Utolsó munkanapok - 2015

Hétfő és kedd.

Muszáj volt dolgozni. Sosem mehetek el szabadságra karácsony után és szilveszter után sem. Mert én felelősséget érzek a munkám iránt, tudom, hogy sok minden függ attól, amit én dolgozom. Nem tehetem, hogy a fizetéshez nem szolgáltatok adatokat határidőre. Nem tehetem, hogy a bérleteket nem veszem meg és osztom ki időben. Nem tehetem, hogy a termeléshez szükséges anyagokat nem rendelem meg időben. És én ezt tudom. Tudom, hogy nagy bajok lehetnek abból, ha ezeket a dolgokat nem végzem el időben.

Nem úgy más.

Beszélgettünk, hogy van, akiről észre sem lehet venni, hogy bent van-e vagy nincs. Vagyis, tök mindegy, hogy bent ül-e az irodában és olvas vagy egyáltalán nincs bent. Ha a főnöke nincs, valószínűleg nem csinál semmit. Ha van a főnöke, talán-talán, az ad neki valami kis munkát. De a főnöke elég sokat nincs. És, amikor nincs, akkor a beosztott bejön, lehúzza a kártyáját, mondjuk reggel 6-kor, elmegy pisilni vagy kakilni vagy mindkettőt --- nem is értem, hogy nem otthon végzi el a dolgát --- és 3 perc múlva már nincs is bent. Aztán visszajön olyan 10:30 magasságában és magyarázkodik, hogy baleset volt, ezért jött később. És közben ment az órája, mintha 6-tól buzgón dolgozna.

De a másik eset. Bejön 8-9 között és 12-kor vagy 1-kor elhúz. Aztán visszajön este 6-kor és lehúzza a kártyáját. Vagyis olyan, mintha egész nap bent lett volna. Ezt másoktól tudom, hogy így csinálja.

Szóval azt is beszéltük, hogy valószínűleg tud erről a főnöke, mert, ha nem, akkor bizony igen jó vastag bőr van az arculatán, hogy ezeket meg merje tenni.

Engem ez nagyon dühít. Hogy meri megtenni??? Tőlem az ilyen lógásnak még a gondolata is távol áll. Meg egyébként is, nekem van mit csinálnom. Ez az ember az, aki a legtöbbet lóg melóból. Egy időben mindig táppénzen volt. Hol fosott, hol köhögött, hol a torka fájt, vagy épp megfázott...

Aztán leszokott a táppénzről és csak szimplán lóg.

Undorító.

Semmire sem tartom. Sem, mint ember, sem, mint munkaerőt. Egy nulla.

Vagy kettő. Dupla nulla.

00

Eldöntöttem, hogy megpróbálom nem idegesíteni magam majd ezen a dolgon, mert nyilván folytatódik a jövő évben is. Meg amúgy is, vélhetően májusban befejezem a munkát. Remélem, nem adnak neki semmit az én munkáimból, mert bizony akkor nagyon rosszul jár a cég. Szégyen, az ilyen dolgozó egy szégyen.

Elmúlt karácsony - 2

December 25., péntek

Főznöm nem kellett, mert maradt elég kaja előző napról. Viszont erősen készültem a következő 

napra, mivel másnapra vártam a gyerekeket. Szóval, sütöttem 1 mákos-szezámmagos pogácsát, ez nekem 1 új recept, de nagyon bejött. Egyszerű és finom. Sütöttem 1 kakakós csigát, Vivike ezt kért. Aránylag elég jó lett, bejglitésztából készült.

Ebéd után bevillamosoztunk a városba, felsétáltunk a Centrumtól a Városház térig, Laci meghívott 1 kürtős kalácsra.

Este még megsütöttem a lagzisüti gluténmentes tésztáját, Laci segített és a sült csirkéhez való húst is együtt előkészítettük.

Este ismét társasoztunk.

December 26., szombat

Laciék elmentek a fél 12-es vonattal.

Délelőtt főztem 1 erdélyi ragulevest, gluténmentes levestésztát hozzá. Aztán megsütöttem a csirkét és a rizst, valamint a töltött káposztát, amihez a füstölt hús már előző nap elkészült.

Először Lackóék érkeztek meg, később Viviék is.

Ajándékosztás volt ebéd után, este pedig elmentünk az adventi villamossal néhány megállót.

December 27., vasárnap

Viviék úgy 11 körül mentek el tőlem. Felvették a gyerekeket, Emesét és Gábort, vitték őket Pestre. Lackóék kora délután felhozták hozzám Csurit, a nimfapapagájt, mivel ők azt kapták ajándékba Viviéktől és tőlem - a felét én fizettem egyedül -, hogy 3 napot Egerszalókon tölthettek 1 kellemes kis panzióban.

Így telt karácsony. Rengeteget dolgoztam. Tulajdonképpen december 23-tól 27-ig csak sütöttem, főztem és kiszolgáltam.

Utálom már a karácsonyokat.

Másnap mentem dolgozni, várt a bérköltség zárása és egyéb munkák előkészítése, amelyek majd a havi záráshoz kellenek.

A kolléganő kiakasztott melóban, talán majd arról is írok.

Elmúlt karácsony - 1

Így telt:

December 19., szombat

Elkezdtem a vásárlást. Egyedül. Tudtam, hogy sok lesz, sokszor kell fordulnom, mert nincs segítségem. Így is lett. Igen nagyon sok pénzt hagytam a boltban.

December 20., vasárnap

Újabb forduló, újabb adag vásárlás, sok pénz el.

December 21., hétfő

Még dolgoztam ezen a napon nem törtem magam különösebben, annak semmi értelme nem lett volna. Viszont ezen a napon elkészültek sötétítőfüggönyeim - a konyhába és fürdőbe, így bementem értük a lakástextil boltba. Qrva sok pénzbe kerültek, de nagyon szépek. Sajnos, csak jövőre lesz feltéve.

December 22., kedd.

Ez a nap már szabi volt. Átmentem Ágihoz, ajándékot cseréltünk. Vettem neki 1 DM kártyát 4 ezer forinttal feltöltve. Én bugyikat kérem Ágitól, jó nagyokat. Meg is kaptam. Jézusom, mekkorák. És Jézusom, jók rám:-( 3 db. És kaptam még 1 tusfürdőt és 1 krémszappant.

Ágitól boltba mentem. Aztán hazajöttem és elmentem 1 másik boltba. Ez volt a 4. vásárlásom karácsony alkalmából.

December 23., szerda.

Délelőtt takarítás, kora délután sütöttem 1 tepsi vendégváró sörkiflit, mivel jött Laci és Karcsi, ezzel vártam őket. Apu nem jött, mert Kata azt mondta, hogy csak 1 napot alhat náluk, apu meg azt mondta, hogy 1 napra nem jön. Azért érdekes, mert Kata azt mondta, hogy szentestén senki ne legyen egyedül, vagyis, ha Laciék nem jöttek volna, akkor mentem volna hozzájuk. Így meg apu maradt (volna) egyedül.  Nagyon rosszul esett apunak, mert 40 ezer forintot adott Lackóéknak karácsonyra.

Laciék érkezése után rögtön boltba mentünk. Olyan dolgokat vettünk - felvágottakat, gyümölcsöket, italokat, stb. -, amiket ők szeretnek. Épp ötödször voltam vásárolni --- én fizettem.

Este még kikevertem 1 körözöttet.

December 24., csütörtök, karácsony napja.

Délelőtt főztem, Laciék elmentek Lackóékhoz. Ebédre hazajöttek. Utána döglöttünk, majd Karcsi feldíszítette a fát, szép lett. Este forralt bort főztünk és társasoztunk.

Aput meghívta Vivike szentestére, aminek annyira örültem, hogy sírva fakadtam. Nagyon jól sikerült a napjuk, nekem ez boldogság volt.

Innen folytatom --- remélem:-)

Ha elmúlik karácsony

 

A matrac

Nos, az új matracomon jól esett az alvás. Figyeltem, ahogy körülölel a süppedő memóriahab. Jól esett. Jól esett, hogy nem nyomja a csípőcsontomat, hogy hasra fekhetek anélkül, hogy a cicimet pakolgatnám. Ez tényleg jó volt:-)

Azért van 1 probléma. Az ágymelegítőm lecsúszik róla, nem tudom mit tegyek, mi lenne a megoldás. Szeretek ilyenkor - hűvös időben - meleg ágyba bújni esténként. Most a matrac alá tettem az ágymelegítőt, de ez halott ötlet, nem fogja a 6 centit átmelegíteni. Szóval, ezen még agyalok.

Más.

Andika ma bent volt "rendesen". Persze, mert a főnöke is bent volt. Én már nem kérdezek tőle semmit. Mert épp megkérdezhettem volna, hogy sikerült-e a felbugyogó szart kitakarítani a pincéből, miközben postolgatott a facebook-on. Ha-ha-ha. Nem is szeretek már beszélgetni vele, mert folyton hazudik. Azt sem hiszem el, amit kérdez. Arra jó, hogy nagy ritkán kérdezek tőle 1 kis angolt. De tényleg ritkán. Ami nekem kell angol, azt igyekszem megoldani.

Más.

Apa jön holnap, itt lesz pár napot. Remélem, megleszünk különösebb veszekedés nélkül. Nehéz vele, de azért én hívtam őt, tudom, jól esik neki, de nem értékeli.

Majd beszámolok:-)

Matracom

Hurrá, megérkezett a Dormeo fedőmatracom. No, ez itt nem a reklám helye, csupán tényként leírom. Már elég régóta készültem venni, most jött össze.

Az öcsém mindenáron 1 normál matracra akart rábeszélni, hogy jó lesz majd, ha veszek 1 új ágyat. De nem akarok új ágyat. Ez jó is, szép is, szeretem is.

Csak a gerincemmel van már némi gond, kicsit kényeztetni kell, ezért vettem egy 6 centis fedőmatracot. Kaptam hozzá anatómiai párnát és 1 mikroszálas paplant. A paplant egyelőre nem próbálom ki, kicsit vékonynak találom.

Viszont alig várom, hogy ágyba kerüljek és ráfekhessek erre a finom, memóriahabos matrackára. Nagyon bízom benne.

Más.

Andika kolléganőm tegnap 1-kor lelépett, hogy majd jön vissza. Persze, a főnöke nincs, azt csinál, amit nem szégyell. Hát, neki jó vastag bőr van a képén, mert semmit nem szégyell. Úgy hazudik, mintha könyvből olvasná.

Irénke mondta, hogy olyan mocskot hagyott maga után az irodában, hogy majdnem kifordult. A kóla végigfolyva a pultról az asztalra, meg nem törölte volna, ennyi igénye nincs és a poharak, meg egyebek beleragadtak, jó régen ott lehetett. Hát ez Andrea. Ilyen trehány nőt még életemben nem láttam, mint ő és ezt értsd sz szerint.

Ma azt mondta, hogy - náluk vagy az anyukájánál, nem tudom - 1 hete nincs fűtés és meleg víz. Helyeseltem, hogy borzasztó, de 1 szavát nem hittem, hiszem már rég benne lettek volna a tv-ben.

Aztán ma már csak délig bírta, lelépett a következő szöveggel: elflexeltek valami csövet és folyik fel a pincéjükben a szar. Na, ezt sem hiszem, mert kicsit később már posztolgatott a facebook-ra, pedig, ha ott a szar folyik, akkor takarítani kell, nem postolgatni.

Azt szokta csinálni, hogy estefelé visszajön és lehúzza a kártyáját, mintha egész nap bent lett volna.

Na, ez ő. Egy hazug, ... áh, nem is tudom minősíteni.

Lehet, hogy még nagyon összeveszek vele, mielőtt elmegyek nyugdíjba.

Felhúztak ma

A hülyeséget egyre nehezebben viselem.

Ma például olyan adatokat kellett volna szolgáltatnom, amiről nem létezik adat. Érted? Olyan nincs, amit kérte. Mondtam, hogy ráütök a hasamra és mondok 1 számot. Ha egyszer nincs, akkor nem tudok mit mondani, mit csináljak? Már majdnem kiabáltam, hogy de hát értsék már meg, hogy ilyen nincs. Nem nagyon akarták megérteni. Teljesen kiakadtam., aztán leálltak a témával. Pedig ez még elő fog jönni, míg el nem megyek nyugdíjba.

Apropó nyugdíj. Elkezdtek fűzni, hogy maradjak, ne menjek nyugdíjba, de egyrészt nem veszem komolyan, másrészt eszem ágában sincs maradni, pláne, mikor ilyen ökörségek történnek, mint a fenti, meg majd, amit most írok.

Szép, paraszti központunkban, ahol a dolgozók nagy része is az, az IQ-juk minden esetre mélyen a minimum léc alatt van, módosítottak 1 - hogy is mondjam, nem akarom nevén nevezni - előírást. Nevezzük előírásnak. Na, ennek vannak mellékletei és a hülye kis libák, akik csinálták ezt a módosítást, azt a mellékletet tették vissza, amit már legalább 5 éve nem használunk. Ilyen ostobák. Nem tudom most itt részletezni, mert azért még csak munkaviszonyban vagyok velük, de ostoba falusi picsák.

Mondtam az egyiknek, hogy te még a homokozóban voltál, mikor már nem használtuk ezt a mellékletet, amit most visszapakoltatok.

Kíváncsi leszek rá, hogy elgondolkodnak-e rajta. Nem hiszem, ahhoz kevés az eszük.

Jajj, ami nagyon tetszett, hogy az előírás fedőlapján ott virít, hogy szakmailag ellenőrizte a főnökük. Hát, kb. ő is az az ész, mint a beosztottjai.

Egyébként pedig nagyképűek, beképzeltek és cinikusak. Többen azt hiszik, hogy ők szarták a spanyolviaszt.

Utálom őket, alig várom, hogy megszabaduljak tőlük.

Dehogy maradok, eszem ágában sincs.

Az a baj, hogy én sokkal okosabb és intelligensebb vagyok, mint azoknak a parasztoknak a nagy része. Ez most biztos nagyképűen hangzik, de hidd el, így van:-)

Legfőképp ezzel indokolom azt, hogy nehezen tűröm más butaságát

UTÁLOM A BUTÁKAT!

Hanyagolás

Már megint régen voltam, pedig szinte minden nap tudnék írni valamit. No, nem nagy vagy különleges dolgokat, de történnek apróságok, megosztásra érdemes kis dolgok.

Mivel az előzőeket nem írtam le, így csak a mait teszem meg.

Folyt - folyik(?) a budim, már elég régóta. Nem nagyon, csak kicsit, de az is több a kelleténél. Sokszor éjjel arra ébredek, hogy a WC szifonja újratölt. Marha idegesítő tud lenni. Megtanultam úgy lehúzni, hogy viszonylag jó legyen, de ha bárki itt volt nálam és használta a WC-t, utánuk mindig zubogott le a víz, nem győztem utánahúzással valamennyire helyrehozni.

Korábban már jeleztem a szerelőmnek. Volt itt nálam falvédőt feltenni, de 1 csúnya megjegyzése miatt megharagudtam rá, így mondtam is neki, hogy a WC-t hagyjuk, nem kell megnéznie.

A megjegyzés rövid "története".

Amit tudtam előkészítettem a szereléshez mindent, tényleg, de az ágyat nem húztam ki. Mikor kihúztuk együtt, mondtam, hogy szeretnék kicsit felporszívózni az ágy mögött --- természetesen a porszívót is bekészítettem. Erre ő: Ezt már mind meg lehetett volna csinálni. Mire én: persze, egyedül huzigáljam az ágyat. Mire ő: van neked fiad is meg lányod is.

Erre marhára besokalltam és mondtam, igen, a lányom Pesten van és a fiamnak is sok elfoglaltsága a családján kívül is. Ezután mélyen hallgattam, igazából nem tudtam még jó szívvel hozzászólni sem.

Szóval, ekkor eldöntöttem, hogy inkább nem hívom őt többet, ha 1 mód van rá, inkább kikerülöm. Bár, pénzt nem szokott kérni, csak az anyag árát, de én inkább fizetek érte másnak. Különben is, sokszor olcsó, szar dolgokat vett nekem, mert úgy könyvelt el engem, hogy én csóró vagyok és biztos azt gondolta, hogy nekem az is jó. Na, így jártam a karnisokkal, amit vett, borzasztóak, utálom. Ha én veszem, egészen biztosan nem ezt a típust veszem, nagyon nehezen mozog benne az akasztóka. Ja, és vért izzadtam, amíg felakasztgattam a függönyt, meg a sötétítőt.

Szóval, ma áthívtam 1 szomszéd vízszerelőt, ő megcsinálta a tartályt, ámbár, sajnos, hallom, hogy néha még most is megnyit a szifon.

Mondtam neki, hogy visszahívom, ha nem lesz jó.

Hát, ócska befejezés, de ez van.

Büdös...

Ez 1 rasszista írás lesz, mert utálom a büdös, koszos cigányokat. Mert mi történt ma is? Felszálltam a villamosra és 1 jó kis cigánybanda szaga lengte be a villamos légterét. Pedig még csak nyár sincs.

Huú, de cseszettül büdösek voltak. Igyekeztem nem a közelükbe menni, de ezeken a szar villamosokon még kapaszkodni sincs hol, nagy választási lehetőség nincs.

Vidáman, hangosan beszélgettek, ahogy szoktak, őket nem zavarja, hogy rajtuk kívül más is van, egyáltalán van, az, hogy vagyunk, mi, mások. Féltem és jól összehúztam magam, hogy ha netán leszállnak és pont annál az ajtónál, ahol én vagyok, nehogy hozzám érjen valamelyikük is.

Sosem beszéltem róla és most sem fogom részletezni, de egyszer 1 nagyon csúnya betegséget szedtem össze vélhetően valamilyen tömegközlekedési eszközön. Lehet, hogy 1 ilyen büdös cigánytól...

Szóval utálom őket, mert igénytelenek, társadalmon kívüliek. Még kivételt sem ismerek, bár vélhetőleg azért van.

A Főtéren is úgy kell kerülgetni őket, ott állnak csapatban. Jó, azért nem bántanak, már csak azért sem, mert oda állandó felügyeletet rendelt már ki e rendőrség. Nem is bánom

Sosem felejtem el, mikor 1x régen, még 1 régi típusú villamoson jöttem haza és 1 négyes ülés egyik székére leültem, a többi 3 szabad volt, míg fel nem szállt néhány cigány és odaültek. Az egyik büdös kis qurva addig tett rám megjegyzéseket, míg felálltam és arrébb mentem. Persze, nem nekem mondta közvetlenül, csak célozgatva, hogy valaki rontja itt a levegőt, meg ilyesmi. Mert kellett nekik a helyem. A rohadékok. Ez 1 fiatal kis "k" volt, gondolom azóta már 1.000x lefialt, mint a nyulak.

Egyszerűen nem is tudom őket minősíteni. Koszosak, büdösek, igénytelenek és minden, ami negatív, azok ők.

Mikor beteg

Mikor Lackó beteg, nincs jól, olyankor mindig nagyon aggódom. A gyomrom összeugrik, az orrom megcsavarodik. Nem igazán lehet beszélni vele erről, úgy általában.

Múlt pénteken jól evett itt nálam, örültem neki, mondta is, hogy nem lett semmi gond. Nagyon, nagyon ügyelek a főzésre mindig, amikor neki készítek kaját. Mindent elmosok még 1x, tiszta konyharuhát és kéztörlőt veszek elő, 2x elolvasok minden feliratot és, ha bármi kétségem van, inkább kihagyom a kajából. Külön sót használok neki például.

Szóval, ma itt járt a kis család, megkérdeztem hogy van. A válasz meglepő volt. Azt mondta, hogy mióta abbahagyta a pufirizsát, azóta jól van. Hihetetlen! A pufirizsa, aminek gluténmentesnek kéne lennie. Azt mondta, hogy vélhetően nyomokban tartalmaz glutént, csak nincs ráírva.

Rettenetesen feldúlódtam, mert emberek egészsége múlhat ilyenen. Sokszor inkább veszek olyan fűszert, kajafélét, édességet, amire ráírták az allergéneket, mert abban még bízom. Megveszem a drágább dolgot, de fontosnak tartom, ha Lackónak főzök, az tuti legyen.

Megígértem neki még régebben, hogy, ha nyugdíjas leszek, majd főzök rá. Nem felejtettem el. Hetente 2x fogok főzni neki és magamnak is persze. Így tervezem.

Falvédő

Régen írtam, tudom. Pedig mennyi mindenről írhatnék. Főleg bosszúságokról, idegesítő dolgokról. Mert, ahogy öregszem, egyre kevésbé viselem türelmesen az idiótaságokat, f-szságokat, hülyeségeket. Persze, miért is kéne? Lehet, hogy nagyképűen hangzik, sőt, biztos annak hangzik, de én akkor is 1 elég intelligens nő vagyok. Talán ezért bosszantanak, felkavarnak és bántanak a fent említett dolgok. Tudjátok, fiatalok, attól, hogy az embernek nem kettessel, hármassal vagy netán négyessel kezdődik az életkora, attól még nem hülye. Sőt! Ennek tudom be - vagyis, hogy nem vagyok hülye -, hogy nehezen teszem túl magam azon, ha 1 fiatal kolléganő kioktat, lekezel vagy cinikus velem. El kell viselnem és netán még jó-pofiznom is kell vele. Az idiótával. Aztán leteszem a telefont és jó hangosan elküldöm az édes jó anyukájába. Utálom őket, olyan hülye parasztpichák, hogy elmondani nem lehet. Azt hiszik, hogy ők szarták a spanyol viaszt, miközben nem értik meg, hogy délután 2 és este 9 között 7 óra telik el. Nem 6 vagy 6 és fél, hanem 7. Hát, nem tudtam meggyőzni, képzeld el, nem tudtam meggyőzni. Hihetetlen, mi? A liba kissé elbizonytalanodott és azt mondta, hogy jó, akkor ezt megnézi még 1x, de most épp benne van 1 másik munkában, majd utána visszahív. Na, ez az egyik. De ez legalább valamilyen szinten normális. Viszont a másik, na az a cinikus. Fúj, de úúútálom. Ja, és a harmadik, akivel már csak e-mailben érintkezem, ő a nagyasszony. Tanárnő vagy tanítónő volt. Hát, addig jutott az IQ-ja is.

Nem is idegesítem magam ezekkel. Dehogynem, idegesítem. Mert bosszant a butaság, a hozzá nem értés és a hülye, rossz rendszer, amit állandóan át kell verni. Akkor miért nem lehet 1 jó rendszert csinálni? Ahhoz több eszüknek kéne lenni.

De nem is erről akartam írni, hanem, hogy elkészült a falvédőm, amit épp holnap lesz 1 hónapja, hogy megrendeltem. Kétoldalas és érdekes módon a "másik" oldala jobban tetszik, mint, amit eredetileg választottam. Igazából a "másik" oldalát nem is én választottam, azt ők varrták rá, mintegy bélésként.

Szóval, most dilemmában vagyok, hogy melyiket tegyem fel...?

2 tortát kaptam:-))

Viviék jöttek ma ebédre, ami igen jól sikerült, kínai szezámmagos csirke volt. Hoztak 1 kis tortát, meglepi volt.

Lackóék ma nem jöttek ebédre, ők majd máskor jönnek, de Kata sütött 1 tortát. Megállapítottuk, hogy az övé jobb, mint a bolti, de nekem egyébként mindkettő ízlett.

Pénzt kértem kivételesen a gyerekektől, mert szeretnék venni valami jobb fedőmatracot az ágyamra, mivel fáj a gerincem. Nem olcsó 1 matrac, lehet, hogy karácsonyra is pénzt fogok kérni.

Jönnek az őszi - téli kiadások, már előre félek tőle. Több lesz a villany és ma bekapcsoltam a kisszobai konvektort is:-( Nem vagyok boldog, de lement 20 fok alá a hőmérséklet, beteg azért nem akarok lenni.

Tortáim:-)

Születésnapomra

58 éves lettem. Ez nem érdem, csak állapot.

Hogy telt a napom? Zavarosan. Szétszórt voltam, ami rám nem jellemző.

Odatettem a mikroba pattogni a kukoricát, ami majdnem kigyulladt. A zacskón már égett lyuk keletkezett, mikor kikaptam.

Aztán a káposztás tésztához való káposzta égett le kicsit. No nem nagyon, de át kellett tennem másik edénybe, amit megmentettem.

Sok mindent nem csináltam ma, leginkább csak ültem a számítógép előtt és vártam a köszöntéseket. Milyen hülye vagyok, ugye? A gép a társam. Nem ez így nem igaz, nem a társam, hanem a kapcsolatom a lakáson kívüli világgal.

A délutánt elcsevegtem 1 ismeretlen ismerőssel a facén. Sosem találkoztunk, vélhetően nem is fogunk, de mindig udvarol. Nekem meg jól esik:-) Kb. 4 órán keresztül írogattunk egymásnak.

A facebook-on eddig 59 ember köszöntött, plusz a zárt csoportunkban is kaptam 1 képet, amihez eddig ketten írtak és hárman lájkolták. Remélem azért még kapok hozzászólást, hiszen nap, mint ott vagyok és rakom fel a szebbnél szebb képeket.

Aztán telefonon is hívtak vagy heten és kaptam 1 sms-t is.

Egyébként a napom szokásosan telt, egyedül, magányosan, de nem éreztem magam rosszul.

Persze, gondoltam Istvánra is... Miért is ne? Sosem lesz olyan, hogy ne gondoljak rá és titokban reménykedem, hogy 1x, talán küld majd 1 köszöntést.

Még sosem tettem magamról ide képet, de ezt most megtöröm.

Íme, ez vagyok én:

Tegnap reggel

Borzasztó megrázkódtatás ért tegnap. Az egyik kolléga minősíthetetlenül viselkedett velem. Ez egy olyan kolléga, akiről úgy gondoltam, hogy elég jóban vagyunk, kifejezetten jó munkakapcsolat van közöttünk és tisztelettudó irányomban.

Hát, jó nagyot tévedtem.

Az utóbbi időben már többször nem tetszett, hogy bejött az irodámba, megállt az asztalom előtt lévő pultnál és tök mindegy volt, hogy én épp eszem vagy a pénztárat számolom vagy bármit csinálok, amit ő mondott, az azonnal kellett. Legtöbbször 1 szar szállítólevelet kellett megírni, amit bátran megtehetett volna ő is, hiszen van neki is szállítólevél tömbje. Amíg odajön hozzám, kigondolja és lediktálja, hogy mit írjak, addig ő 2x megírhatná ugyanazt. Alkalmanként már kissé pipa voltam.

Tegnap reggel bejön, odatol 1 kis fecnit az orrom alá, rajta 1 csomó anyagszám, hogy neki ezek kellenek a raktárból. Mondtam, hogy most nem. Pénztárat kell zárnom, bérköltséget kell zárnom és éves leltár van az anyagraktárban.

Nagy dühösen visszavette a papírt, hogy majd akkor ő megoldja.

Mérges voltam, de ennyi. Hozzá kell tegyem, hogy a kolléga meglehetősen hangulatember.

Pár perc múlva mentem a folyosóra fénymásolni és hallom, hogy a konyhaajtóban kiabálva engem szidalmaz az igazgatónak. Hogy ő úgy meg tud engem szopatni, ahogy akar, mert nem érek rá, meg nem is tudom, szinte kikelt magából.

Nem tudom visszaadni azt, amit hallottam, de ocsmány volt, érted? Ocsmány. Olyan rosszul lettem utána, olyan szívdobogás jött rám, hogy azt hittem ott dobom fel a talpam. A szívem szó szerint dörömbölt kifelé a helyéről.

Sírtam is.

Egy darabig csak ültem a székemben, bámultam a monitort vagy néztem kifelé az ablakon, de aztán lassan megnyugodtam és muszáj volt dolgozni, nem kamuztam, tényleg sok dolgom volt.

Később bejött a kolléga és bocsánatot kért. Kerek-perec megmondtam, hogy nem tudok megbocsátani. Hogy ő meggondolatlan volt, megbánta, satöbbi, hogy beszél az igazgatóval is, hogy nehogy valami bajom legyen ebből és ígéri, hogy nem tesz alám egészen, míg nyugdíjba nem megyek. Valami ilyesmit mondott.

Munkakapcsolatban kell lennem vele, mert olyan a munkaköröm, de

Feri, nem fogok megbocsátani soha!

Kimutattad, hogy igazából ilyen vagy felém. Múltkor "lebutáztál", legközelebb hülye leszek és vén szar, mert a korban a fiam lehetnél.

Nagyon csalódtam benned és azt kívánom, éld majd meg, hogy a lányaid így beszéljenek valakiről, ahogy te beszéltél rólam.

Persze, hogy hiányzik...

Persze, hogy hiányzik...

Először csak ennyit akartam írni, nem többet. Mert miért magyarázkodjam még mindig. Hogy porszívóztam és a szőnyegre vetett árnyékokról még mindig azt hiszem, hogy ott 1 kis pisifolt. Hogy eszembe jutott, mikor kb. 1 éve olyan nagyon beteg volt. Összefosott mindent. Borzasztó volt. Ő rosszul volt, én meg volt, hogy fostakarítással kezdtem hajnalban a napot.

Akkor döntöttem el, hogy többet nem gyógyíttatom, ha beteg lesz. Nyárig húzta...

Néha rám jön a sírás..., mint most is.

Nincs nap, hogy ne gondolnék rá.

Persze, hogy hiányzik...

Egy régi munkatárs

Ma láttam Zelmát a Pennyben. Szar érzés volt, szinte menekültem előle, nehogy ő is meglásson, pedig nem is néztem ki rosszul --- szerintem. Végül nem is tudom, hogy látott-e...?

Nem volt egyedül, 1 számomra ismeretlen de tőlem jóval fiatalabb nővel volt. A nő mosolytalan, kiss egykedvűnek látszott, míg Zelma olyan volt, mint 1 felhúzott fajdkakas. Hogy is mondják? Dürgés, mikor épp kismadarat akarnak csinálni. Szóval, Zelma dürgött:-))) De hülyén hangzik:-)

Vásárlás közben fülig ért a szája, gondolom ontotta a poénjait, ahogy szokta.

Azon gondolkodtam, hogy miért is zaklatott fel annyira, hogy láttam őt? Hát, leginkább azért, mert felszakította a régi sebeket.

Eszembe jutott István, hiszen mindannyian 1 munkahelyen dolgoztunk. Arra gondoltam, Istenem, mi lenen, ha meglátnám 1x Istvánt? Remegő lábakkal, tán még a világból is kirohannék.

Az is eszembe jutott, hogy Zelmával igen jó:-) barátságban voltunk, nagyon tetszettem neki, ezt kerek-perec megmondta. Azt is mondta, hogy ha elválik, (elválna) szívesen élne velem.

Mindezek ellenére legalább 2x hülyét csinált belőlem. Levelezgettünk, aztán 1x csak se szó, se beszéd, lelépett. Nem rövid időre, hanem hosszúra. Aztán újra felbukkant, mintha misem történt volna, holott nekem azért eléggé zokon esett, hogy szart rám magasról.

Sőt, az e-mail címét is megváltoztatta.

Hát, szarok rá én is, bár a humorát nagyon szerettem. Én nem tudtam olyan faarccal menni mellette, mint a nő, akit a boltban láttam vele.

Csak a múlt, az a fránya múlt...

"Barátnői" élmény

Nem is tudom, hogy barátnők vagyunk-e? Nem. Nem hiszem. Ez nem igazi barátság, inkább csak én erőltetném.

Ha én nem hívom fel, ő sosem csörög rám, pedig számtalanszor mondtam, hogy csak csörgessen meg, visszahívom, de sosem tette. Még akkor sem, mikor meghalt a kutyája. Bezzeg én rögtön felhívtam, mikor Bonika elment, de ő csak akkor mondta, hogy meghalt a kutyusa, mikor én hívtam, mert már rég beszéltünk. Na, neki ilyen problémája nincs, hogy régen beszéltünk, mert sosem hív.

Az imádott kutyáját ott hagyta az állatorvosnál abban a hitben, hogy úgyis elhamvasztják. Pedig nem. Szegény Dorka dögkútra került nagy valószínűséggel. Hát, az ő elgondolásán is nagyon csodálkoztam. Meg a naivságán is...

Felmentem most a lakására, már egyébként 1x voltam nála Pesten. Kb. 8 éve költözött el innen a mi lakótelepünkről.

Egyszer csak megkérdeztem, hogy mikor volt utoljára mifelénk. Szinte zavarba jött és ment a naptárához, majdhogynem magyarázkodott, mert a múlt hónapban 3 napot volt itt, de eszébe sem jutott, hogy megkeressen. A zavarának pedig az az oka, hogy igen sokszor mondtam már neki, hogy szóljon, ha jön - mert tudom, hogy szokott járni ide -, hogy tudjunk találkozni, akár feljöhet hozzám, ha tudok veszek ki szabit, csak szóljon,

Sosem tette...:-(((

Na, akkor miért is erőltetem én ezt az egészet?

Mert hülye vagyok...

Találkozás egy régi ismerőssel

A pesti kirándulásom alkalmával, találkoztam 1 volt általános iskolai barátnőmmel. Tényleg jó barátnők voltunk, valameddig tartottuk a kapcsolatot még azután is, hogy mi elköltöztünk.

Aztán ő Ausztráliába szakadt, úgy talált meg engem még az iwiw-en több évvel ezelőtt. Tavaly visszaköltözött Magyarországra, azóta most találkoztunk először, de alkalmanként váltottunk 1-1 üzenetet a facebook-on és 1x - 2x telefonáltunk is.

Többször mondtam neki, hogy bármikor szívesen várom őt és a férjét, akár, ha csak erre járnak vagy még inkább úgy, hogy eltöltenek nálam -  velem 1 napot. Tudom, hogy Tokajban laknak rokonai, akár útba is ejthetne.

Mint kiderült, jártak Tokajban, de eszükbe sem jutott, hogy bejöjjenek hozzám. Kicsit rosszul esett.

Egyébként nagyon őszintén beszéltünk egymással és úgy gondolom, hogy sok mindenben egyetértünk, közös a nézetünk és ez jó.

Mindettől függetlenül nem tudom, hogy mi lesz a folytatás. Valószínűleg, ha én nem keresem, ő nem fog...:-(

Csalódtam

Most leírom azt a történetecskét, amit tegnap említettem, mert nem akarom a részleteket elfelejteni. Gondolni sem akarok rá, de a részletekre szükségem lehet.

Volt 1 gólyafórumos társam. Nem 1, hanem sok, de most 1 konkrétról beszélek, nevezzük Ismi-nek. Egyébként 1 nőről van szó.

Sok évvel ezelőtt engem - többekkel együtt - kizártak a fórumból, mert renitens voltam:-))) Ismi sok mindenben egyetértett a kizártakkal, ő önként kilépett, de alkalmanként tartottuk a kapcsolatot. Néha e-mail váltottunk, sőt telefonáltunk is egymásnak és a facebookon mindketten ott vagyunk.

Tavaly ilyenkor, mikor mentem Pestre, szerettem volna találkozni vele, mert kedvesnek ismertem meg és ő is nagyon szereti az állatokat. Akkor azt mondta, hogy ő nem tud jönni, mert nagyon fáj a lába. Jó, elfogadtam, hiszen már nem fiatal. Mondtam, oké, gyógyuljon meg, én tavasszal úgy is újra jövök. Ebben maradtunk. (Neki egyébként 1 Pesthez közeli kisvárosból kéne bebuszozni a Népligetbe.)

Az ősztől tavaszig eltelt idő alatt eszébe sem jutott, hogy megkérdezze megyek-e Pestre...

Most, mielőtt mentem, még itthonról felhívtam, hogy esetleg tudunk-e találkozni és ajánlottam 1 időpontot. Elfogadta. Abban maradtunk, hogy megpróbál beszervezni néhány gólyás ismerőst, így többen összejöhetünk és sétálunk vagy leülünk a Népligetben. Másfelé nem akart menni.

Nos. A találkozás előtti este 8(!) órakor felhívtam Ismit, hogy akkor rendben van-e a holnapi tali. Erre ő lazán rávágja, hogy ő nem jön, mert csináltatja a fogait és nagyon fáj neki, nem is gondolta volna, hogy ennyire fog fájni. A beszédén nem lehetett érezni, hogy fogcsináltatás alatt áll. Mert azok kicsit másképp, kicsit pöszén beszélnek --- szerintem. Még azt is mondta, hogy úgyis megyek majd tavasszal újra, akkor találkozunk. Mondtam, hogy rendben, semmi probléma, de azért azt még megkérdeztem, hogy ha én most este 8-kor nem telefonálok, akkor ő nem is szólt volna??? Őszintén szólva, nem tudom, hogy mit válaszolt, annyira megdöbbentett. Valamit válaszolt, hogy akart hívni, nem is tudom. De, ha akart hívni, akkor mégis mikor? Mikor már ott állok a Népligetben? Én nem vagyok 1 szarrágó típus, de 1.400.- Ft-omba került volna, hogy elmenjek a Népligetbe, meg vissza apuhoz és közben nem történik  semmi. És megállapítottam azt is, hogy valószínűleg eleve nem szólt senkinek, bár ez szóba sem került, csak erre következtettem. Ha igazam van, akkor ő ezt már előre tudta, eldöntötte, hogy nem jön.

Tegnap volt Bonikám halálának a 3 hónapos fordulója, amiről a facebookon is megemlékeztem, ezt tegnap itt is írtam.

Feltettem a facebookra is a tegnap ide is feltett szép kis szöveget, amit többen lájkoltak, de Ismi írt, érted?, írt, hogy látja, hogy milyen zaklatott vagyok még mindig és kívánja, hogy megnyugodjak, de megért... bla-bla-bla. Na, ezen úgy felhúztam magam - hogy mer ő írogatni nekem még a történtek után -, hogy azonnal kitöröltem a bejegyzését, letiltottam a facebookomról és a telefonszámát is kitöröltem.

Nagyon régen csalódtam ekkorát, régen szartak így a lelkembe, mint most Ismi, nehezen lépek túl a dolgokon, de esélyt sem akarok adni annak, hogy még akárcsak 1x is bármilyen kapcsolatba kerüljek Ismivel.

Kiírom az életemből.

Sajnos, más csalódás is ért, de erről majd máskor...

Úh, ilyen szar volt nekem Pesten?

Már 3 hónapja

Ma 3 hónapja, hogy Bonikám elment. Régen sírtam miatta, de ma sokat. Előtörtek az emlékek, a hiánya.

A facebookon megemlékeztem róla, de nem írtam oda, hogy ma van a 3 hónapos forduló nélküle. Többen lájkolták és 1 ismerős írt is hozzá, aki már nem az ismerősöm, le is tiltottam, mert annyira megbántott, de erről majd máskor írok. Akarok is írni róla, mert nem szeretném elfelejteni, hogy miért is jutottam vele eddig a döntésig.

De most Bonikámról.

Ezt írtam neki, hozzá. Nem az én agyszüleményem, csak pár szót változtattam meg benne, ami szerintem szükséges volt:

Mi is a kutya-ember barátság? Kik is a kutyák? Ezt sosem érthetjük meg.
Ők mások, kétségtelenül jobbak, mint mi emberek. Hogyan is érhetne fel a mi számító és gyarló létünk, az ő tiszta és őszinte lelkükhöz. Hiszen lelkük van...
Mi is a kutyák élete? Játék, evés, ivás és szeretet velünk. Egész nap a gazdira várni, őt kérni. Rettegni attól, hogy ha elmegy nem jön vissza, még a legkisebb helyben maradás is hordozza a hatalmas kételyt.
Valami megfoghatatlan és leírhatatlan kötődés ez, ami semmihez nem hasonlítható. Hozzánk tartozik, s mi tagadhatatlanul hozzá. Minden perc, óra, év csak erősíti ezt a kapcsolatot.
S fel sem tűnik, hogy elrepült az idő...

Hiányzol kicsim :'(

Szeretlek ♥ ♥ ♥

Elgondolkodva pihenés...

Látomás

Azért a cím egészen fedi a valóságot. Igazából azt akartam írni, hogy Istenem. Ami pedig megdobogtatta a szívemet, a következő jelentéktelen kis történet.

Megy a ventilátor, mert borzasztó  hőség, tudjátok. Elmúlt este 8 óra, 27 fok van, holnap szeptembert írunk.

Szóval, ahogy odapillantottam az ágy végéhez, ahol megy a ventilátor, a kavargó levegő meglebbentette a fehér lepedőt. Istenem, tisztára, mintha Bonika jött volna.

Más.

Ismételten voltam a csillagvizsgálóban, immáron negyedszer. Előadás volt, amit csak 2 részletben tudtak megtartani a népnek, mert olyan sokan voltunk.

Ezen kívül, Pestre készülök a hétvégén. Vivi még nem tudja. Nem tudja, mert ő sem jött fel hozzám legutóbb, mikor itt volt, hát én sem akarok elmenni hozzájuk. Egyébként ezt megelőzően is csak hiszti közepette jött fel kb. 2 percre, még csak le sem ült.

Majd csütörtökön vagy pénteken bejelentem, hogy megyek Pestre. Az sem érdekel, ha nem találkozunk, bár parfümöt kell vennie, amit el kell hoznom, mert 1 kolléganőm kérte.

No, majd meglátjuk. Minden esetre nehezen dolgozom fel, hogy a lányom itt jár és az anyjához fel sem jön. Ez nem jelentette azt, hogy nem találkoztunk, de akkor is. Nincs miről beszélgetnünk... Nincs közös témánk.

Ki sem mozdultam

Itt  volt a 4 napos hosszú hétvége, de nekem nagy élményeket nem hozott. A 4 nap alatt 2x mozdultam ki a lakásból, míg levittem a szemetet és megetettem, megitattam a madarakat, valamint felhoztam az újságokat.

Hova is mentem volna és főleg kivel? Nem akarom magam sajnáltatni, de ez van. Nem azt mondom, hogy ez jó nekem, de ez van. Ez van és kész.

Az első napra majdnem 12 órát voltam ágyban. Előzőnap és este meglehetősen szarul éreztem magam, fájdalmaim voltak. Szerencsére kipihentem, kifeküdtem, kialudtam magamból.

Első nap nem nagyon csináltam semmit. Második nap azért dolgozgattam itthon és feljöttek a gyerekek is, az egész család, sőt a kicsik itt maradtak, míg Lackóék vásárolni mentek.

Harmadik nap megint kevés munkával és sok semmittevéssel telt.

Viszont ma, a 4. napon sokat dolgoztam. Éjjel baromi szarul aludtam, szinte alig valamit. Éjjel 1 óra után kapcsoltam ki a tv-t, még 1/2 2-kro megnéztem az órát, utána forgolódtam, hánykolódtam. Reggel 7 után felkeltem és azóta majdnem egyfolytában dolgoztam, tettem-vettem. A mai anppal majdnem elégedett vagyok.

De itt a szafari, ami rengeteg időmet vesz el, mert egyszerűen nem vagyok képes nem nézni, itt hagyni a monitort és mást csinálni. Minden szafari más és új élményt nyújt. Lenyűgöz, ez már a hobbimmá vált.

Mert sosem tudhatod, hogy a következő sarkon mit találsz.

Karula, Djuma királynője

Rossz álom és más rossz

Qrva rosszat álmodtam az éjjel.

Azt álmodtam, hogy 2 oroszlán volt a lakásban, 1 hím és 1 nőstény. Már nem voltak nagyon kicsik, de nagyok sem. Nem bántottak, de tartottunk tőlük. Többen voltunk a lakásban. Még volt 1 medve is, de neki nem jutott nagy szerep az álmomban. Sok mindenre nem is emlékszem, csak jöttek-mentek, főleg az oroszlánok. Aztán talán állatkertbe kerültek, mert megállapítottuk, hogy már veszélyesek lehetnek. A medvét talán egyszer láttam.

De a legrosszabb az volt, hogy Gábort megrázta az áram, Istenem, még leírni is rossz. De nem lett semmi baja, ott volt Lackó és lerántotta a kábelről. Valahol a tv mögött történt. Ah, nem is akarok többet beszélni róla.

Viviék itt voltak pénteken 1 rövid időre. Ők majdnem fejre álltak az autópályán. Borzasztó. Az volt a szerencséjük, hogy nem jött mögöttük senki. Nem akarok erről sem beszélni, mert nagyon negatív dolog.

A legnagyobb bajom az, hogy Vivi megint beleszart a lelkembe. Már a múltkor is eljátszotta, hogy fel sem akar jönni, de akkor még feljött kb. 5 percre. De most nem. Még csak fel sem jött. Pedig takarítottam egész délelőtt és kevertem 1 kis desszertkrémet. A barátnőjéhez bezzeg felment. Órákat töltött ott, de hozzám nem jött fel.

Szégyellem. Szégyellem bárkinek is elmondani, hogy a lányom itt járt, de a lakásomba be sem tette a lábát.

Jövő héten is jönnek, az apjához mennek, de már most kijelentette, hogy akkor sem jönnek fel hozzám.

Egyedül vagy magányosan?

Mert nem mindegy, hogy az ember magányos vagy egyedül van. Melyiknek van negatívabb kicsengése? Ezen gondolkodtam. Számomra mindkettő elég negatív szó, de a magányos negatívabb.

Én magányos vagyok, borzasztó magányos. Nem is tudom, hogy igazából én választottam vagy így alakult...

Azt sem tudom, hogy képes lennék-e még párkapcsolatban élni? Nem hiszem. Annyira magamnak való lettem, el is lustultam, vagy kényelmesedtem, vagy mindkettő:-)

Mostanában kicsit érzelgős hangulatba kerültem megint. Ritkán van ilyen nálam, de van. Elolvastam az Istvánnal folytatott levelezéseimet, ami természetesen alaposan hozzájárul ehhez.

Néhány napja furcsa érzésem van. Olyan érzésem van, hogy nekem még dolgom van itt a Földön, de rettenetesen fogy az időm.

Annyi minden kimaradt az életemből és már nem is lesz rá lehetőségem. Például a bot fülemmel, a fals hangommal jó lett volna énekelni. Szerintem nem énekeltem volna rosszul, ha jó a hallásom.

Aztán a tánc. Mindig is szerettem volna táncolni, lenyűgöz a klasszikus balett és modern tánc is. De vén fejjel már erre sincs lehetőségem.

De tanulnom még lehet. Ha képes az agyam ezt-azt felfogni, akkor még tanulhatok, de csak olyat, ami érdekel, kizárólag olyat, hiszen nekem már nem kötelező semmi.

Érdekel a szafari, amit minden nap nézek a neten. Egyrészt sokat tanulhatok az afrikai állatokról, másrészt és - talán ez a fontosabb - mindezt angolul. Jó lett volna megtanulni 3-4 nyelven, de ez már nem jön össze. Ez sem.

Jó lenne fényképezni, jól fényképezni, de ahhoz kell 1 jó gép is. Az én kis gyenge gépemből kihozom,a mit lehet, István mindig azt mondta, hogy én megkomponálom a képeket:-)

Van még 1 dolog, ami érdekel: a csillagászat. Borzasztó nehéz megérteni, de talán megpróbálom.

Talán nagyképűen hangzik, de én nem vagyok 1 buta nő és - tudom nagyképűen hangzik:-), de - elég intelligensnek tartom magam. Na, ez az, amiért nem találok - találok?, nem is keresek - 1 olyan férfit, akire felnézhetnék.

István volt ilyen... Ő az etalon. Nekem ő. Sajnos.

2 hónap

Ma 2 hónapja, hogy Bonikám elment. Sokat gondolok rá még mindig, de már nem annyira. Eszembe jut, mikor jövök hazafelé a villamosmegállóból, hogy már nem kell sietnem. És gondolok arra is, vajon hogy viselné ezt az iszonyú hőséget. Nehezen.

Persze, az is felmerült bennem, hogy mi lett volna, ha... ha megpróbáltuk volna még kezelni. Nem tudom... Talán még 1 rövid ideig húzhatta volna, lehet, hogy szenvedett volna, de az is lehet, hogy nem. Végül is, ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, úgy gondolom, hogy mindkettőnknek jobb így.

Betettem a szekrény vitrines részébe a kis urnáját. Jobb ott, mert egyrészt az íróasztalon mindig pakolgattam, másrészt, amikor a gyerekek jöttek úgyis eltettem.

Már nem köszönök neki annyit és nem simogatom olyan sokat, de ez csak azért van szerintem, mert nincs annyira szem előtt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nekem könnyebb így. Bármilyen könyörtelenül hangzik kimondani, de ez az igazság.

Nagyon szerettelek Bonikám és most is nagyon szeretlek. Míg élek, Te itt leszel a szívemben, örökre.

Bocsáss meg, Drágám, bocsáss meg ♥ ♥ ♥

Szemészet

Tegnap sokkoló hír ért.

Protekcióval bejutottam a szemészetre, de így is 1 órát ültem a váróban és még egyet a rendelőben. Utálom a szemészeknek azt az idióta szokását, hogy egyszerre behívnak 4-5 embert. Kit érdekel a másik baja? Nem ép elég az enyém? Miért kellett nekem végighallgatni az előttem lévő 4 ember baját? Nem magánügy? Még akkor is, ha nem kell derékig levetkőzni, nem?

Az orvosról nem is beszélek, mert az 1 idióta. Egy lelki beteg, mentálisan sérült ember. De mi, betegek nem vagyunk kíváncsiak az ő bajára, nem? Áh, nem is részletezem.

Na, nem tudom minek köszönhettem, de velem nem volt annyira alpári, mint az idősebb nénikkel, szegényekkel. Egyetlen dolog szól a doki mellett, méghozzá az, hogy alapos.

Lesújtó volt a diagnózis. +5 dioptriás a bal szemem, a jobb +3-as. Szoktam is mondani, hogy a bal szememmel már nem látok szinte semmit. Se közelre, se távolra.

Elmentem még tegnap szemüveget csináltatni. Na, arra is kíváncsi leszek, mert a manusz semmit, de semmit nem írt a papíromra, csak az árat meg a nevemet, de azt is teljesen elírta. Semmi nincs a papíromon, hogy üveg vagy műanyag, hogy milyen bevonat lesz rajta, még a dioptriák sem. Hát, kicsit félek.

36.600.- Ft lesz. remélem, nem kell kidobni. Azért mentem ebbe a boltba, mert dicsérték az SZTK-ban, amíg várakoztunk.

Voltam a válság szemüveg diszkontban is, de azok szerintem nem akartak eladni. Szartak rám.

Reggeli sötétség

Mindig szomorúsággal tölt el, mikor látom az elmúlás közeledtét. Mert mi is az elmúlás? Az ősz, aztán a tél. És mivel kezdődik? Azzal, hogy reggel 1/2 5-kor, mikor felkelek és kinézek az ablakon, még világítanak az utcai lámpák. Hogy mennyire utálom.

Utáltam, mikor Bonikámmal jártunk sétálni, hogy már augusztusban úgy kellett mennünk 5-kor, hogy égett a közvilágítás. És egyre sötétebb és sötétebb lett. Arról nem beszélve, hogy míg Bonikám élt, 4-kor keltem. Gondolom, totális sötétséget látnék, ah felkelnék 4-kor. De nem kelek...

Minden évben beleesek abba a tévedésbe, hogy hátha csak felhős az ég és holnap újra világos lesz... De nem. Még sosem volt úgy. Megyünk bele újra az őszbe annak ellenére, hogy a hétre megint 35 fokos melegeket ígérnek, basszus.

Jó lenne, ha jövőre nyugdíjba mehetnék és nem kéne látnom a hajnali - reggeli sötétséget.

István barátja

Tegnap, a boltból hazafelé jövet leültem a villamoson és eszegettem valami frissen sült cuccot, nagyon finom volt.

Egyszer csak felpillantva, István barátját, haverját láttam a villamos túlsó végében ülni és, mintha a napszemüvegén keresztül engem nézett volna. Mint, ahogy én is őt. De csak 1 rövid ideig néztem, nem akartam semmilyen szemkontaktusba kerülni vele. Nem mondhatnám, hogy hú, de csinos voltam, mert 1 marha nagy, de számomra kényelmes póló volt rajtam és 1 farmer halásznadrág, de az sem csinos fajta. Na, gondoltam is, mi lehet a véleménye, ha így lát.

Ő (Laci) egyébként szinte teljesen megőszült és szerintem számára előnytelen kecskeszakállt visel, aminek következtében olyan hosszúra nyúlt arca lett, mint 1 lónak. Mindezzel együtt nem csúnya pasi.

Igazából nem nevezném István barátjának, mert szerintem neki nincs barátja, legfeljebb haverja.

Az igazság az, hogy elég gyakran gondolok Istvánra. Évek óta semmit, de semmit nem tudok róla. Biztos jól van, élvezi az életet és ezer százalék, hogy van valaki vele, talán össze is költöztek, engem már elfelejtett. Nem hiszem, hogy bármit is akarnék tőle, nem. Talán még 1 találkozástól is félnék, mert azért már nem vagyok olyan, mint sok évvel ezelőtt. Zavarban lennék, szégyellném magam. De kíváncsi lennék rá. Lehet, hogy majd meglesem, ha nyugdíjas leszek, akkor lesz rá időm.

Ha 1x majd megadatik, hogy elköltözzek Pestre, akkor - talán - fogok kérni tőle 1 utolsó találkozót. Talán.

Több évvel ezelőtt, mikor utoljára levelet váltottunk, szerintem én szúrtam el, mert egyértelműen leírtam, hogy jó lett volna újra összejönni. De az adott rá alapot, hogy ő írta vagy 3x, hogy találkoznunk kéne, aztán sosem lett belőle semmi.

Hát, ez van:-(

Csillagok

Nagy nap volt számomra tegnap:-) Felmentem a csillagvizsgálóba! Már régóta készültem, de valahogy sosem szántam rá magam, pedig olyan közel van, hogy gyalog a leggyorsabb eljutni.

Az apropót az adta, hogy csak péntekenként van nyitva a csillagvizsgáló és tegnap telihold volt. Nagyon akartam látni.

Nem akarok nagyképűsködni, de szerintem a látogatók közül én voltam a legtájékozottabb a csillagok terén. A Cassipeiat például csak én ismertem fel, de azonnal, első ránézésre.

Láttuk a Holdat, többször meg lehetett nézni, különleges volt. A legnagyobb élményt mégis a Szaturnusz látványa adta a gyűrűivel együtt. Ott világított a legnagyobb holdja, a Titán. Még megnéztük a Perseus ikerhalmazt, ami abszolút újdonság volt számomra.

Elhúzott néhány műhold az égen, de hihetetlenül érdekes volt a következő: valami nagyon fényes és a csillagok méretéhez képest jóval nagyobb dolog egyszer csak megjelent jobbról és igen nagy sebességgel haladt. Ez a valami a nemzetközi űrállomás volt.

Imádtam a tegnap estét, remélem, máskor is beszámolhatok ilyenről.

Ja és viszek fényképezőgépet, mert kívül, a kupola körül lehet sétálni és hááát, a látvány lenyűgöző. Nagyon sajnáltam, hogy tegnap nem vittem gépet.

Na, majd legközelebb.

Képek Felsőlajosról

Ígértem néhány képet Felsőlajosról, ahol a kis fehér bengáli tigris látogatása alkalmából voltunk. Lehetett simogatni, de szervezettség semmi, de semmi nem volt. Első körben azt mondtam, hogy nekem ez csalódás. Tisztelem a tulajdonosokat a végtelenségig, mert ez 1 magánállatkert, semmi támogatást nem kapnak sehonnan, de valószínűleg, többé nem megyek oda. Arról nem beszélve, hogy a világ végén van.

Shakira a kicsi lány neve:-)

Shakira

Így lehetett simogatni, már annak, aki hozzáfért.

Mungo
Különlegesség náluk, hogy szinte minden nagymacskát kézzel nevelnek fel.

Katta

Nem tudom pontosan, hogy ő mi, talán valami fehér pávaféle. Nagyon szép.

Élveztem, hogy jól lehetett etetni a növényevőket. A tevét is. A másik teve lusta volt és melege volt, csak feküdt a homokban és kaparta magára, gondolom, kicsit hűtötte magát. Bár akkora hasa volt, hogy azt hittem beteg. Van róla képem, de nem is teszem ide.

Selyem majmocska

Nagyon jó fej volt az emu, a kezemből elvette a kaját. Kis csapat volt belőlük.

Fehér oroszlánok, 1 hím, 1 nőstény. Nagyon fiatalok, 1 évesek múltak áprilisban. Gyönyörűek.

Helyes volt ez a szőke pónilovacska. A fogait mutatva kérte a kaját.

Valamilyen majom. Sajnos, nem tudom, hogy milyen.

Rendkívül népes ormányos medve család volt az egyik kifutóban, sok aprósággal. Nagyon helyesek voltak.

Még más állat is volt, de nem készítettem képet mindegyikről. Például volt 1 vemhes kecske, nagyon agresszív volt. Ő volt az agresszív terhes kiskecske. Ha másik kecskének, vagy gidának akartam adni kaját, rendesen megöklelte a másikat a szarvával. Sajnáltam a másik mamakecskét, de azért kapott ő is kaját és a kicsije is. Csak úgy tudtam adni a többinek, ha a terhest közben valamilyen módon becsaptam.

Egynek azért jó volt, mivel imádom az állatokat.

Nagy dolgok

Nagy dolgok történtek, számomra nagy dolgok! Sajnos, most csak nagyon röviden van időm írni róluk.

Szóval, vasárnap Felsőlajoson voltunk Lackóval és az uncsikkal 1 magánállatkertben bengáli fehér kis tigrislányt simogatni. Meglehetősen nagy volt a szervezetlenség, de végül összességében nem volt rossz. Ha nem felejtem el és lesz időm, szeretnék majd néhány képet felpakolni.

A másik.

Emberek, ÚJ SZÁMÍTÓGÉPEM VAN!!! Annyira örülök! Nagyon szuper és bízom benne, hogy így is marad.

Hát, ez a 2 nagy dolog :-) Egyelőre teljesen fel vagyok dobva:-)

1 hónapja

Ma 1 hónapja, hogy Bonikámat el kellett altatni. Ez az igazság, így volt. Nem elment, nem itt hagyott, el kellett altatni, mert leállt a veséje. Láttam rajta, hogy fájdalma van, szenvedett volna. És én is, ha végignézem, kivárom, míg meghal. Már nem volt neki öröm az élet. Drága kicsi szívem♥ Itt vagy velem állandóan és örökre♥

Ma szerelőt hívtam a számítógépemhez, mert gond van vele és sajnos qrva szar. Annyira vacak, öreg, ósdi és elavult, hogy jövő héten veszek 1 újat. Van rá pénzem és sosem költöm szar dolgokra a pénzemet. Már elég régóta készültem szerelőt hívni a géphez és gondolkodtam 1 laptopon is, de olcsóbban megúszom asztali géppel. Én úgysem hurcolom sehova és csak azért, hogy ágyban netezzek, nem fogok sok tízezer forinttal többet költeni..

Remélem jó gép lesz.

07. 07.

Érdekes ez a mai dátum...

Már 4 hete, hogy Bonikám elment. Nem sírok, csak ritkán, de beszélek hozzá, simogatom, pakolgatom a kis urnáját, vigyázok rá. Az oltási könyve a ridikülömben van és azt hiszem, bárhová megyek, ez mindig velem lesz. Beszéltem olyan kutyás ismerőssel, aki a volt kiskutyája urnáját viszi magával, mikor utazik. No, ezzel annyira nem tudok azonosulni, de az oltási könyvvel igen. Az mindig velem lesz, ezt eldöntöttem.

Aztán mi is van ma? István születésnapja. Ma 67 éves. Isten éltesse ♥

Először gondoltam, hogy írok neki, felköszöntöm és megkérdezem, hogy eljönne-e velem 1 angliai körutazásra. Nagyon vágyom 1 London - Oxford - Stonehenge körutazásra és találtam is 1 olcsó, de buszos utat, ami nem is zavarna, pénzem is lenne rá.

No, visszatérve Istvánra, szóval, nem írok neki. Mindig én írtam utoljára és ő elfelejtett válaszolni. Ez több évvel ezelőtt is így volt. Többször írta, hogy találkoznunk kéne, de aztán nem lett belőle semmi. Én hülye, bíztam kicsit, aztán jó nagyot koppantam. Megérdemlem.

Jó lenne tudni róla. Vajon hogy van, dolgozik-e még és, hogy él-e valakivel...

De miért is lenne nekem ez jó...?

Ma 3 hete

Igen, ma 3 hete, hogy Bonikám itt hagyott. Mit itt hagyott? Én küldtem a halálba. De könyörgöm, nem volt már más választás, nem! Szenvedett volna. Talán, ha már nyugdíjas lennék, akkor lett volna több időm foglalkozni vele, de munka mellett képtelen lettem voltam rá.

Már alig sírok, bár bent melóban azért ma is sírdogáltam kicsit. Péternek meséltem reggel Bonikáról, akkor elcsuklott a hangom és aztán magamban is könnyeztem bent az irodában.

Minden alkalommal, mikor nyitom az ajtót, ott látom a kis fejét, ahogy vár...

Bemegyek a nagyszobába és nézem a fotel sarkát, hogy nem pisilt-e oda, bár nem volt jellemző. Nem mondom, hogy nem fordult elő, de az utolsó napig kitartott. Akkor volt ott pisi, de nem is emlékszem, hogy mikor volt előtte.

Reggelente, miután kihúztam a függönyt a nagyszobában, megyek a konyhába és a következő mozdulat az lenne, hogy friss vizet adok neki. Szerette a friss vizet, főleg ilyenkor nyáron.

A kis urnájának köszönök legalább 3x naponta. És pakolgatom is, hogy ne legyen a tűző napnak kitéve.

A facebook-on olyan képeket pakoltam fel ma, amelyeket akkor fotóztam, mikor még együtt sétáltunk.

Bocsáss meg Drágám, sokat gondolok Rád, nagyon sokat. És tudod, hogy életem végéig szeretni foglak♥♥♥

Mai élményeim

Az én kis élményeim, talán semmit nem jelentenek másnak, de nekem érdekesek voltak.

A délutáni műszakváltáskor fotózásra készülődtünk, mert 2 idősebb kolléga elmegy. Azzal a végkielégítéssel mennek el, amit nekem is felajánlott a főnököm, korábban írtam róla.

Nos, ahogy kint álltunk az iroda előtt, az égen 2 hatalmas ragadozómadarat láttam, talán egerészölyvek lehettek. Látszott, hogy ők 1 pár, egymás közelében voltak mindig és élvezték a kialakult termiket.

Mikor mentem haza, majd odacövekeltem a járdára, illetve ez így is volt, mert megálltam és tátott szájjal bámultam az eget. Az egyik madár, mintha az égbolt 1 pontjára lett volna ragasztva, úgy "állt" egy helyben, kiterjesztett szárnyakkal "ült" 1 termik tetején. Hihetetlen látvány volt! Aztán nagyon hirtelen élesen jobbra fordult és elrepült oda, ahol távolabb a párja volt. Nagyon különleges volt, tényleg.

Biztos, hogy valami különlegesen jó termik lehetett ezen a helyen, mert 1 vitorlázógép is itt termikelt szépen, lassan. Egy darabig azt is néztem, de aztán jött a busz.

Betúráztam a városba, mert elemet akartam cseréltetni az órámban 1 bizonyos helyen, ragaszkodom ahhoz az óráshoz, de szabin van. Mikor a kis eladócsajszi meglátta az órámat, úgy nyomta vissza a markomba, mintha az ő kezét égetné és gyorsan hozzátette: Hétfőn lesz a mester.

Ez az óra egy 18 karátos arannyal futtatott egyedi számozású eredeti Raymond Weil karóra. Nem mert hozzányúlni:-) Örülök!

Aztán, ahogy sétáltam a főutcán, 1 barázdabillegető rohangált a díszburkolaton az emberek lába között. Csak néztem. Egy barázdabillegető a belvárosban a betonon! Egy darabig követtem a tekintetemmel, mert attól féltem, hogy valami baja van, nem tud repülni. De szerencsére ügyesen cikázott a földön az emberek között és végül tovaszállt.

Ez is nagyon érdekes volt, de szerintem nem normális.

Nem tartom normálisnak, mikor a természet beköltözik a városba. A természet maradjon ott, ahol van a lakóival együtt, mert a lakói 1 városi környezetben sokkal veszélyeztetettebbek.

Köszönöm, jól vagyok

Tényleg. Ma már nem volt hőemelkedésem sem:-) Sem-sem:-)

Melóban volt némi érdekesség. Itt volt 1 német nagyon nagy főnök, úgy Isten alatt 2-vel kb. Aztán volt itt 1 kisebb nagyfőnök, ő görög és rajtuk kívül a mi magyar vezérünk.

Péter ma úgy keresztülnézett rajtam, mintha üvegből lennék. Hát, ennyi vagyok. Egy utolsó porszem. Örülhetek, ha rám köpnek. És tudod miért? Mert akkor már nem leszek porszem.

De akkor mi leszek...?

Tegnap este csodálatos szivárványt fotóztam, Bonikám küldte nekem.

Egy héttel ezelőtt álmodtam vele, mikor jött és elköszönt tőlem. Most pedig ő küldte nekem a szivárványt, ott van, annál a gyönyörű szivárványnál és vár engem.

Hogy is vagyok...?

Hát, nem is tudom. Reggel 1 órával később mentem dolgozni, de még így is hamarabb beértem, mint Zoli. Tegnap délután és este bevettem 1-1 lázcsillapítót, igyekeztem korábban lefeküdni és reggel később is keltem, szerintem jót tett. Valami port is iszom, elég vacak.

Melóban viszonylag jól voltam, nem volt még hőemelkedésem se, de délután itthon megint rám jött a vacogás, hideg lett a kezem, fáztam, ment fel a lázam. Ittam 1 vacak port, lefeküdtem, aztán kicsit jobban lettem.

Igazából a légcsövemet kezdem kicsit érezni. Arra jöttem rá, hogy vasárnap este megettem a fagyasztóból a maradék saját készítésű fagyit. Talán attól lettem beteg.

Volt nekem tüdőgyulladásom is 2x vagy 3x még gyerekkoromban. Elég nehezen jöttek rá, hogy mi bajom, mert nem produkáltam a tipikus tüneteket. Bízom benne, hogy nem ez a bajom és, ha szépen pihengetek itthon meló után, akkor lassacskán meggyógyulok. Nem töröm magam, úgysem csinál meg helyettem senki semmit.

Vivikéék mennek augusztusban nyaralni valahova külföldre. Felvetettem neki, hogy esetleg Fuszeklit hozzák el arra az időre. Elcicázgatnék vele, ha már Bonikám nincs.

Ma is eszembe jutott, hogy reggel, miután a nagyszobában kihúzom a függönyt, a következő mozdulatom az volt, hogy friss vizet adjak neki.

És délután, mikor jövök haza, nézek lefelé és látom, ahogy ott vár...

Beteg vagyok...

B@sszus, beteg vagyok. Nem fáj semmim, nem köhögök, nem fáj a torkom, nem taknyolok, csak épp 37,8 a lázam. De hozzá kell tennem, hogy nekem általában 36 alatt van a normál testhőmérsékletem, így nekem ez meglehetősen magas. Kicsit megijedtem, mi lesz ebből. Bent, melóban is már elég vacakul voltam, ott is fáztam, még fűtöttem is. Jut eszembe, a hasam görcsölt.

Gondoltam is, Bonika nincs, most már beteg vagyok, Istenem. Mikor nyitom az ajtót, lelki szemeim előtt ott van, ott kukucskál, lesi, hogy én jöttem-e, aztán diszkréten örül, a kis Drágám♥

Szóval, nagyon fáztam, rajtam volt 1 póló, arra rávettem 1 hosszú ujjú pulcsit, arra 1 melegítőfelsőt. A vékony nadrágot lecseréltem vastagabbra és lefeküdtem, de később a vékony plédet is vastagabbra váltottam.

Többször mértem a hőmérsékletem, de végül bevettem 1 lázcsillapítót, bízom benne, hogy kezd hatni, mert már melegem van, nem fázom, talán - el ne kiabáljam - kicsit jobban is érzem magam.

Zolit is felhívtam, hogy beteg vagyok, de igyekszem bemenni holnap, csak nem biztos hogy reggel 6-ra bemegyek. Huú, nagyon fontos lenne, hogy a héten dolgozzak, jön a pénteki zárás.

Majd melóból elmegyek az üzemorvoshoz.

Remélem nem lesz különösebb bajom, nekem máskor is volt ilyen, hogy felment a lázam és aztán szerencsésen el is múlt. Bízom benne, hogy most is így lesz.

Megpróbálok korábban lefeküdni, kicsit többet pihenni.

Ja, és csinálok 1 teát, mert ha én teát iszom, akkor- sajnos - tényleg beteg vagyok.

Beszámolok majd az állapotomról, már ha valakit érdekel...

Szombati vendégeim

Szombaton eljöttek Vivikéék, de titokban, nem mondtuk senkinek, mert csak hozzám jöttek. Az autóval is a ház háta mögött álltak meg.

Én már az érkezésük előtt jól kibőgtem magam, elég sokat sírtam tegnap megint.

Kb. ebédre értek ide. Vivi először megnézte Bonika urnáját, sírt ő is. Odaadtam neki a szőrpamacsot, amit levágtam a kis halott hasáról és elvitte a fekete nyakörvet. Ezt kérte.

Az ebéd jól sikerült, aztán moziba mentünk. Nagyon rég voltam moziban. A Jurassic park ikszedik  részét néztük meg 3D-ben. Elég érdekes volt és nem is féltem, de azért arra gondoltam, milyen jó, hogy ilyen csak filmen van.

Hazajöttünk, csináltam Vivikének bögresütit, szerintem nagyon finom és neki is ízlett, aztán mentek is.

Ma Kati nagyi és én kimentünk Lackóékhoz, mert Emese pénteken 5 éves volt. Nagyon aranyosak voltak a gyerekek, nem volt semmi probléma. Kata kicsit unottnak tűnt, mikor odaértünk, igyekeztem kicsit segíteni, amit tudtam, mert szalonnát sütöttünk. Ennél jobbat nem is találhattak volna ki. Kati nagyi sütött 1 jó kis tortát.

A kutyákat - most épp négyen vannak - megsimizgettem, megmasszírozgattam --- mindet és Sütit is, a cicát, mikor ő is hazasétált. Dorombolt az ölemben.

Jó volt kicsit "állatozni":-)

A hétvége elég jól telt, bár itthon sok mindent nem csináltam. Ma elmúlt 9 óra, mire kibújtam az ágyból.

A hátam fáj, a gerincem. Talán rossz az ágy, nem tudom...

9. nap

Ma 9. napja, hogy Bonikám elment. Azóta csak ma találkoztam szomszéddal a lépcsőházban. 9 nap alatt egyetlenegy emberrel nem futottam össze sem munkába menet, sem jövet.

A 4. emeleti szomszéddal találkoztam a földszinten, de Bonikával kapcsolatban nem mondott, nem kérdezett semmit. Viszont Irénnel is találkoztam. Megölelt, nem szólt semmit és úgy sírt, mintha magamat láttam volna. Utána sokáig beszélgettünk.

A reggeleim valahogy nem túl jók, úgy vettem észre. Aztán később és nap közben jobban vagyok. Mikor elmegyek köszönök neki és biztosítom arról, hogy igyekszem haza.

Mikor hazajövök, kinyitom az ajtót, látom a kis fejecskéjét, ahogy bizonytalanul néz, hogy én vagyok-e. Aztán meggyőződik arról, hogy valóban én vagyok és a maga kis öreges módján örül. Már csak diszkréten, de örül.

Hát, így van ő itt velem, holott tudom, hogy most már nincs itt.

Emese ma 5 éves. Adok pénzt Lackóéknak, ők már megvették az ajándékot. Görkorit kapott és tőlem a hozzávaló biztonsági felszerelést, de azért ma - mivel találkoztunk - vettem neki 1 törpös kifestőt, hozzá zsírkrétát. A kifestőhöz matrica is tartozik. Aztán kapott még 1 csomag habcukrot, amit Gábornak is vettem.

Vasárnap viszek még Emesének 1 szép mesekönyvet, Gábornak pedig 1 kis játékot.

Gólyagyűrűzésen voltunk ma, elvittek Lackóék, 3 fészeknél jártunk Hálás vagyok érte, nekem ez nagy élmény. Kata láthatóan unta, az utolsónál már ki sem szállt a kocsiból. Egyébként az idő is nagyon vacak volt.

Kisfaludy utca:

Velence utca - Bornemissza utca kereszteződése:

Óvoda utca: