Hazasegítettem egy kutyust

A történet a következő.

Pénteken az esti sétánknál láttam, hogy a szomszéd utca egyik családi házába éppen fát pakolnak. Az ott lakó idős hölgy - Ági - odajött hozzám - szoktunk néha beszélgetni - és mondta, hogy kiszökött a kutyusuk a nagy farakodás közepette, esetleg figyeljem majd. Nem láttam a kutyust, akit egyébként Mázlinak hívnak, ivartalanított, chipes, fekete kan kutyus. Tavasztól őszig Mályiban lakik a család telkén, télen itt a családi ház udvarán.

Szombaton reggel Ági fiától, Csabától kérdeztem, hogy mi újság. Mondta, hogy elment, szétnézett - amit egyébként láttam is, mert a kisszoba ablakából rálátok a házukra és pont láttam, amikor Csaba kiállt az autóval -, de Mázli nincs a telepen.

Ma mentem nagy karácsonyi bevásárlásra, Lackó lejött értem kocsival, mert borzasztó sok cuccot vettem és ez még csak a fele a szükségesnek. Hazafelé menet láttam, hogy Mázli ott áll a zebra előtt a járdán. 4 villamosmegállóra tőlünk. Itthon rögtön szóltam Áginak. Szegényen láttam, hogy nagyon hiányzik neki a kutyus, épp erről beszélt 1 ismerősével a kapujukban.

Eltelt valamennyi idő - 1 óra talán, nem tudom -, mikor megszólalt a kaputelefon. Ági volt és mondta, hogy otthon van a kutyus. Ő volt az. Ági elindult érte, de nem ott találta meg, hanem már 1 villamosmegállóval közelebb és hazahozta. Egyebet nem tudok, de meg fogom kérdezni a részleteket, mert érdekel.

Nos, erre az örömhírre valami olyan érzés fogott el, amit még sosem éreztem. Boldog voltam, ahangom elcsuklott, ahogy beszéltünk és könnyes lett a szemem, talán még sírtam is.

Azt hiszem, ez a kutyus nekem köszönheti, hogy a karácsonyt nem az utcán vagy a cigányok közt vagy Isten tudja hol tölti, hanem otthon.

Sok boldogságot nekik.

Láthatatlan vadludak

Hazafelé jövet Bonikával, az esti sétánál fura hangra lettem figyelmes. Északkeleti irányból jött, azt hittem, hogy valakinek nyitva van az ablaka és mintha egy rosszul hangolt rádió üvöltene kifelé. Totális sötétség volt, az ég csillagos, a hang erősödött, viszont semmit, de semmit nem láttam. Hiába meresztgettem a szemem, pedig rájöttem, hogy vadludak vonulnak az éjszakai pihenőhelyük felé és folyton-folyvást csevegnek egymással. Be nem állt a szájuk. Akarom mondani, a csőrük.

Áthúztak az éjszakai égbolton északkeletről délnyugatra.

Már máskor is hallottam ezt, többször is, de akkor nyár végi időszak volt és akkor sem láttam semmit.

Közben kicsit utánanéztem. Szóval, valószínűleg igazam van, vadludak lehettek, mert ők vonulnak délebbre Oroszországból, sőt, Szibériából. Az irány is stimmel.

Milyen jó lenne egyszer igaziból, élőben látni őket. Hm.

Vadludak vonulása --- 4 perc 21 másodperc.

Állatos

Egy ismerősömnek elaltatták a nyulukat. A kis nyulat, akit kedvtelésből tartottak. A nevét most nem írom le, de mint házi kedvencnek, neve is volt. Ahogy az ismerős mesélte, szegény nyúlnak üres volt a gyomra, a lába fekélyes volt, az utóbbi időben már nem is ivott és szó szerint csont és bőr volt, a bundája tartotta össze. A hőmérséklete 32 fok volt 38 helyett. Nyilván már agonizált szegény, szegény jószágocska. Na, milyen gazda az, aki nem vesz észre 1 ilyet? Mert ez nem egyik napról a másikra alakul így, bár az ismerősöm azt bizonygatta, hogy a nyulak egyik nap kövérek tudnak lenni, másnapra meg lefogynak, de én ezt biztosan nem tudom --- mondta. Aha --- helyeseltem, mint a hülye gyerek, de persze nem hittem. Azt sem tudták, hogy fekélyes a lába, a doktornő mondta nekik. Mire azt felelték, hogy még ŐSSZEL - érted?, ősszel - rendben volt, mert hát nincs minden nap ölben a nyúl. Szegény nyuszi, ezek szerint sosem. Odalöktek 1 kis kaját és kész. Ennyi volt a törődés. És ennek az ismerősömnek a gyereke állatorvosi asszisztens akar lenni.

Na, aztán azon dúlódtam fel, hogy ő hozzá nem ért a haldokló nyuszihoz és ott hagyták az állatorvosnál azt a kis lényt, aki 7 évig velük élt. Egyébként kertes házban laknak, lett volna hova eltemetni.

Ezt az ismerősömet már sosem fogom megérteni. Nem! És nem is akarom.

Aztán délután találkoztunk 1 kutyás társsal, aki hosszan ecsetelte, hogy mennyit szenvedett a telken lévő kutyája, míg elpusztult. Olyan, hogy orvost hívni...? Áh, hát ezt a fogalmat nem ismeri. Otthon is tart 1 kiskutyát a lakásban, de láthatóan az sem volt jól.

Hazafelé menet hallom, hogy 1 idős ismerős néni seprővel zavar az erkélyéről 1 szerencsétlen galambot és elkezdett nekem panaszkodni, hogy ez a szemtelen jószág beköltözött az erkélyen lévő fecskefészek alatti valamibe. Azt feleltem neki, hogy a galambnak is élni kell. Merő ő azt mondta: Nem úgy van az.

Hát, ilyen emberek vannak.

Szomorú.

Rókával találkoztunk

Persze, ez nem nagy kunszt, bármelyik állatkertben látható. Csakhogy ez itt volt a lakótelep közepén. Már múltkor is mondta 1 kutyasétáltató társam, hogy rókát látott. Őszintén szólva nem nagyon akartam hinni.

Aztán ma reggel olyan 1/4 6-kor a reggeli sétánknál, az iskola túloldalán, ahogy befordultunk Bonikával, ott ült a járdán az árnyékban kb. 5-6 m-re tőlünk 1 róka. Gyorsan átment az úttesten, megállt 1 kicsit és elindult tovább, remélem a helyére, az erdőbe. Állítólag már keresik szegényt és, ha így van, akkor meg is fogják. Sajnálom. Bár azt kell, hogy mondjam, neki nem itt van a helye.

Vivikének ma van a névnapja, egyem a szívét. Implantátumot tettek 1 foga helyére épp ma. Jönnek majd pénteken, elmeséltetem vele a történteket.

És a munkahelyét is, ami nagyon nincs rendben. Ekkora tévedést régen követett el, most már ő is belátja. Van, hogy éjjel felébredek és ezen gondolkodom, de segíteni nem tudok.

Remélem, hogy talál 1 jó kis munkahelyet, ahol kiélheti a munkamániáját és jól érzi magát, mert ez itt egyik sem adott.
Így legyen ♥

Ma és egyebek

Bonikám hangulata változó. Ma nincs túl jól. Hányt is. Kicsit változtattam az étkezésén, talán azért. Most leállok azzal, ami újdonságot adtam neki. A széklete rendben van, ez nagyon fontos. Kap gyógyszereket, amit nagyon utál, egyem a szívét.

Megkezdődött a szafari élő közvetítése, amit már évekkel ezelőtt felfedeztem. Imádom. 2014. november 02-től 2015. január 31-ig lesz. Naponta 2x, de a hajnali közvetítést nem fogom nézni, az biztos. Egyrészt, mert dolgozom, másrészt, ha itthon vagyok sem fogok felkelni hajnalban. Kelek én eleget hajnalban. 4-kor kelek, hogy Bonikát megfelelően ellássam és sétáljunk.

A délutáni közvetítések 3-tól vannak este 6-ig. Hát, mit mondjak? Ilyenkor ideragadok a gép elé és csinálok klassz képeket és próbálok keveset megérteni abból, amit a vezetők mondanak - természetesen angolul.

A facéra is teszek képeket, a csoportban fűzök némi angol szöveget hozzájuk és marhára örülök, ha lájkolják.

A saját oldalamra is teszek ki néhány képet, amit páran meg szoktak nézni. Mellesleg a szafaris híradásom a saját oldalamon olyan jól sikerült, hogy már volt, aki megkérdezte üzenetben, hogy merre járok. Jajj, akkorát röhögtem.

Akkor legyen itt néhány kép.

Hiéna baba ott szopizott előttünk, aztán kíváncsian megnézte az autót. Édes, nem? Az első szafarin, amit láttam pár éve, Seb, a szépfiú:-) vezető kedvence volt 1 kis hiéna, elnevezte Teddynek. A facén a csoportban azóta sokszor hívjuk a babahiénákat Teddynek.

Egy szép nyala hím. Be kell, hogy valljam, mindig összekeverem a nyalát és kudut, de ő 1 nyala.

Naplemente még november 02-án, az első szafarin.

Köszönjük, jobban vagyunk

Bonika, hála az égnek, jobban van. Nagyon szigorúan veszem az étkezését, a gyógyszerezését. Sokáig korpás kekszet evett, aztán áttértünk a veseműködést támogató tápra, ami feltétlenül jó neki. Semmi nasit nem kap, emiatt azért sajnálom.

Még múlt szombaton felhívtam aput, hogy nincs-e kedve eljönni segíteni Bonika ellátásában. Szerencsére volt. Már hétfőn délelőtt itt volt és folyamatosan, nagyon apró adagokkal etette Bonikát, mint ahogy én azt elkezdtem. Aztán délután, mikor hazajöttem melóból, én folytattam. 

Azt nem engedtem, hogy apa levigye sétálni egyedül, mert Bonikát már ölbe hurcolom a lépcsőn le és fel. Bár, apa erősködött, hogy ő is le tudja vinni, de tudom, hogy szédeleg és mondtam, hogy nem hiányzik, hogy netán leguruljanak a lépcsőn és mindketten összetörjék magukat. Így mentünk együtt sétálni hárman, ah apunak is volt kedve.

Ma utazott haza apa, de mondtam neki, hogy jöjjön máskor is, ha van kedve és ideje, bár a gázszámlámat még nem tudom, hogy fogom kifizetni. Vagy eszem vagy fűtök. Inkább eszem. Meg aztán a vízfogyasztás is megnövekedett, bár az nem azért, mert apa agyonra fürdi magát - mindezzel együtt nem koszos -, hanem a főzőcskézés miatt. No, majd meglátjuk.

Egyébként 4-kor kelek, hogy Bonikát ellássam, mert gyógyszert is kell neki adni reggelente.

Holnaptól ismételten egyedül lesz Bonika, míg dolgozom. Igyekszem minél több időt vele tölteni, már nem járok tornázni sem. Különben gondolkodom rajta, hogy eljönnék 1 hét táppénzre.

Ma nem volt kaki az esti sétánál.

Most pihizik.

Helyzetjelentés

Bonikával hétfőn voltunk orvosnál, ahogy írtam is. Kedden nem volt széklete, de szerda óta van és nagyjából rendeződött. Azért nagyjából, mert hurkás ugyan, de elég puha. Azt hiszem ennek is nagyon kell örülnöm.

Szerdától itthon vagyok. Szerdára kértem 1 nap szabit és itt a hosszú hétvége az ünnep miatt. Szóval Bonika most korpás kekszen él, mióta itthon vagyok vele, óránként etetem apróra tört keksszel a kezemből. A doktornő mondta, hogy ezt adhatok neki, illetve zabos kekszet, teát, pirítóst, sovány húst. A korpás keksz mellett döntöttem, ami nem is volt rossz döntés mert ízlik neki, de sajnos, alkalmanként hány. Sokat kínlódik, míg ki tudja hányni, ami nyomasztja. Ma rengeteg habos cucc jött ki belőle. Arra gyanakszom, hogy valamelyik gyógyszer okozza, mert sok gyógyszert kap.

A mai nap elég borzasztó volt. Nagyon keveset evett és hányt délelőtt is és délután is. A B6-ot folyamatosan fogom neki adni, hátha segít.

Ma jöttek Vivikéék, itt alszanak nálam. Itt voltak Lackóék is, mert most köszöntöttek a szülinapom alkalmából. Én kértem, hogy ez az időpont legyen, hiszen több napot vagyunk itthon, jobban tudok készülni. Így is volt, finom ebéddel leptem meg a családot, de nem is ezt akartam mondani, ez csak a körítés volt.

Elmondtam a családnak, hogy Bonikát többet nem viszem orvoshoz. Ha megint beteg lesz, akkor Bonika átkel a szivárványhídon. Borzasztó nehéz, de szerintem már neki nem öröm az élet, hiszen annyira imádott enni és most már azt sem lehet, nem tud 1 jót enni. Nem adhatok neki 1 kicsit sem abból, amit én eszem, pedig eddig mindig megkapta az utolsó falatot az enyémből, volt az csoki vagy pörkölt vagy valami más.

És valljuk be, nekem is már teher őt ellátni. Illetve az a legnagyobb lelki teher, hogy nem vagyok képes megfelelően ellátni. Hétfőn megyek dolgozni, itthon lesz vagy 9 órát egyedül. Mi lesz vele? Hiszen most óránként kínálom kajával és így is csont és bőr, de szó szerint. Őszintén? Már nem is merem megmérni. Hétfőn 7,2 kiló volt, amikor neki olyan 9-10 kiló között kéne lenni --- régen úgy is volt.

Hát..., ez van most. 

Nem vagyok boldog.

Nagyon beteg

Bonika nagyon beteg. Szombat délután óta fosik. Voltunk orvosnál, kapott szurikat, ennek ellenére befosott most este megint. Meló után összefosott lakásra jöttem haza, a délutáni sétánál fosott és ahhoz képest 1 óra múlva lekéredzkedett és fosott.

Reméltem, hogy a szuritól abbahagyja, de nem. Enni nem tudok adni neki, mert kihányja. 30 percet ültem vele az ágyon, hogy ne hányja ki azt a 2 falat kaját, amit adtam, de kihányta. Már üvöltöttem vele, hogy dögöljön meg, mert már nem bírom, nem tudok ettől többet tenni. Szégyellem, hogy kiabáltam, de így volt.

Azt hiszem, lassan feladom...

Sajnos megint...

Bonika megint fosik, de nagyon. A legrosszabb az, hogy hiába adom neki a gyógyszert, nem használ. Korábban adtam neki egy fél vagy egész szem Bolust és utána 2 napig nem is kakilt. Most tegnap óta adtam neki már 1 - 0,5 - 1 -1 szem gyógyszert, de ennek ellenére ma már 3x fosott és legutóbb már olyan volt, mint a víz.

Tegnap még este 10 után is lementem vele, láttam, hogy nincs jól, fosott akkor is. Éjjel is itthon. Szinte az egész nagyszobát beborítottam újságpapírral meg kutyapelenkával, szerencsére csak be kellett csomagolnom, takarítani nem.

Nagyon elkeseredtem, mert most úgy érzem megint, hogy tehetetlen vagyok. Bonika nekem nagyon fontos és nagyon szeretem, de lassan kikészülök. Gyomorgörcsöm és hányingerem van az idegességtől, b@sszus.

Az anyagi lehetőségeimnek is van határa. Augusztusban olyan 36 ezer forintot költöttem Bonikára. Ebben oltások is voltak és olyan teljes generál féle. Szeptemberben volt a bélgyulladása, kb. 21 ezer forintot hagytam az orvosnál. Aztán vettem új bolhanyakörvet és sampont: 9.600.- Ft. A kapszula a veséjére 10.500.- Ft volt.

Rettenetesen elkeseredett vagyok. Már gondolati úton szoktam kérni, hogy Isten (bár nem hiszek benne) vegye el tőlem Bonikát. Aludjon el szépen, békében.

Teljesen kivagyok és nem tudom, hogy mit tegyek.

Ma jött volna Ági barátnőm köszönteni még az elmúlt szülinapom alkalmából.

Lemondtam. Nem vagyok olyan idegi állapotban, hogy vendéget fogadjak. Kértem, hogy halasszuk el 1 héttel, addig alakul valami.

Szülinapom van

Igen, ma van a születésnapom. Itt ülök egyedül és senki nincs, akivel koccinthatnék az egészségemre. Ez nagyon szomorúan hangzik, de mégsem zavar. Jól érzem magam egyedül.

A facebookon közel 50-en köszöntöttek. Nem is gondoltam volna. Többen olyanok, akikkel csak az állatvédelem miatt kerültem kapcsolatba. Külföldiek is. Nagyon jó érzés, nagyon.

57 éves vagyok és '57-ben születtem. 57-57. Ilyen csak 1x adatik meg az életben. Elértem. Mondjuk, aki '99-ben született, annak azért nehezebb lesz.

Apunak tegnap volt a szülinapja, 81 éves volt. Ő 10. hó 09., én 10. hó 10.

10.09. - 10.10. A gyerekeim figyelmét külön-külön felhívtam, hogy el ne felejtsék felköszönteni a nagyapjukat.

Még anno, ihaj, de régen, István képtelen volt megjegyezni a szülinapomat. Már tudom, nyilván nem is érdekelte, de erre akkor még nem jöttem rá és csak sulykoltam belé, hogy ő 07. hó 07., én 10. hó 10.

07.07. - 10.10. Képtelen volt megjegyezni.

Volt, hogy nála aludtam a szülinapomon, én naiv, azt hittem, hogy talán valami meglepi lesz. Áh, dehogy. Ugyanúgy elfelejtette, mint máskor.

Szerettem volna szabit kivenni mára, de nem lehetett. Zoli ment pihenőre.

Az irodámat festik bent. Mikor beszélni próbáltam az egyik emberrel, meglehetősen flegmán válaszolt, ott is hagytam, onnan kezdve keresztülnéztem rajta. Persze ez nem változtat semmin, tudom. Egy bunkó festő. Fiatal és tahó. Istenem, a kicsinyes problémáikkal, borzasztóak, amit akaratlanul is hallottam, ahogy beszélgettek.

Egy szép sikló napozott a köveken melóban. Nem értek hozzá, de talán erdei sikló.

 

Volt vagy 1 méter, úgy tippeltük. Szép állat. Nem babusgatnám, de attól még lehet szép.

Vivike felmondott ma a munkahelyén.

Sajnálom, de ő tudja. Felnőtt nő.

Újabb felfedezés

Az utóbbi időben - mondjuk néhány hete - észrevettem, hogy Bonikám, oda-odahajol a jobb oldala felé, inkább hátulra. Arra gondoltam, hogy az ízületei nincsenek rendben, azt érzi, ami egyébként igaz is, mert már az sem mindegy hogyan masszírozom. Nagyon óvatos vagyok, inkább csak simogatom, mert látom, hogy nem mindenhol esik jól neki.

Az ízületei nincsenek már rendben, hogy önmagam ismételjem, ez sajnos tény, de ma délután azt is megtapinthattam, hogy miért nézelődik jobbra hátra.

Mikor hazajöttem, mélyen aludt, pár dolgot elvégeztem csendben, mire felébredt. Ölbe vettem és leültem vele a kisszékre, mint régebben is csináltuk ezt. Nevetve azt gondoltam magamban, hogy ilyenkor élünk családi életet. Nagyon szerette, mikor így ringattam kicsit. Annyira szerette, hogy sokszor el is aludt az ölemben, horkolt, álmodott, kicsit rángatózott álmában. Szinte sajnáltam felébreszteni, de óvatosan megmozdultam, így kinyitotta kis szemeit és mehettünk a délutáni sétára.

Így volt régebben, de az utóbbi időben már ezt sem szereti túlzottan. Elviseli, hogy rövid időre ölbe vegyem, de nagyon rövid időn belül jelzi, hogy köszöni, neki elég volt és le akar menni.

Ma is ölbe vettem, kicsit simiztem... és azt vettem észre, hogy egy csomó, egy diónyi daganatféle van a jobb hátsó ágyékában. Hát, ezért nézelődik hátrafelé.

Nem teszek semmit. Csak figyelem ezt a valamit. Azért nem teszek semmit, mert már őt megműttetni nem fogom, biopsziát sem engedek, nem. Akkor meg mit akarjak tudni erről a valamiről, ami nem odavaló. Sehova sem való. Attól, ha feltételezi az orvos így kívülről, ránézésre, hogy mi az, még nem lesz jobb.

Bonikám 15 éves volt májusban. Ő a fajtája és a kora szerint emberi években mérve most 77 éves.

Attól tartok, nem leszünk együtt nyugdíjasok.

Kaki nem volt, de kap gyógyszert. Délután visszajött 1 pici keksz az ebédből és nem mondhatnám, hogy túl jó kedve van.

Kicsipáztam a szemét, rendbe tettem a szájredőjét és a fütyijét is megtörölgettem. Itt-ott vágtam a szőréből. Régebben szerette az ilyen "generál" dolgokat. Mindent engedtet, csak az volt a lényeg neki, hogy valamit matassak rajta, foglalkozzak vele.

Ma már ez sincs így. Küzdenünk kell azért, hogy a csipákat kibányásszam a szeméből és általában nem kedveli, inkább tortúrának tekinti az egész macerát.

Sajnos, ez van. Lehangolnak ezek a dolgok.

Újra

Na, egészen mostanáig tartott Bonikám rendezett széklete. Este 6 körül már láttam rajta, hogy gond van és a kajáját sem ette meg.

Itt voltak Lackóék, az egész család, de muszáj voltam lemenni Bonikával. Fosott is egyet, sajnos. Az eleje még jó volt, aztán hígabb és végül már csak guggolt, de vagy csak 1 kis lé jött vagy semmi.

Kapott gyógyszert. (Sóhaj.) Majd meglátjuk, nem tudok mit mondani. Vacsorát nem kapott, csak 1 falat kekszet, amit a gyerekek meghagytak.

Katával vetettem kutyapelenkát, most azt fogom leteregetni a nagyszobában a szőnyegre. Remélem, tiszta marad.

Olyan szar a gyomrom, beveszek én is valamit.

A tegnap

Mint tudjuk, ahogy azt Rózsi megénekelte, ma van a holnap tegnapja, de most nem a máról van szó, hanem a tegnapról. Merthogy tegnap Pesten voltam, amint azt már írtam is pénteken, hogy készülök.

5-kor keltem, hogy időben elkészüljek és ne kelljen kapkodnom. Én már csak így vagyok vele, inkább korábban kelek, de utálok rohanni. Nos, jól sikerült, mert majdnem 30 perccel korábban kint voltam a pályaudvaron a vonat indulása előtt és még késett is 5 percet.

A Keletiben természetesen nekem kellett várnom Vivikéékre. Istenem, ha az 5 találatom ilyen biztos lenne, mint ahogy tudtam, hogy így lesz:-)))

Vettünk virágot anyunak és nagymamámnak. Vivi is vett 1 szál tulipánt anyunak. Érdekes volt, mert 1 szálon 3 virág volt.

A templomnál találkoztunk Lacival és Karcsival. Úgy vettem észre, hogy Laci hamar le akarja tudni az egészet és nem is anyunál állt meg, hanem nagyinál és ott beszélgettünk kicsit. Én szerettem volna anyunál kicsit elidőzni, de most nem jött össze. Legközelebb nem hagyom!

Aztán apunál megebédeltünk, mert marha éhesek voltunk Vivi és én, de jöttek a többiek is. Isteni tyúkhúsleves volt, igazi falusi tyúkból és tejfölös-tárkonyos sertéspörkölt tésztával, nagyon apró uborkával. Apa jól főz, fini volt.

Ebéd után dumcsiztunk kicsit - bár apunak külön kellett szólni, mert ő a szobájában olvasgatott valamit a tabletjén. Aztán átautóztunk Buda túlsó végére Vivikéékhez.

Vettünk cukormentes sütiket, ezeket már ott ettük meg Viviéknél.

A lakás nekem tetszik. Ilyen amerikai stílusúnak mondanám, rögtön a lakótérbe lépünk be, gyakorlatilag nincs előszoba.

47 m2, az én lakásom 48 m2, de sokkal kisebb, mert nekem itt a hatalmas előszoba, amibe ugyebár nem élek, csak használom. Aztán nálam szintén itt van a sok beépített szekrény, ami nem növeli a légteret, de növeli az alapterületet, nem "élem", csak használom. És a lakás "csúcspontja" a 20 m2 erkély:-), ami nekem nincs:-(

Vivike figyelmes vendéglátó volt és itt is jót beszélgettünk, de az idő hamar eltelt.

Laciék kivittek a Keletibe.

A vonatom előttem 2 kislány ült, egy 4 éves és egy 6 éves testvérpár. A 4 éves valami hihetetlenül és elmondhatatlanul iszonyatosan rossz és neveletlen gyerek. Volt utas, aki már el akarta vinni, mert olyan kibírhatatlan kis hülye gyerek volt ez a Noémi, akit Nononak becéztek. De mindent jellemez, amikor 1 hölgy azt mondta, hogy ez a gyerek a nevelés csődje. Én magamban csak annyit jegyeztem meg, hogy lehetséges, hogy ez a gyerek nincs is nevelve, csak van. Elvan az oviban, otthon meg mindent ráhagynak. Ebben biztos vagyok. Szegény nagyszülők totálisan kivoltak.

Mikor hazaértem, Bonikám annyira örült nekem, ahogy már csak ritkán szokott. Hanyatt vágni már nem tudja magát, mint régen, de örömében oldalt feküdni is szintén ritkán  látom, most viszont így volt. Ledobta magát nekem mindkét oldalára, nyüszített örömében. Nekem meg szinte lelkifurdalásom lett, hogy itt hagytam 1 egész nappalra. Kicsit megmasszíroztam, óvatosan, mert neki már az sem mindegy.

Visszatérve a pesti utamra, nagyon jól éreztem magam és sajnálom, hogy nincs rá lehetőségem, hogy gyakrabban, mondjuk 2 havonta felutazzak Pestre.

Azért ez szomorú, nem? Szomorú, hogy nincs annyi pénzem, hogy többször járjak Pestre. Évente 2x.

Ennyi van:-(

Fáradt vagyok

Ja, péntekre mindig jól elfáradok, de most nem pihenhetek. Holnap megyek Pestre, de csak megyek és jövök. Anya 78 éves lett volna szeptember 30-án, ehhez képest már 6 és fél éve nincs velünk. Nem mondom, hogy minden nap gondolok rá, de sokat gondolok rá. Számos ruhanemű van, amit tőle örököltem és hordom és szeretem azokat a holmikat. Annyi harisnyazoknit vett magának, hogy még mindig azokat hordom és van bontatlan csomag. Jajj, úgy szoktam nevetni ezen:-)

Szóval, megyek anyuhoz az altemplomba. Most már ott van nagyi is, apunak az anyukája. Neki is viszek 1 szál virágot. Ezt most nem részletezem, majd később leírom, hogy mi is volt Pesten.

Most fogom megnézni, hogy Vivike hol él tavasz óta. Még azóta nem jártam Pesten, hogy ő felköltözött. Nem is nagyon fogok utazgatni, mert a vonatjegy közel 8 ezer forint.

Bonikámnak rendeződött a széklete és tudod, ez nálam központi téma. Elhiheted, hogy az, hiszen senki nem takarítja fel helyettem, ha ő odafosizik valahova.

Istenem, mekkora ügyet csinálok abból, hogy néhány órára felutazom Pestre. Rémes, hogy nekem ez a NAGY esemény. Ez, mert nincs más.

Na, megyek, készülök holnapra.

Na, mi a téma?

Na, mi?

Már 6 napja nem írtam, mert nem igazán volt miről. Kis életem folyt a maga kis langyos vizében, Bonikám jól volt, szépen evett, a széklete rendben volt.

Egészen ma kora estig.

Reggel kakilt 1 jót és délután még nem volt semmi extra, bár kaki sem volt. Aztán elmentem jógázni, életemben először és ez konkrétan Etka jóga volt. Hát, mit mondjak? Érdekes volt. Biztos, hogy fogok még menni, de majd meglátom, mert annyira nem nyerte el a tetszésemet.

No, de nem is ez a lényeg, nem ezért ragadtam klaviatúrát.

Este fél 7 után, mire hazaértem, a nagyszobát telerakta Bonikám. Már, ahogy beléptem éreztem a bűzt, szétnéztem és borzasztóan elkeseredtem. Eddig minden rendben volt, épp délután kérdezte 1 ismerős néni, hogy hogy van Bonika, mire én mondtam, hogy jól. Meg az is elkeserít, hogy annyira próbálok vigyázni rá. Állandóan pórázon van, hogy elrángassam, ha valamit össze akar nyalogatni, merthogy tüzel a szomszéd lépcsőházban 1 kutya. Még korábban a doktornő mondta, hogy ilyentől is lehet beteg. Hát, nem értem.

Most kapott 1 egész szem Bolust, aztán kap még Normaflort és később lehet, hogy kap még 1 B6 vitamint is.

Enni nem kap semmit. Holnap délután főzök neki krumplit, esetleg kap hozzá kekszet és csirkemellet, de előtte még a mellet meg kell vennem.

A kakit, fosit összetakarítottam, vizessel megtöröltem, szőnyegtisztítóval felkeféltem és beterítettem a szőnyeget újságpapírral.

Hát, itt tartunk most.

Meglehetősen elkeseredett és szomorú vagyok.

Folytatás

Kezdem Bonikával. Korai volt az örömöm hétfőn, mert kedden reggel újra befosott. Folytattam a gyógyszerezést, így ma (szerda) reggel és délután volt 1-1 normális széklete. Étvágya van, krumplit kap, kekszet és csirkemellet. A gyógyszert megpróbálom fokozatosan elhagyni, de izgatottan várom a holnap reggelt. Remélem, nem kell takarítással kezdenem a hajnalt.

Ma beszéltem Vivikével telefonon, kissé kókadt volt a hangja, de a kérdésemre, hogy mi baj van, azt mondta, csak pihen. Viszont meg sem kérdezte, hogy mi van Bonikával.

Emesével jól telnek a délutánjaink.

Katától kérdeztem, hogy van már az anyukája, el tud-e menni Mesiért az usziba. Azt mondta, hogy szerinte el.

Na, este felhívtam Kati nagyit, mondtam, hogy bevállalok még 1 napot, ha ő nincs jól. Hááát, jó lenne, mondta. Így én megyek holnap is Mesiért, viszont, mondtam neki, hogy a jövő héten csak szerdán és csütörtökön tudok menni. Rögtön elkezdte mondani, hogy neki mennyi dolga van, ilyen orvoshoz, meg olyan vizsgálatra kell mennie. Eszébe sem jut, hogy én meg dolgozom. Na, mindegy. Nagyon magával van elfoglalva. Gyógyuljon meg.

Más.

Jut eszembe a pókocskám olyan 2 napja elköltözött. Szerintem elmosta az eső a hálóját is és őt is. Remélem, talált 1 jobb helyet magának, mert bizony, elég ritkán láttam kosztolni:-)

Sokszor gyönyörködtem a hálójában. Hihetetlen, ahogy kifeszítik, felépítik azt a hálót.

Számomra lenyűgöző, egy csoda!

Uszoda

Emese jár úszni. Nekem nem fontos az úszás, de nem is az a lényeg, hogy nekem mi a fontos. Nem is tudom, hogy tudok-e úszni, szerintem nem, de mikor egyszer Istvánnal kiúsztam a Tisza közepéből vagy 50 méter olyan 5-6 méter mély vízben és utána vissza, na akkor elbizonytalanodtam. Lehet, hogy tudok úszni? Alapvetően nem vagyok 1 vízimádó és a tengerbe is csak addig lépegettem, míg leért a lábam.

De Kata úszik, búvárkodott is, neki fontos, hogy a gyerekek ússzanak. Így beíratták Emesét egy kéthetes tanfolyamra. Igen, de nem tudnak érte menni, így nekem és Kati nagyinak kell megoldani. Nos, Kati nagyi, aki nyugdíjas, otthon töltheti az idejét és ő az én koromban már évek óta nyugdíjas volt, bevállalt 2 napot, nekem a munka mellett, a kutya mellett jutott 3 nap. És még a jövő hétről nem is beszéltünk. Akkor majd remélem meg tudom fordítani a helyzetet, neki lesz 3 nap, nekem 2 nap, csak az egyenlőség miatt. Ha kell megoldok egyedül mindent.

Nagyon oda kell figyelni a gyerek törölgetésére, öltöztetésére és főleg a hajszárításra. Nem is volt semmi gond, kivéve a cipő felvételénél, mert Emese nem akart leülni 1 székre, azt mondta, hogy koszos, pedig nem volt az. Ezen kicsit összevesztünk:-)))

Utána gyógyszertárba mentünk, Bonikának vettem Normaflort. A gyógyszertár után legalább 10 percet vártunk a qrva villamosra, míg odazötyögött 1 nosztalgiavillamos az autómentes nap tiszteletére. Alig fértünk fel, úgy toltam magam előtt a gyereket. Gondoltam is, hogy nem csoda, ha az emberek autóval járnak ilyen katasztrofális tömegközlekedés helyett.

Nagy nehezen hazaértünk, már Kata meg Gábor itt vártak a lépcsőházban. Nagyon  jól érezték magukat, később becsatlakozott Lackó is. Na, az estém jól elment, most fogom befeejzni a dolagimat.

Az esti sétánál felhívtam Bonika orvosát. Folytatjuk azt, amit megkezdtem és legnagyobb örömömre volt 1 pici kaki és az rendben volt. Remélem, hogy visszatérhetünk hamarosan a normális kajáláshoz. Jó lenne, ha visszaszedne néhány dekát. Tegnap 7,9 kiló volt, ez elég kevés.

Gyógyuljunk. Ha Bonika gyógyul testileg, én gyógyulok lelkileg.

Folytatódik a betegség

A péntek hajnali hasmenés óta ma dél körül volt először széklete Bonikának. Ő kéredzkedett, amiről egyből tudtam, hogy nem jelent jót.

A kaki első fele normális volt, gondolom, arra még kihatott a gyógyszer. De a második fele sima fosi volt és és még utána is guggolt, nyomott volna, vagyis ingere volt.

Sajnos, a délutáni sétánál újabb fosi volt. Sima fosi, a végén már csak a lé jött belőle. Nagyon el vagyok keseredve, kivagyok idegileg. Nem tudom, mit kéne tennem, hogy jól legyen. Kap gyógyszert, koplaltatnom kéne, de éhes. Látom, hogy éhes. És rettenetes sovány már, este meg kéne mérnem, de tudom, az 1 újabb trauma lesz nekem.

Adtam neki 1 kis főtt krumplit, azt szereti és csipegettem bele kekszet. De csak nagyon keveset kapott. Még az előző betegségnél mondta a doktornő, hogy ezt lehet adni. Este újabb adag gyógyszert kap és megint stresszelhetek, hogy mi lesz éjjel, összefossa-e a lakást és aztán, hogy holnap mire jövök haza.

Holnap felhívom a doktornőt, hátha ad tanácsot telefonon.

Ha szervi baja van, azzal nem tudom, hogy mit lehet még kezdeni. Nagyon öreg. Emberi korban számítva Bonika most 77 évesnek felel meg. Lassan kezdek belerokkanni lelkileg, fizikailag és alkalmanként anyagilag.

Ki kell mondanom, hogy ha nem jön ki ebből a betegségből, akkor döntenem kell róla. Egyedül, munka mellett nem bírom őt ellátni.

Szeretném, ha újra szép, egészséges kakikat szednék össze.

Szeretem őt.

Szeretem ♥ ♥ ♥

Újabb fosi

Bonika az éjjel megint fosizott 2x is. Rögtön adtam neki gyógyszert és reggel is, azóta nem volt széklete. Tulajdonképpen már tegnapdélután érzékeltem, hogy nincs jól. Nem evett. Bármit kínáltam neki, elfordította a fejét.

Este megevett 1 picike parizert. Aztán alig, hogy elaludtam 10 óra körül, már fél 11-kor arra ébredtem, hogy fosizik a másik szobában. Felkeltem, rendet tettem, gyógyszert adtam neki, de nagyon keveset aludtam az éjjel. Vagy 4x felkeltem, megnéztem, hogy mit csinál és volt is még 1 fosi.

Reggel kapott még 1 adag gyógyszert. Rohantam haza melóból, a legkorábbi busszal eljöttem, amivel csak lehetett. Eléggé izgultam, hogy mi vár itthon, de szerencsére nem volt semmi takarítani való. Délután sem volt kaki és este sem.

Viszont olyanokat fingadozott délután, hogy azt hittem, elájulok. Ez tegnap is így volt, én meg meggyanúsítottam Emesét, hogy ő pukizott az orrom alá. Szóval a puki ismétlés után az éjjel nem fog megismétlődni, remélem.

Pár szem kekszet adtam neki enni, szívesen ette, ma már lenne étvágya, de csak keveset merek adni egyelőre. Este megmostam a lábacskáit és a kakis popsiját is. Most pihizik.

Karmom

Igazából a körmömről lesz szó. Nagyon szép formájú, különleges körmöm van. Na, jó, lehet, hogy a különleges túlzás, de a fiam is mondta 1x, hogy senkit nem ismer, akinek ilyen szép körme lenne, mint nekem.

Életemben 1x volt műkörmöm. Az úgy volt, hogy mindig irigykedtem Vivi körmeire, így aztán 1x befizetett engem a műkörmöséhez 1 születésnapi műkörömépítésre.

Ez lett az eredmény:

Én választottam azt, hogy ilyen legyen. Diszkrétet akartam és olyat, amit elég sok hétig viselhetek bármihez. Szép volt, de utáltam. Utáltam, mert nem tudtam vele fogni és képtelen voltam megszokni. Ahogy nőtt a körmöm, őrülten reszelgettem és alig vártam, hogy vége legyen. Akkor megfogadtam, hogy soha többet műköröm.

A műkörmös akkor azt mondta, hogy úgynevezett karvalykörmöm van. Képes vagyok elég hosszúra megnöveszteni, de ahhoz szerencse is kell, mert általában letörik vagy beszakad.

A nyáron sikerült néhány hétre igen hosszú körmöket növesztenem:

Az első kép kicsit homályos, a másodikon nem túl szép a lakkozás, de inkább a hosszát, a formáját nézd.
Ezt viseltem a múlt héten:

És ezt ezen a héten:

A lányom azt mondta, hogy anya, te nagyon trendi vagy:-)

Vegyes

Ma több apróságról fogok írni, ezért nem tudtam jobb címet adni a bejegyzésnek.

A hajnali kutyasétánál bizony rácsodálkoztam az égre. Ott virított velem szemben a csodálatos Orion csillagkép. Az Orion, amelyet ideig csak hideg téli estéken láttam, most szeptemberben itt van velem hajnalban. Tavaly télen megpróbáltam megtanulni néhány csillagképet felismerni. Izgalmas, érdekes dolog. Aztán, ahogy jött a nyár, nem találkoztam a csillagokkal, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem voltam lent olyan időpontban, amikor a csillagok láthatóak. Világosban sétáltunk Bonikával reggel is és este is. Szeretem a csillagokat, de jobban szeretek világosban sétálni

Délután elmentem Bonikának bolha elleni nyakörvet venni és kutyasampont. Majdnem 10 ezer forintot hagytam ott.

Egy pasi utánam következett, míg elpakoltam a cuccot, kicsit hallgatóztam, aztán az utcán utolért, én meg megszólítottam. Azért volt az állatorvosnál, hogy a kutyáját kivezessék a rendszerből. Elvitette az állategészségügyi telepre (magyarul a sintértelepre), mert öreg volt. Elaltatták. A kutya vak volt, nehezen találta meg az ételt, gyenge volt, 16 éves --- volt. Udvaron tartott kutyus volt. Nem kötekedtem, de azért, mert vak 1 kutya még nem kell elaltatni. Lehet kézből is etetni a jószágot. És, ha gyenge? Hát, Istenem, akkor csak pihenget. Azt már el is felejtettem megkérdezni, hogy miért nem temette el, ha van kertje?

A pókom tegnap és tegnapelőtt fogott valami rovart, evett is, láttam, de ma nem. Szerintem minden éjjel új hálót sző. (Vagy fon? A fonalat fonja és abból szövi a hálót, nem?) Kicsit mindig arrébb van a háló, úgy látom. A tegnapi és a mai sokkal sűrűbb volt, mint az az előtti. A szálakat kb. 3 mm-re szövi egymástól. Kíváncsi vagyok meddig marad.

Este összetalálkoztam Katával és a gyerekekkel. Emese 1 szál nyári ruhában volt harisnya vagy zokni nélkül kis vászoncipőben. 18 fok volt. Gábor lázas. Lehet, hogy Emese is újra a betegség felé tart.

Nem tudok mit tenni. Buták. A saját hibájukból nem tanulnak.

Gárfild

A nevét direkt írtam így. Nekem úgy rémlik, hogy már írtam róla, de nem találom.

Röviden.

Tavaly nyár elején költözött ide 1 nő a lányával és a macskájukkal, Garfielddal. Talán valahol vidéken éltek, nem tudom, illetve nem vagyok biztos benne. Garfieldot arra szoktatták, hogy kijárjon a bérházi lakásból, ami azt jelentette konkrétan, hogy a macska éjjel és nappal kint volt. Hogy ez a macska döntése volt-e vagy a gazdié, sosem fogom megtudni.

Szóval, szegény Garfield olyan volt, mint 1 kóbor macs. A legborzasztóbb az volt, hogy az én általam hosszú évek óta etetett, itatott madárkákat levadászta, illetve elűzte. Miközben a lépcsőházunk üvegablakait madárbaráttá tettük felragasztott matricákkal, Garfield szájában naponta lógtak a halott kis madarak. Szép volt, aranyos és szelíd, a gyerekek szerették, mert hagyta magát megsimizni. És Boni is testközelbe került vele 2x is. Konkrétan megszimatolta a hátsóját, mármint Boni Garfieldét.

Nos, a vadászatát nehezen toleráltuk. Volt, aki azt mondta, hogy otthon enni sem kap, azért vadászik. Volt, aki hazafelé jövet üldözte a biciklijével és volt, aki gyalogosan. Volt, aki kutyát akart ráuszítani és volt, aki azt mondta, ezt a macskát meg kéne mérgezni.

Erre persze nem került sor. Sőt, olyan augusztus elejétől már ÉN etettem szegény macskát. Vettem neki macskakonzerveket és volt, hogy papíron levittem Bonika maradékát is. Imádta, falta be, szegény macska.

Viszont a vadászata miatt megkértük a közös képviselőt, hogy beszéljen a csajjal, csináljon valamit a macskájával, hogy ne mondjam a döggel. Szegény macska. Nos, a válasz az volt, hogy ne foglalkozzunk vele.

Garfieldot elütötte az autó. Nyugodjon békében.

Újra etetem, itatom a madárkákat. Örömmel láttam, hogy ma délután 1 rigó fürdőzött az itatóban:-)

A természet apró csodái

Nem vagyok természetjáró, nem is leszek soha, de attól még szeretem a természetet. A ma történt apró gyönyörűségeket fogom most leírni.

Élnek a lakótelepen mókusok, alkalmanként látom őket, egyet, esetleg kettőt és egyetlen egyszer láttam hármat, viszont 1 galambokat etető néni mesélte, hogy az erkélyével szemben lévő fák egyikén 4 mókuskát látott egyszerre, olyanok voltak, mint 1 család:-) A délutáni séta alkalmával 2 mókust láttam kergetőzni, játszani. Hihetetlen milyen édesek, ahogy kergetik egymást és biztos vagyok benne, hogy ez csak játék, incselkedés egymással, ez látszik a viselkedésükön. Amikor az egyik megáll, akkor a másik is. Ha bántani akarná a másik az egyiket, akkor utolérhetné, mikor az egyik épp megáll. Jellegzetes, ahogy kopog a kis körmük a fa törzsén, miközben körbe-körbe rohangálnak. Aztán le a fűbe, nagyokat szökellve átmennek 1 másik fára.

Most is így volt. Úgy veszem észre, hogy "szocializáltabbak", mert már közelebb engednek magukhoz annak ellenére, hogy én kutyával szoktam lenni.

Az egyik mókuska megunta a játékot, átszaladt az úton, a parkolón, keresett 1 másik fát. A másik, amelyik ott maradt olyan 2,5 méter magasságban, ő lesett minket, de huncutul. Lapult. Mondhatnám, hasra feküdt a fa egyik ágán, teljesen lelapult, rejtőzködött. Jól rejtőzködött, mert ha nem tudom, hogy ott van, akkor nem is vettem volna észre. Nagyon helyes volt, 1 darabig néztem, de aztán tovább mentünk és bosszankodtam, hogy ilyenkor sosincs nálam fényképezőgép.

Pár méterrel arrébb a fák lombjai alól kiérve, kémleltem az eget. Mindig szoktam. Ha sötét van, akkor azért, mert tanulok felismerni néhány csillagképet. Ha meg világos van, akkor általában a madarakat lesem. Fecskét nem sokat láttam, ez a cudar idő lehet, hogy már elüldözte őket délebbre. Viszont magasan fent, kb. a benzinkút fölötti részen 3 ragadozómadár körözött nagyon magasan. Sajnos, nem ismerem fel őket a sziluettjükről. Őszintén? Amúgy sem nagyon, pedig jó lenne. Egyébként már máskor is láttam itt ragadozómadarat körözni. Nagy hülyeség, ha azt mondom, hogy esetleg kerecsensólyom lehetett? Nem tudom. Fogalmam sincs, de költenek itt a Bükkben, az biztos. Ezek hárman olyanok voltak, mint 1 család, de ez is csak olyan "emberi" dolog, amit belemagyarázunk. Szerintem ilyenkor már nincsenek együtt a szülő madarak a fiókákkal. Azt meg végképp nem tudom, hogy röpködnek-e együtt...?

Aztán, ahogy visszatekintettem a másik irányba szintén ott körözött 1 ragadozó a toronyház fölötti részen, de sokkal alacsonyabban. Nem tudom, hogy ők kihasználják-e a termikeket, de olyan volt ez a madár, mintha a termik segítségével körözgetett volna.

Képzeld, a pókom végre vacsorázott. Még 1x sem láttam, hogy fogott volna valamit a hálója, de most olyan szárnyas hangyaféle akadt bele. Már csak azt láttam, hogy kissé csomagolja, adjusztálja, de nem tette a spájzba, rögtön kajálgatta.

Hát, ilyen vagyok én. Képes vagyok elgyönyörködni ilyen apróságokban és bizony örömet okoznak.

Azért teszek 1 képet ma is. Egy pici babarigó, még júniusban fotóztam a kis mérgest.

Ps.: a tv-ben gyerekkorom egyik emlékezetes filmsorozata kezdődött most: Őrjárat az égen. Istenem, mennyi szép fiú szerepelt benne...

Saját pókom van

Tudom, ez nem nagy kunszt, hiszen a lakásokban általában beköltöznek pókok, különösen, mikor már kint kezd hűvösebbre fordulni az idő. De az én pókom a fürdőszobaablak elé költözött - kívülről - és már vagy 1 hete ott szövögeti a hálóját.
Mostanában sokat esett - ma is -, olyankor újra kell dolgoznia. Ritkán szemlélhet meg az ember ilyen közelről 1 szép pókhálót. Jól meg tudom nézni, mert szemből a vékony pókfonalra süt a nap, így az meg-megcsillan.

Adott 1 szép, kerek pókháló és, ahogy azt ki kell neki feszíteni, az egész ablakkeret használata szükséges hozzá. Felfelé és oldalt hosszú, méteres feszítőszálak láthatóak. Egyszerűen - szerintem - az emberi agy számára felfoghatatlan, hogy ez a csöpp kis állat milyen "elgondolás" alapján készíti a hálóját. Hogy az ki legyen feszítve, hogy az a kör alak meglegyen, keresztbe-hosszába a szálakat összedolgozni... Nem értem, de ő tudja. Valahogy tudja.

Nagyon nehéz volt fényképeznem, mert az én kis gépen nem túl alkalmas makró fényképezésre, de azért itt van, ő az, szerény véleményem szerint, 1 koronás keresztespók:

Phosh idő

A hócipőm (hogy ne írjam, a tököm) tele van a mai időjárással. Egész áldott nap esik a qrva eső. Borzasztó károkat okozott másfelé, nálunk nincs árvíz, reméljük, hogy nem is lesz.

Nincs kedvem semmihez, csak, amit nagyon muszáj, azt végzem el. Reggel Bonikával olyan 6-7 percet voltunk lent szakadó esőben. Még ilyen sosem volt, hogy csak ennyit legyünk lent. Pisilt, kakilt elég hamar, aztán vissza is fordultunk. Ő is utálja az esőt és én sem szeretem.

Boltban voltam, mikor épp csendesedett kicsit az eső és utána ebédet is főztem. Sztrapacskát (fagyasztott), pirított szalonnával és tejföllel. Ettem hozzá kovászos ubit. Mit mondjak, isteni volt.

Délután megint szemerkélt, mikor lementünk sétálni, így kicsit többet voltunk lent.
Az esti séta jobban sikerült, mert épp nem esett és találkoztunk Csutiékkal is.
(Feri házából hangos veszekedés hallatszott ki. Egy női hang és Feri. Hogy megutáltam ezt az embert.)
Holnapra is esőt ígérnek még.

Sajnos, Lackóék házának pincéjében ilyenkor áll a víz. Nem pereskednek, amit én a magam részéről helytelennek tartok (és más is, ahogy beszéltünk róla), mert ez az eladó részéről letagadott rejtett hibája a háznak. Kata majdnem sírva mondta nemrég, hogy a gyerekek szobájának falán már látszik a vizesedés. Nem tudtam tovább érdeklődni, mert kért, hogy ne is beszéljünk róla. Jó lenne, ha megoldanák, de úgy látom nem tesznek semmit és talán pénzük sincs rá. Pedig, ha így marad, biztos jó penészes lesz minden, mert a fűtéssel sem erőltetik meg magukat. A gyerekek már túl vannak az első betegségen, de én ezen már nem csodálkozom, mert szerintem kicsit jobban fel kéne öltöztetni őket. Mikor a bombariadó volt és kint voltunk náluk, akkor azt láttam, hogy Emese 1 kis nyári ruhában és mezítláb kolbászol a szőnyeg nélküli házban.
Remélem, a fűtés rendesen fog működni.

Nyár volt

Akkor még nyár volt, mikor ezeket a képeket készítettem.

Néhány éve feltűntek a szarvasbogarak a lakótelepen. Először csak kis szarvasbogarakat láttam és mentettem őket. Ott kolbászoltak a járdán, az oda nem figyelő felnőttek, gyerekek egész biztosan eltaposták volna. Mikor felvettem őket, mindig elcsodálkoztam, hogy ebben az apró, kb. 2 centis kis bogárban hihetetlen mekkora erő van. Ha nem jó helyen fogtam meg, simán kifordult az ujjaim közül. Eszmei értéke 5 ezer forint.

Aztán feltűntek a nagy szarvasbogarak. Egyszerűen csodálatos megjelenésű állatok. Tavaly és eddig csak egyetlen egyszer, láttam repülni. Akkoriban olvasgattam is róla, így tudtam mit látok. Nagy hanggal repül, szinte függőleges helyzetben és nem mondhatnám túl gyorsnak. Szerintem nehézkesen repül. Igazán érdekes volt. Emlékszem, csak álltam tátott szájjal és bámultam ki a fejemből. Lenyűgözött. Eszmei értéke 10 ezer forint.

Na, akkor a képek.

Nem mind jó kép, de szarvasbogaras kép. Kezdjük a rosszabbakkal.

Próbáltam "profilból":-))), ellenfényben fotózni, ahogy mászott felfelé a fa törzsén, de nem sikerült élesre állítanom, viszont az elgondolást jónak tartom:-)

Ő az. Ez sem elég éles, de jobban látható.

Miközben ezt a bogárkát fotóztam, egyszer csak 1 koppanást hallottam az aszfaltról. Egy másik gyönyörű bogár landolt mellettem. Szóval, ők fent a fán harcot vívnak a nőstényért. Amelyik a földre kerül, valószínűleg el is pusztul --- még akkor is, annak ellenére, ha én felteszem a fa törzsére, hogy másszon fel újra.

Ez 1 nagyon szép bogár és a kép is jó lett.

Felemeltem, feltettem a fára. Hát, nem gyönyörű! De!

Másnap ott találtam 1 halott bogarat. Lehet, hogy ez a szépség volt. A vesztes:-(

Nézd meg a méreteit! Direkt a telefonom mellé tettem, hogy az arányok láthatóak legyenek. Kb. 7 cm hosszú volt.

Ma nem történt semmi

Visszatérnek az unalmas hétköznapok. Jó ez nekem? Jó, hát. Igazán nem történt semmi.

Bonikámnak jó étvágya van és a kakija is olyan, mint a betegsége előtt. Most már szépen fel tudom szedni, nem megy szét.

Kicsipáztam a szemét, nagy örömömre. Nehéz már őt rendbe tenni, nem úgy van, mint fiatalabb korában volt. Most küzdenünk kell, ezért becsapom. Az odaszáradt csipát feláztatom kamillateával és úgy már ki tudom szedni. Közben simiztem mindenhol. Jól esett neki.

Bent melóban én voltam ma a "főnök". Ha-ha-ha. Zoli és Laci Pestre mentek, így én maradtam, de semmi extra nem volt.

Nem is tudok másról írni.

Aludjatok jól.

Régen így aludt. Ez a kép 2009. július 21-én készült, több, mint 5 éve. Már régóta nem fekszik hanyatt.

Vendégem volt

Hozzám ritkán jön "külsős", de ma meglátogatott 1 volt kolléganőm. Akkor is jól megértettük egymást, mikor még 1 helyen dolgoztunk és ez mostanra is így maradt. Viccesen azt szoktam mondani, hogy együtt utáljuk ezt a munkahelyet és, ha valakivel közösen utálunk valamit, jajj az nagyon jó:-)))

Meséltem neki néhány dolgot bentről - például a helyettesítésről,  aztán, hogy a jelenlegi 1 szem kolléganőmet nem tudom "hova tegyem" és a nyári dolgaimat is elmondtam - a mosógép és hűtővásárlást, Bonikámnak a betegségét.

Bonikám etetésére oda kell figyelnem, mert válogat az öreg úr.

Így alszik a foteljában

Gombariadó - ahogy Emese mondta

Először is, köszönöm szépen, Bonika korához, alapbetegségeihez képest jól van. Szépen eszik, iszik is, széklete rendben.

Szóval, tegnap délután, ahogy kinéztem az ablakon, arra lettem figyelmes, hogy az egyik utcát lezárják teljes szélességében, tudod, ilyen műanyag szalaggal. Ekkor még nem tudtam miről van szó, de próbáltam fülelni. Nem eredménytelenül:-) Az egyik kislány kiabálta 1 másiknak, hogy bombariadó van, mert 2. világháborúból megmaradt bombát találtak csatornatisztítás közben. Áh, gondoltam, ez 1 vicc és végeztem tovább a dolgomat, lassacskán jött volna az esti sétánk ideje.

Hallom lentről, hogy itt van a menyem és az unokáim és Emese mondja az anyjának, hogy feljön nagyihoz és elmondja, hogy gombariadó van. Emese nagyon izgatott volt egyem a szívét. Pár másodperc múlva, erőteljes kopogtatást hallok az ajtón és Emese kiabál, nagyi, nagyi, gombariadó van! Beengedtem, adtam neki 1 kis gumicukrot, meg 1 Vivi által kiselejtezett Puma kistáskát. Ezzel Emese vissza is ment.

Nézek ki az ablakon, látom 1 csapat rendőr özönlik a házba. Ez már nem volt vicc. Csöngetnek, hogy szedjük össze magunkat, el kell hagyni a lakást. Gyorsan felöltöztem, még melltartó sem volt rajtam, összeszedtem az irataimat és Bonikának is a cuccait meg kaját.

Kata elvitt minket és Kati nagyit hozzájuk.

Legó, az 5 hónapos kutyus kissé felidegesítette Bonit, de szerencsére bezárták boxba. Viszont a cicával olyan jót kergetőzött az én drágám, hogy öröm volt nézni. A cica csak incselkedett vele, hiszen 4 labradorral él együtt.

Kint a kertben megetettem Bonikát az elvitt keksszel és pisilt is. Kata adott neki vizet, ivott is. Közben telefonálgattam. Vivikét felhívtam, Lacit, 1 kollégát, a főnökömet és nagyon jó ötlet volt 1 szomszédot felhívni, aki itt maradt a ház környékén. Kértem, hogy hívjon fel, ha haza lehet menni.

Közben Lackó palacsintát sütött, tv-t néztünk, beszélgettünk, aztán a gyerekek elmentek fürdeni. Tiszta idill.

Fél 9-kor hívott a szomszéd, hogy lehet hazajönni. Hurrrrrrrrrrráááááááá! Nagyon boldog voltam.

Sétáltunk pár percet Bonikával, de nagy kedve nem volt, mert már elfáradt. Még teregetnem kellett, aztán előkészíteni másnapra a dolgokat, zuhanyoztam és 1/2 11 körül kerültem ágyba. Meglehetősen rosszul aludtam, összesen nem többet, mint 5 és fél órát.

Fáradt vagyok.

Bombariadó volt

Képzeld, bombariadó volt nálunk. Bocs', de majd holnap írok róla --- már, amit tudok.

Bonikám, hála az égnek, egész jól van. Ma már egyedül volt itthon. Kaki is volt, eszik szépen, de azért óvatosan adom neki a kaját.

Most, hogy Lackóéknál voltunk a bombariadóból kifolyólag, egész jól elmacskázott, felélénkült. Kergette Sütit, a cicát. Az meg ugye nem fél, mert 4 kutyával él együtt.

Még 1 érdekesség.

A szeptember 05-i bejegyzésemet 0 óra 00 perckor sikerült közzétennem, így azt már szeptember 06-i bejegyzésnek vette a rendszer.

Érdekes ez a 0:00.

Bejegyezte: Hermione dátum: 0:00

Kakinak így még nem örültem:-)

Ma a reggeli sétánál végre kakilt Bonikám. Komolyan mondom, majd' sírva fakadtam, mikor megláttam, hogy "leguggol" és kinyom 2 szabályos kis hurkát. Kicsit lágy volt, ahogy összeszedtem, de szerintem ez  egész normális kaktusz volt. Délben nem volt kaki, de este megint, bár az estit kicsit még puhábbnak éreztem, de biztos alakul még a kis drágám.

A folyadékot nem nyomtam ma bele csak a Normaflorral. Kíváncsi voltam, hogy mennyit iszik magától. Hát, nem túl sokat. De az esti séta utáni vízlefetyelése zene volt füleimnek.

Holnapra hagyok itthon neki teát is, vizet is. A tea epres és van benne picike cukor. Ízlik neki, de magától még nem itta, csak úgy, hogy ezt adtam a Normaflorral, meg tegnap, mikor nyomtam bele, többször kapott teát is.

Reggelire adok neki 1 kis kekszet, tettem bele picike főtt krumplit és 1 kis Pedigree valami husit. A krumpliból ugyan nem hasznosít semmit, de a doktornő azt mondat, hogy adhatom neki és picit meg is sóztam, hátha fog rá inni.

Holnap 04:10-kor kelek, 5 után pár perccel megyünk le.

Rettenetesen utáljuk. Már totális a sötétség, csillagos az ég.

Se ivás, se kaki

Bonikám már eszeget szépen. Sőt, enne többet is, ha adnék neki, de ma még nem mertem. Holnap emelem majd kicsit az adagot.

Nem akar inni magától, ezért 30 percenként 10 ml folyadékot fecskendeztem a szájába reggeltől estig. Küzdöttünk, mert nem tetszik neki a dolog. Nemcsak vizet adok neki, hanem teát is. Úgy vettem észre, hogy a tea jobban ízlik neki. Eper ízű és 1 hangyányi cukor is van benne. Kapta még a Normaflort, ezt adni kell neki úgy 1 hétig. A pasztából kapott 1 nyalást és holnapra is maradt még 1 nyalatnyi:-) Mit is kapott még? Estére 1 adag fájdalomcsillapítót és ma már megkapta a vesevédő gyógyszerét, mert ez nagyon fontos.

Viszont még mindig nem kakilt. Pukizgat az orrom alá, de kaki még nem volt.

Itt voltak Vivikéék. Megnyugtatott, hogy nem azért jön hozzám, mert körmöshöz megy, hanem azért megy körmöshöz, mert hozzám jön. Itt sokkal, ezrekkel olcsóbb, mint Pesten.

Sikere volt az ebédnek, tejszínes, kukoricás csirkemell rizzsel. Győző kapott 1 poharas gombás levest, mi Vivikével nem vagyunk levesesek. Desszertnek vaníliás, citromos krémtúrót csináltam.

A gyógyulás útján

A gyógyulás útjára lépett kis bogaram, Bonika. Szerda óta nem hányt, széklete sem volt, viszont nem is evett.

Az éjszakánk jól telt, ami - gondolom - a kapott fájdalomcsillapítónak köszönhető. Végre le tudott feküdni, aludni, pihenni. Borzasztó kimerült volt már a majdnem 24 órás álldogálástól.

Itthon maradtam vele ma is. Rám fért, mert nagyon fáradt voltam, de elsősorban azért, hogy szemmel követhessem, hogy mit csinál és főleg, hogy apránként etessem, hiszem tulajdonképpen hétfő óta nem evett. Szerencsére látszik rajta, hogy éhes, de csak nagyon óvatosan adok neki enni, alig terhelve a kis gyomrát.

Kapott kekszet és főtt krumplit. Összetörtem mindkettőt, nagyon ízlett neki. A krumplitól nem fog hízni, de a doktornő azt mondta, hogy diétázni jó. Én meg hozzáteszem, hogy szereti is Bonika. Aztán kapott még renal tápot, vagyis olyat, ami jó a veséjének. A ropit köszönte, nem kérte. Vicces volt, ahogy kiköpte. Igazából a kutya nem tud köpni, de addig forgatta a nyelvével a szájában, míg megszabadult a kis ropidaraboktól.

Tablettát már nem kapott, de adom neki a Normaflort és 1 pasztát, amit rettenetesen utál. Állagát tekintve olyan, mint 1 sűrű, folyékony csokoládé, de az íze nem. Egy fecskendőbe kaptunk 5 ml-t, azt adogatom neki már 2 napja és még holnapra is van. Este kapott még 1 fájdalomcsillapítót, ami finom, édes és szintén fecskendőben kaptuk meg.

Egy baj van, nem iszik. Ha ez holnap is így lesz, sokkal több folyadékot kell fecskendeznem a szájába, mert a vízre szüksége van. Nagyon igyekszem a legjobban tenni a dolgomat Bonikám gyógyulása érdekében.

Közben megérkeztek Vivikéék, jöttek beteglátogatóba, de nem sokáig lesznek itt, kb. holnap délig. Mindig csak így jönnek Megy holnap körmöshöz, aztán Lackóékhoz. Úgy érzem magam, mintha szálloda lennék. Csak 1 állomás vagyok Pest és a körmös között.

Kontroll

Nem mentem ma dolgozni, persze ez már tegnap eldöntött dolog volt a részemről.

Az éjszakánk nem jól telt. Bonika egyfolytában koslatott. Ment pár lépést, megállt. Percekig állt. Aztán újra pár lépés, álldogálás, lihegés. Láthatóan nem volt jól. Ha kiment a szobából, általában mentem utána vagy csak felkeltem és kinéztem az előszobába. Vagyis, alig aludtunk. Nem is tudom, hogy így állva tudott-e egyáltalán valamennyit pihenni. Esetleg a fenekére ült le. Próbált lefeküdni, de nem ment. Aztán rájöttem, hogy ez a kutya nem tud lefeküdni, azért csinálja ezt az álldogálós - mászkálós dolgot. És ez így ment éjjel és nappal. Annyira sajnáltam, hogy nem tudok segíteni neki.

Először azt hittem, hogy a rengeteg szuri helye fáj neki, de nem így volt. Óvatosan lenyúltam a hasa alá és morgott. Megtaláltam az okot, vagyis szegénykémnek vélhetően annyira fájt a hasa, hogy nem tudott lefeküdni. Délután 2 előtt csoda történt, mert hasra feküdt az előszobában és aludt. Jajj, meg sem mertem moccanni, hadd pihenjen ameddig csak akar. Ez 1/2 3 utánig tartott, kb. 3/4 órát alukált.

Kata délután visszavitt minket az orvoshoz. Ismételten kapott infúziót és bele sok szurit, fájdalomcsillapítót is. Tegnap külön kapott 5 szurit.

Elmondta a doktornő a teendőket a gyógyszerekkel, etetéssel kapcsolatban.

Holnap is itthon maradok. Bonikának az etetését meg kell oldanom, ez nagyon fontos. 3/4 rész krumpli, répa, tészta vagy rizs és 1/4 rész husi alacsony fehérjetartalommal. Csak apránként szabad visszaadni neki a kaját.

Nagyon fontos, hogy minél hamarabb újra szedje a veséjére a gyógyszerét. Eddig por volt, de nagyon utálja, ezért most kapszulát fog kapni.

Lehet drukkolni, hogy összeszedje magát.

Orvosnál

Bonikám tegnap evett 1 kis főtt rizst olyan 1,5 centi apróra kockázott virslivel. Az éjszakánk nyugodt volt, reggelre nem volt sem pisi, sem kaki, sem hányás. Úgy véltem, hogy a gyógyulás útjára léptünk, de tévedtem. Még tegnap megbeszéltük Lackóval, hogy ma délelőtt elviszi Bonikát az orvoshoz, de előtte még beszélünk. Az előbb leírtak miatt úgy gondoltuk, hogy nem kell elvinni Bonikát. Rossz döntés volt.

Délután megint arra jöttem haza, hogy a lakást összefosizta. Eléggé magam alatt vagyok, hogy ilyen beteg a kis drágám.

Katával elvittük az orvoshoz. Kapott infúziót és sok szurit. Most próbálna pihenni, de kissé nyugtalannak látom.

Hívtam a főnökömet 2x is, hogy holnap itthon maradok, de nem vette fel a telefont.

Mindegy, akkor is itthon maradok.

Holnap délután vissza kell mennünk az orvoshoz.

Nagyon-nagyon remélem, hogy jobban lesz Bonikám.

Folytatódik a hányás, hasmenés

Kíváncsi voltam, hogy mi lesz éjszaka Bonikával kapcsolatosan. Sajnos, reggel arra keltem, hogy a nagyszobába bekakilt. Szareltakarítással kezdtem a napot hajnali 04:10-kor. Nem volt túl vidám kezdés. Máskor is előfordult ilyen, hogy kakilnia kellett éjjel, de jelzett, kaparta az ágyam oldalát, lekéredzkedett. Most viszont nem. Legalábbis nem emlékszem rá.

Aztán alig tudtam én is felöltözni a kaki takarítás után, mert már erősen lihegett, sürgölődött, így jelezte, hogy le akar menni. Vagyis nem 5 óra után pár perccel mentünk le, ahogy szoktunk, hanem már 1/2 5 után lent voltunk. Fosizott.

Melóból megint arra jöttem haza, hogy vagy 3 helyen kaki, és szintén vagy 3 helyen hányás volt. Lemenetel előtt erősen lihegett, jelezte, hogy sürgős dolga van. Leértünk, fosizott és hányt is sárgás, habos gyomorsavat.

Délután 1/2 6-kor megint gond volt. Már leguggolt a szobában, mikor rákiabáltam, hogy: Boni, neee! Egyem a szívét, visszatartotta és megvárta, míg gyorsan cipőt húzok és siettünk le.

Ezt megelőzően adtam neki pár szem háztartási kekszet, nem tudom, hogy jót tett-e...?

Aztán főztem rizst, kapott kb. 1 evőkanálnyi főtt rizst 1 icipici virslivel.

Este sétáltunk még egyet, nem volt kaki.

Most itt pihen.

Várom az éjjelt és a reggelt.

Eléggé ideges vagyok. Ha nem változik, Lackó holnap elviszi orvoshoz.

Bonika betojt, behányt

A mai napot megelőzően pontosan 4 héttel ezelőtt kellett 04 óra 10 perckor kelnem. Mit mondjak? Sokkoló volt. Muszáj volt későbbre járnom dolgozni - előírták -, így ráértem kelni. Sőt, segítségem is volt, Laciék itt voltak 4 napot és apa 1 hetet. Levitték Bonikát reggel és délután is.

Bonika sem szeret ilyen korán lejárni, de sajnos, ez nem kívánsághangverseny. Egyem a szívét, lehet, hogy a biológiai órája hozzászokott a későbbi lemenetelhez, kakiláshoz.

Ma reggel, mikor lementünk, nem kakilt, de ebből normál esetben nem csinálok gondot, hiszen nem mindig kakil. Délután, mikor beléptem a lakásba, éreztem, hogy valami nem stimmel.

Bekukkantottam a nagyszobába, 1 kupac kakit és 2 fosit találtam. 3 helyre pedig behányt. A nagyszobába a foteljába (milyen jó, hogy mindig letakarom), a fürdőben és a kisszobában a fekvőhelyére, itt is az ő kis ágyneműi vannak. Holnap mosom ki, ma nem tudtam, mert már 1 adag cuccot bekészítettem a gépbe.

Először lementünk sétálni, utána jött a "cucc" rendbetétele. Kibírtam.

Délután sem volt kaki és most este sem.

Na, most kicsit izgulok, hogy mi lesz éjjel... Remélem, nyugodtan alszunk.

Apuval

Itt volt nálam apa 8 napot. Komolyan mondom, várakozáson felül jól telt. Nem azt mondom, hogy nem húzott fel alkalmanként, de mivel dolgoztam, nem voltunk egész nap összezárva, kevesebb volt az idő, a lehetőség a súrlódásra.

Levitte Bonikát reggel és délután, bevásárolt és főzött. Nagyon sokat jelentett nekem az, hogy Bonikát levitte. Holnaptól újból hajnali 4 óra 10 perckor kell kelnem, még belegondolni is borzasztó. Mondtam apunak, hogy máskor is eljöhet, bár lehet, hogy nem jókor szóltam, mert jön a tél és apu marhára szereti a meleget, sokat kell rá fűtenem. Valamint a vizet is elég pazarlóan használja, úgy vettem észre. Na, mindegy, majd meglátjuk.

Volt 1 dolog, amivel elégé felhúzott, megpróbálom leírni érthetően párbeszéd formájában.

Apa: Arra gondoltam, hogy bemegyek 1 otthonba, eladjátok a lakást, Laci vesz 1 kis lakást a kettőtök nevére, a maradék pénzt meg elosztjátok.

Én: Micsoda? Hát, én ebbe úgysem megyek bele. Ha te lemondasz a lakásról, akkor annak a fele az enyém.

Apa: Elnéznéd, hogy az öcséd csőlakó legyen?

Én: Nem erről van szó. Nekem ebből mi a hasznom? Ha fel akarok költözni Pestre, kéredzkedjek be az öcsémhez? Vagy kérjek tőle albérleti díjat a fél lakásomért?

Apa: Elnéznéd, hogy az öcséd csőlakó legyen?

Én: Apa, ez nem így működik. Egyébként sem tudna Laci fenntartani 1 lakást.

Apa: Én fizetném neki a közös költséget.

Én: És én?

Apa: Mit te? Eladjátok a lakást, Laci vesz 1 kis lakást a kettőtök nevére, a maradék pénzt meg elosztjátok.

Én: Én ebbe nem megyek bele. Ne én hozzam rendbe az öcsém elcseszett életét, meg különben is, az öcsém ezt nem is várná el tőlem, már beszéltünk ilyesmiről. Meg ne felejtsd el, hogy nekem van 2 gyerekem.

Apa: És az mit számít?

Én: Majd azt, amit én utánam fognak örökölni.

Nagyjából ennyi. A lényeg, hogy szinte kisemmizne az ő elgondolása szerint és csak az öcsémet támogatná. Nem értem. Hiszen Lacit talán kevésbé szereti, mint engem. Inkább talán sajnálja.

Értem én azt, amit ő mond, mert úgyis az 50 % az enyém maradna, de csak papíron. Igazából a maradék pénz fele, amit hasznosítani tudnék. Na, azt már nem!

A kölcsönömet ki kell fizetnem és, ha kifizettem és nyugdíjas leszek, akkor fel akarok költözni Pestre. Ez van a bakancslistám első helyén!

Sajnos, nem vagyok én Teréz anya.

Árpi, Drágám

Hát, elmentél. Elmentél búcsú nélkül, elmentél úgy, hogy 40 éve nem érinthettük meg egymást és most már nem is fogjuk. Pedig megígérted. Megígértük egymásnak, hogy 1x még ebben a rohadt életben találkozni fogunk.

Milyen jókat dumáltunk az msn-en, ugye? Órákig. Már majdnem elaludtam a gép mellett, már volt, hogy szinte ráborultam a klaviatúrára, emlékszel? Péntek este volt, olyankor már eléggé fáradt vagyok, ezért volt ez. Nálam éjjel 11 volt, Nálad még csak délután 3.

Imádtam a humorodat, mindig képes voltál megnevettetni. De ez most rossz vicc volt. Rossz és visszafordíthatatlan.

Iszonyatos űrt hagytál Magad után, pedig én csak nagyon messziről, több ezer kilométerről tartottam Veled a kapcsolatot, de borzasztó fájdalmat okoztál, Árpi.

Tudod, az utóbbi napokban, mikor már nagyon beteg voltál, a kislányoddal leveleztünk és egyetértettünk abban, hogy Neked még dolgod van ezen a Földön. Először is nagyapának kellett volna lenned. Aztán velem is találkoznod kellett volna. De Te fittyet hánytál mindezekre.

Milyen jó lenne, ha most felébrednél és azt mondanád: - Bocs, csak marha fáradt voltam, aludtam 1 marha nagyot.

A "marha" a szavad-járása volt. És Fannikának is. Észrevetted?

Drága Árpi, itt hagytál minket. Hogy tehetted ezt? Ki hibázott? Volt-e hiba a gépezetben? Miért nem kaptad meg hamarabb azt a nyamvadt májat?

Vajon magadnál voltál-e még? Tudtál-e beszélgetni a kislányoddal? Fannika elolvasta-e a születésnapodra küldött levelemet? És, ha igen, képes voltál-e felfogni? És mondtál-e valamit...?

Mindezt már csak Fannikától kérdezhetem meg, Drága Árpim, Drága örök Barátom, Te Drága.

Valahonnan szereztem 1 tantuszt. Megmutattam 1x, még régebben a webkamerán keresztül, emlékszel? Emlékszel, mit mondtam akkor? Azt mondtam, hogy ez Rád vár, Drága Árpi. Neked akarom adni, ha majd találkozunk. Azóta is, évek óta itt fekszik az íróasztalon az a tantusz és most már itt is marad. Ez másnak már nem érték, csak kettőnknek az. Ezután csak én vigyázok rá.

Drága, Örök Barátom, Árpi!

(Én ugyan nem vagyok vallásos és azt hiszem, Te sem, de ez 1 szép vers Neked.)

Legyen puha a föld, mikor terhétől fáradtan lepihensz

és legyen könnyű, amikor majd kint fekszel alatta.

Olyan könnyen terüljön el fölötted,

hogy lelked kiröppenhessen felfelé

és elérje útja végén az Istent!

A mi beteljesületlen tinédzserkori nagy szerelmünk már örökre így marad.
Drága Barátom, nyugodj békében, odafönt találkozunk.

Álom

Annyi mindent tudnék írni, azért történnek dolgok velem is, illetve körülöttem. Ehelyett írom a sok unalmas hülyeséget, amit még magam sem olvasnék el:-)))

Istvánnal álmodtam.

Egy csoport - talán csak nők - elment hozzá - talán a lakására -. Én is köztük voltam. Ott ücsörögtünk, ő nem volt sehol, de azért én nagyon zavarban voltam, azt sem tudtam, merre nézzek. Egy idősebb hölgyet láttam, valami házvezetőnő féle lehetett.

Egyszer csak odajött az idős hölgy hozzám és a mellettem ülő nőhöz. Valami volt a kezében. Egy kisbaba. Fehérbe bugyolálva. Nyújtotta felénk a kis csomagot, de én nem vettem el, nem akartam. Nagyon meglepődtem és valakitől megkérdeztem, hogy István gyereke-e ez a kisbaba. A válasz: igen!

Borzasztó érzés öntött el belülről.

Aztán megjelent István is. Nem is tudom, hogy beszéltünk-e, de éreztem a közelségét.

Indulnunk kellett. A többiek elmentek valami járművel, biztos kocsival, de ketten ott maradtunk, mert nem fértünk sehova. István felajánlotta, hogy elvisz minket. Beültünk 1 autóba, valami Cabrio lehetett. Nagyon gyorsan mentünk, leelőztünk minden autót.

Többre nem emlékszem, de ez is jó zavaros.

Vajon miért álmodtam vele...? Nem tudom. Nem is emlékszem, hogy gondoltam volna rá. Ja, ez hülyeség, hiszen elég sokat gondolok rá.

Alapból.

Ennyi-.

L'csó fesztivál:-)))

Lackó felajánlotta, hogy menjek ki velük a Lecsófesztiválra. Először nem mondtam sem igent, sem nemet. Nagy kedvem nem volt, szar hangulatban voltam/vagyok a pénteken bent melóban történtek miatt, de felhívtam Vivikét és ő azt mondta, hogy igenis, menjek. Úgysem megyek soha sehova. Oké, semmi perc alatt rábeszélt.

Végig a gyerekekkel voltam, sőt, még Tamás kisfiára, Gergőre is én vigyáztam. Kijöttünk egymással:-))) Ugrálóvárban voltak 2x, meg körhintáztak. Az egyik ugrálóvárazást én fizettem a 3 gyereknek. De mindösszesen ennyit költöttem. Nem vettem semmit, pedig megkóstoltam volna valami jó kis kaját, de nem úgy alakult.

Lackó vért is adott. Kata dolgozott a kutyákkal, sokan voltak rájuk kíváncsiak, hogy milyen "vakon" menni 1 vakvezető kutyával.

Ott volt Veres Pál, a Földes igazgatója. Rendkívül ismerős volt, de először nem tudtam hova tenni. Aztán köszöntünk egymásnak és elmeséltem, hogy még, mikor a Vízműben voltam titkárnő az igazgató mellett, telefonálnom kellett neki és úgy kértem, hogy "doktor" Veres Pál urat keresem. Mire visszaválaszolt, hogy nem, nem, az nem ő, doktor Veres Pál a szexológus (néhai). Persze, nem emlékezett rá, de bennem ez nagyon megmaradt:-)))

Összességében nagyon jól éreztem magam, szerintem jó volt a hangulat, a gyerekekkel sem volt semmi probléma.