasságig.

Torna után - szokásomhoz híven - elmentem pitét venni és hívtam az egyik kedves tornatársamat. Egyem a szívét, nem volt nála 160.- Ft, én adtam neki 40.- Ft-ot, de mondtam, hogy meghívom, azt viszont nem akarta. Mondta, hogy megadja majd a 40.- Ft-ot. Biztos megadja, de ha nem akkor sem dől össze a világ.

Bementem az OTP-be is, befizettem a közös költséget .

Mikor hazaértem, elég kókadt voltam, mert reggel nagyon szarul ébredtem. Tudod milyen az, amikor álomból ébredsz és ráadásul még te magad is szerepelsz az álmodban? Letaglózó. Én ezzel a szóval szoktam jellemezni az ilyen ébredést. Fogalmam sincs, hogy mit álmodtam.

Ma nem csináltam semmit. Majd holnap...

Ma sem...

... kaptam olcsó csirkemell filét a Pennyben, hiába mentem órákkal korábban, mint tegnap. Még holnap akciós lesz, mondták menjek holnap reggel. Jó, de nekem ma kellett, holnap már felőlem adhatják akármilyen olcsón, biztos, hogy nem veszek, csak azért, mert olcsó. Nem az a spájzolós fajta vagyok.

Így kénytelen voltam lemenni a Sparba. Ott viszont jól jártam, no nem a Sparban, hanem fent az emeleten a Familyben. Mivel hétvégén készülök Debrecenbe és ott van 2 kisgyerek, valamit vinnem kell nekik. Vettem nagyon nagy tábla Milka csokit, amit igen jó áron adnak a Familyben. És annyiféle van, hogy ihaj. Alig bírtam választani. A Sparban ugyanezt a csokit 900-ért adták, a Familyben 700-ért. A 2 csokin 400.- Ft-ot spóroltam.

A kaja egyébként finom lett. Csirkés-zöldséges rizstorta. A rizst megfőztem, a csirkemell filét felkockáztam, (só bors) kicsit megpirítottam, hozzákevertem a rizshez. A zöldségeket - hagyma, fokhagyma, piros és sárga húsú paprika, csípős paprika, paradicsom, cukkini - szintén felkockáztam, azokat is megpirítottam és az is ment a csirkés rizshez a tepsibe. Az egészet leöntöttem 1 tojásos keverékkel, ami 4 db tojásból, 2 dl tejből és a megmaradt pecsenyeléből állt. Ezt is óvatosan belekevergettem a masszába. A tepsit célszerű lett volna kivajazni, de elfelejtettem. 30 percet sült. 

Imádom, hogy hetente olyan újdonságokat próbálok ki, amit még sosem készítettem. Talán képeket is kéne majd feltennem. Miért ne?

Szerettem volna...

... akciós csirkemell filét venni a Pennyben. Marha jó áron adják, 1.200.- Ft. Persze, nem volt. Kérdeztem 1 kis eladó csajt, azt mondta holnap biztos lesz, de menjek korábban. Arra jutottam, hogy reggel rögtön az utcai ruhámba bújok majd, nem az itthoni melegítőmbe és szaladok a Pennybe. Már csak azért is, mert holnap főzős napom lesz, keddenként főzök Lackónak. De időmbe bőven belefér, hogy még délelőtt boltba menjek, mert Lackó úgyis csak este jön fel a kajáért.

A Pennyiben többször összefutottam 1 bácsival. Úgy ment a kocsival, illetve úgy tolta, hogy teljesen rákönyökölt. Mivel ilyen görnyedt testtartással volt, ezért a kabátja hátul felhúzódott kicsit, így kilátszódott a fenekén a nadrág. Na, azt jobb lett volna nem látni. A segglyukánál foltos volt és az egész bácsi büdös volt.

Jajj, mindig arra gondolok, hogy én ne legyek majd ilyen elhanyagolt vénasszony.

Múlt héten a tornán is volt 1 büdös néni. Annak az ájere is többször meglegyintett. Meg kellett volna jegyeznem, hogy ki az, de most nem tudom...

Megnéztem a Pennyben, bizony 119.- Ft volt 1 görög joghurt.

Hazafelé jövet helyes kis mókuskák szaladgáltak a parkban. Kettőt láttam, majd 1 másik állat is szaladt egyik bokortól a másikig, de az bizony patkány volt. Rengeteg patkány van a parkban, már többször láttam, hogy fényes nappal ott szaladgálnak a bokrok között. Borzasztó.

Délelőtt elkezdtem a havi nagytakarítást. Vastagon poros volt minden. Utálok port törölni, mert a polcokról a sok szart mind el kéne venni... De ilyen ritkán van. Azért döntöttem ma a portörlés mellett, mert ahhoz gyakran kell ablakot nyitni és, mivel ma nagyon szép idő volt, így nem fagytam az ablakba. Holnap folytatni kéne a takarítást, de mosnom is kéne, bár az lehet, hogy már halasztható. Utolértem magam a mosással. 2 naponta szoktam mosni, de vasárnap már nem tudtam következő adagot bekészíteni.

Szóval, lehet, hogy a mosás elmarad.

Tornáznom kéne kicsit itthon, de az is mindig elmarad...